Ikonikus helyek Budapesten, amit már soha nem láthatunk!
2017. július 13. írta: Lynxa

Ikonikus helyek Budapesten, amit már soha nem láthatunk!

A Nemzeti Színház, a Tabán girbe-gurba utcácskái, a városligeti Iparcsarnok, a Lovi – mind csodálatos helyek egytől-egyig, amelyeket már soha nem láthatunk élőben!

 

Időutazás a romantikus Tabánban!

Az 1900-as évek elején még sűrűn lakott Tabán emlékét manapság csupán néhány épület és a Gellért-hegy, Nap-hegy közötti völgy elnevezése őrzi. Pedig az 1930-as években végleg lebontott városrész sokak kedvence volt, köztük Krúdy Gyuláé, aki gyakran megfordult itt a Mélypince borozóban. A girbe-gurba utcácskáival, kifakult házacskáival, vendéglőivel és kocsmáival romantikus hangulatot árasztó

taban.jpg

A Tabán egyedi hangulata

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

Tabán történelme egészen a török időkig nyúlik vissza. Mindig is a szegényebb rétegek lakták, főként rácok, így nem meglepő, hogy a korszerűtlen viskók között gyakori volt a tűzvész. Az 1810-es tűzvész közel ötezer lakóházat emésztett el, de a tabániak ezeket újra felépítették. Ebből az időszakból származik a hajdan fogadóként, jelenleg pedig étteremként működő Szarvas-ház, az Orvostörténeti Múzeumnak helyet adó épület, azaz Semmelweis Ignác szülőháza és a Mayerffy-pince is. Az 1800-as években nem jó idők jártak az itt lakókra, ha éppen nem a tűz, akkor a víz pusztította a városrészt. Az 1838-as nagy árvíz után a Tabánt ismét újjáépítették, ekkor vált a főváros egyik híres szórakozó-negyedévé. A domboldalon és a völgyben apró, szegényes házak sorakoztak virágos kertekkel, a házak között pedig girbegurba, lejtős utcák kanyarogtak. A pici kertek határán futott az akkor még fedetlen vízfolyás, az Ördög-árok, melyet az itt lakók szennyvízelvezetőként is használtak. A XX. század elejétől a Tabán egyre kevésbé tudott ellenállni a pusztulásnak és a csatornázatlanság okozta járványoknak, így az 1930-as évek elején a városvezetés felszámolásáról döntött. S bár ide egy vadonatúj kerület felépítését tervezték, ez már a II. Világháború miatt soha nem valósult meg, később pedig az Erzsébet-híd úthálózatának megszületésével már nem is nagyon maradt hely, csak a parkosításra. Mindenesetre a békebeli képeket és filmeket elnézegetve igencsak sajnálhatjuk a Tabán eltűnését, egy romantikus városrészt veszített Budapest.

 

Ahol a nemzet csalogánya dalolt!

Az 1964-ben felrobbantott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház emléke máig vegyes érzéseket kelt az emberekben, hiába épült meg azóta modern változata a Duna partján. A csodás épület ugyanis sokak szívéhez nőtt, csak úgy mint az itt játszó színész legendák. Maga az épület az 1800-as években a Népszínháznak adott otthont, csak később bérelte ki a Nemzeti Színház.

nepszinhaz.jpg

A Népszínház

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

Története a XIX. századra nyúlik vissza, amikor az építkezéshez szükséges félmillió forintot adakozásból, segélyekből összegyűjtötték és biztossá vált, hogy Budapesten is lesz a „népnek magyar színháza”. Erre szükség is volt, hiszen az arisztokrácia az Operába járt, a nagypolgárok a Nemzetiben szórakoztak, de szükség volt egy olcsóbb, az alsóbb rétegeknek szóló létesítményre is.  Az épület megtervezését a tekintélyes bécsi Fellner és Helmer cégre bízták. A patkó alakú, három emeletes nézőtéren 1407 ülő, 475 állóhely és 50 páholy kapott helyet, felettük egy óriási gázzal működő csillár világított. Az 1875. október 15-i ünnepélyes avatáson még Ferenc József és Rudolf trónörökös is megjelent. Ezután az épület hírnevét a színpadján bemutatott, megannyi sikeres darab és Blaha Lujza alapozta meg. A nemzet csalogánya olyannyira sikeres volt, hogy még külföldről is érkeztek ide, hogy megcsodálják művészetét. A Nemzeti Színház a 1908-ban költözött ide bérlőként, ideiglenesen, de ez az átmeneti időszak tulajdonképpen közel hat évtizedig tartott. Olyan színészek játszottak színpadán, mint Hevesi Sándor, Újházi Ede, Jászai Mari, Márkus Emília, Pethes Imre, Ódry Árpád és Bajor Gizi. Végül a hatvanas évek közepén a metróépítésre, az építmény megromlott állagára hivatkozva a Blaha Lujza téren álló neoreneszánsz épületet lebontották, sokak szerint azonban inkább a hozzá fűződő nemzeti érzületeket szerette volna az akkori rezsim eltüntetni a föld felszínéről.

 

Lovi – a szerencse forgandó

Az Aréna Plázát minden lovas lelkületű ember elszoruló szívvel látogatja, hiszen egykoron itt helyezkedett el a hazai lovassport ikonikus intézménye, a Lovi. A Kerepesi úti ügetőpálya nemcsak a XX. század elején, létrejöttekor volt népszerű és különleges hangulatú, de bizony ezt a szerepét megőrizte a II. Világháborút követően, majd a 90-es években is.

loverseny.jpg

Minden rangú embert vonzott a lóverseny

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

A fővárosiak nemcsak szerencsefogadás céljából látogatták tribünjeit, de sokan itt ünnepelték a szilvesztert is minden évben egészen 2008-ig, ugyanis a következő év januárjában elkezdték lebontani. A Lovi története szorosan összefonódik a hazai lovassport történelmével. Az angol mintájú lóversenyzést és -tenyésztést hazánkban Széchenyi István gróf és Wesselényi Miklós báró honosította meg.  Az első ügetőt a legnagyobb magyar az Üllői és Soroksári út közötti síkságon alakította ki, de a lótenyésztés fejlődésével a következő 100 évben több budapesti helyszínen is megjelent a lovassport, így a mai Népstadion helyén, a mai Kincsem Parkban és természetesen a Keleti-Pályaudvar melletti területen. Az egyre növekvő állami és fővárosi igények hatására 1877-ben létrehozták a „Lótenyésztés Emelésére Alakult Részvénytársaságot” is, amelynek vásárok, kiállítások és versenyek szervezése volt a feladata. Ők költöztek ki először az akkori Városi Omnibusz Telep területére, a Keleti-Pályaudvar mellé, ahol már eleve adottak voltak a lótartás körülményei.A telepet Richard Tattersall angol lókereskedő nevéből eredően csak „Tattersall”-ként kezdték emlegetni. Rendeztek itt kiállításokat, vásárokat, és természetesen versenyeket is. 1931-ben vált külön az itt felépült Ügető és a mellette lévő háttér-intézmény, amit ma Nemzeti Lovardaként ismerünk. A háborút követő épület-lebontások és újjáépítések után a Lovi egészen a 2000-es évekig adott otthont a hazai versenyeknek, hogy végül eladják és helyén egy bevásárlóközpontot építsenek.

 

A Milleniumi Iparcsarnok nyomában

A budapesti Iparcsarnokot az 1885-ös Országos Általános Kiállításra építették Ulrich Keresztély és Kohn János tervei alapján. A hatalmas, neoreneszánsz stílusban készült kupolás épület igazán impozáns látványt nyújtott a négy diadalkapura emlékeztető bejáratával és a vas-üveg díszítéseivel.

iparcsarnok.jpg

Az Iparcsarnok

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

Az épület olyan szépre sikerült, hogy 11 évvel később a Milleneumi ünnepségek idején ez lett a Világkiállítás legfontosabb helyszíne, ekkor épült meg a csarnok előtti elegáns korzó is a csodálatos díszkerttel, valamint a Világító Szökőkúttal. Az Ezredéves Kiállítás központjában az esemény alatt bútor-, szövő- és anyagipari termékeket mutattak be, majd a XX. század első felében továbbra is kulturális célokra használták: helyet adott pár évig a Kereskedelmi Múzeumnak, ideiglenesen a mai Néprajzi Múzeum ősének, a Néprajzi Tárnak, de volt itt "Papíráru kiállítás", "Automobil kiállítás", "Cukrászipari kiállítás", "Hadirepülő kiállítás" és "Reklámkiállítás" is. Sajnos a II. világháború során súlyos károsodás érte, az épület kiégett, tetőszerkezete elpusztult, ezért részben lebontották. Az alapjait és padlózatát felhasználva építették fel később a Budapesti Nemzetközi Vásár V. Számú pavilonját, amelyet később csak Petőfi Csarnokként ismertünk. A raktárépületre emlékeztető PECSA lebontásával egyébként az egykori Iparcsarnok maradványai, azaz alapozás és a padlószint is eltűnnek majd. A helyszínen egy modern, látványos Új nemzeti Galéria épül fel, ami talán méltóbb emléket állít egykori csodás elődjének.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr6712660851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ekszer Ezust 2017.07.13. 20:34:57

2017-ben az Iparcsarnok közlekedési múzeumként használt , egyébként jó állapotú, és még mindig impozáns maradékát, is lebontották. A beígért új épületet még sem építik meg. R.I.P.

Bicepsz Elek77 2017.07.26. 08:50:02

Amugy ez a masodik épület, ami hosszabb ideig Nemzeti Szinhazkent funkcionalt.

Az első Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését 1840-ig Pesti Magyar Színház néven, az Astoria Szállóval szemben (1837–1908). A társulat aztán ideiglenesnek szánt épületekbe, előbb a Blaha Lujza térre (1908–1964) került, majd kisebb kitérő után a Hevesi Sándor téri épületbe (1966-tól). Ez a társulat 2000. szeptember 1-jétől – egy módosító okirattal[1] – újra Pesti Magyar Színház néven működik tovább.

Duplaxiii 2017.07.26. 08:50:32

Jelezném, hogy valamiért az összes ilyen posztban a Tabán szerepel, de soha egy szó sincs olyan részekről, mint a Tripolisz vagy a Madarász telep. Ezeket is lebontották, panelmocsok van helyükön és elég "ikonikus" részek voltak...
Ja... Cenzúrázod a posztodat? Akkor mégsem...

bioLarzen 2017.07.26. 08:50:45

A Tabán romantikájának nagy része sajna hamis. A valóságban a legnagyobb része lerobbant házak között húzódó, sötét, levegőtlen, büdös, füstös, koszos sikátorokból állt, a mi főleg sötétedés után nem volt túlzottan biztonságos, de nappal is leginkább a koszlott szegénység uralta.

A csapos közbeszól 2018.05.14. 17:50:02

@Duplaxiii: He-he, van még olyan ember aki emlékszik erre a névre?
süti beállítások módosítása