Az első magyar Casino, ahol nem csörögtek zsetonok, mégis volt olyan tagja, aki mindenét elveszítette.
Magyarország első kaszinója, a Pesti- majd három év múlva Nemzeti Casino, 1827-ben jött létre. Ha arra gondolunk, hogy itt pergett először a rulettkerék vagy esténként a kor elitje izzadó homlokkal bújt e helyen a kártyái mögé, akkor tévúton járunk. A Nemzeti Casino teljesen másról szólt.
A Nemzeti Casino beltere
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
Mint sok egyéb fontos dolgot a magyar történelemben, a Nemzeti Casino ötletét és megvalósítását is gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetjük. A felvilágosult és világot látott Széchenyi külföldi mintára tervezte felállítani az ébredező magyar szellemi elit fórumát, a Casinót. Elképzelései szerint egy olyan elit klubról beszélünk, ahol a legkülönbözőbb társadalmi rétegek művelt és érdeklődő tagjai találkozhattak egymással, ezáltal a zárt világban élő arisztokrácia közelebb kerülhetett más osztályokhoz is. Bár az éves 100 forintos tagdíj nem tette az átlagember szórakozó helyévé ezt a clubot, mégis az évenként kiadott tagi névsorokból jól látszik, hogy nem kizárólag a politikai elit és az arisztokrácia jelent meg az itteni találkozókon, rendezvényeken. Ugyanakkor a Nemzeti Casino feladata volt az is, hogy a hazai arisztokratákat bekapcsolja az ország vérkeringésébe már csak azáltal is, hogy Pesten tartja őket egy minőségi és számukra is érdekes szórakozási lehetőséggel. Abban az időszakban ugyanis a hazai elit a teleket többnyire Bécsben, míg a nyarakat leginkább vidéki birtokaikon vagy más nyaralóhelyeken, Abbáziában, Badischlben töltötte.
Persze a hazai előkelőségek is igyekeztek, hogy nevük csupán háromszor jelenjen meg az újságokban az életük során (születésükkor, esküvőjük kapcsán és a halálhírek között), így a sajtót távol kellett tartani a színfalak mögött zajló eseményektől. Ennek megfelelően a pesti sajtó ugyan előszeretettel számolt be a Casino mindennapjairól, ám a cikkek melletti képeken csak a díszes épület és a személyzet volt látható. A tagok sohasem jelentek meg az illusztrációkon.
Emellett Széchenyi a méltó környezet kialakításán is folyamatosan fáradozott és a legjobb minőségű bútorzat mellett a saját ezüst eszközeivel és könyvtárjának legértékesebb darabjaival rendezte be a Casinót. Az általa felajánlott 338 könyv csakhamar több ezres könyvtárrá bővült, ahol a tagok az országban máshol nem elérhető ritkaságokat is kézbe vehettek.
A Casino könyvtára
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára
A Casino maga pedig igen nagy sikernek bizonyult, hiszen a megalakulásakor 46 főt számláló tagság kevesebb, mint 50 év alatt 700 fő fölé duzzadt, előmozdítva az ország javát szolgáló érdemi párbeszédek és higgadt viták kialakulását. Eddigre a klub már jóval nagyobb bevételekkel rendelkezett, mint amennyi az önfenntartáshoz szükséges volt( az 1890-es évekre már évi 150 000 forintnál is több folyt be), így az összegyűlt vagyont jótékony és hazafias célokra tudták fordítani. A pusztító szegedi árvíz idején is azonnal komolyabb összeggel támogatták a helyreállítási munkálatokat.
Mivel a klub nívójához szükségeltetett egy megfelelő épület kialakítása is, így a kezdetben bérelt emelet a Dorottya utcai Loyd Palotában már kevésnek bizonyult. Az egylet így 1859-ben bérbe vette, majd 1871-ben végleg megvásárolta a Kossuth Lajos utcában épült Cziráky Palotát, melyet Ybl Miklós tervei alapján 10 év alatt teljesen a társaság igényei alapján alakítottak át és a korabeli feljegyzések szerint Európa legelőkelőbb szórakoztató központjává tettek. Persze a tagságtól nem állt messze a szerencsejáték sem, azt azonban egy másik helyen kellett űzniük.
A hasonló nevű Nemzeti Club adott helyet az ilyen jellegű szórakozásoknak és az alapítói törekedtek is rá, hogy a Nemzeti Casino tagságából a lehető legtöbb nevet üdvözölhessék saját rendezvényiken. A számítás bevált és valóban szép számmal akadtak olyanok, akik mindkét klubban tagságot váltottak maguknak. A folyamat azonban egy tragikus esemény nyomán megtorpant és a Nemzeti Casino tagjai hivatalosan is elítélték a Clubban folyó hazárdjátékokat. Egy esetben ugyanis Kornfeld Ferenc báró egy kártyacsata hevében elveszítette szinte teljes vagyonát (a beszámolók több ezer holdról szóltak) és még aznap éjszaka önkezével vetett véget az életének.
