Legyen szó titkos szerelmi légyottról, a testiség röpke perceiről, egy szerelemtől izzó értelmiségi találkáról vagy egy szűzies úri randevúról, Budapest minden szerelmesnek helyet biztosított.

A századforduló idején és az azt követő évtizedekben jelentősen átalakult a társadalomban a nő szerepe. A gazdasági fejlődés és polgárosodás magával hozta, hogy már a gyengébbik nem tagjai is önálló keresettel rendelkezhettek, és ezzel megválaszthatták a szerelmüket. Általában elmondható, hogyha valaki önállóan el tudta magát tartani, akkor dönthetett a párjáról is. A legkevésbé a főúri rétegek leányai és a gazdag polgárok csemetéi randizhattak, hiszen erkölcseikre egyrészt gardedámok vigyáztak, másrészt jövendőbelijükről jórészt a családfő döntött.

Forrás: Fortepan/ GGAABBOO

Minél szegényebb volt valaki, minél kevesebb hozomány járt a leánnyal, annál inkább megengedőbbek voltak a szülők. De lássuk csak, hogy a századfordulós Budapesten hová jártak a hölgyek urak randevúzni, melyek voltak a legromantikusabb vagy a legeldugottabb helyek. Ehhez persze nem árt azt sem megnézni, hogy milyen találkáról is van szó.

Intim szobák városszerte a röpke szerelemnek

A lehető legkevesebb alkalommal fordult elő, hogy egy gazdag nemes vagy polgár egy nincstelen, ledér hölgybe olyannyira beleszeressen, hogy törvényesítse kapcsolatukat. Az eltérő társadalmi rétegekbe tartozó párok szerelme többnyire a testiségre korlátozódott, ahol a férfi főként az anyagi javakat biztosította szerelmének, míg a hölgy ezért kedvességgel és szépséggel fizetett. A XIX.-XX. század fordulóján Budapest bizony hírhedt város volt, ahol közel ugyanannyi mulató működött, mint a hétszer nagyobb Párizsban. Gondoljunk csak a Kék Macskára és a Somossy Orpheumra, amelyek világhírre tettek szert. Ezeken a helyeken persze nem voltak ritkák a szerelmes légyottok sem, a Király utca környékén így nem volt hiány szobáztató helyekben, ahol az egy-két órás találkozók zajlottak. Korábban írtunk már a híres, elegáns bordélyokról is a Károlyi-kert közelében futó utcák környékén, ahol a „kulturális szalonokban” és a mellettük lévő kényelmes szobákban szívesen hódoltak a szerelem és testiség örömeinek. Az egykori Tabán intézményei inkább a szegényebb rétegeket szolgálták ki, de emellett a mai belváros számos bérházában is akadt alkalmas helyiség.

Már akkor is a legromantikusabb hely a Városliget volt

De evezzünk át az őszinte szerelem vizeire, és vegyük át, hogy hol is találkozhattak például a szegényebb rétegek fiataljai tavasszal, ha ismerkedni vagy szórakozni szerettek volna. A Városliget már akkor is vezette a találkahelyek listáját. A XIX. században itt működött a Vurstli számtalan körhintával, büfével és látványossággal, de a mutatványosoknak az ezredévi ünnepségre épülő intézmények és tereprendezés miatt költözniük kellett. Helyüket az általunk ismert Vidámpark területén az Ős Budavár nevezetű komplexum foglalta el, ahol felépítették a törökkori budai vár kicsinyített mását.

Forrás: Fortepan/ Klösz György

A falak mögött vendéglők, kocsmák, borkimérések, sörözők, mulatók, lacikonyhák, török kávézók, nagykávéházak, pezsgőspavilonok (a leghíresebb közülük Wabitsch Lujzáé volt) és csarnokszerű vendéglők kaptak helyet. A szórakozásról különböző mutatványosok gondoskodtak: fakírok, cirkuszi csepűrágók, zenés darabok biztosították a jó hangulatot. A korabeli Európában legnagyobbnak számító központ 1908-ban csődbe ment, és a helyén végül felépült az Angol Park, ami azonban kicsit borsos volt a szegényebb rétegek számára. Nekik maradt a Gellért-hegy és a Népligetbe költöztetett Vurstli. S bár egy magára valamit is adó úrilány nem léphetett be ezekre a helyekre, azért a műjégpályán ő is találkozgathatott a számára kiszemelt férfiúval, a gardedámok vigyázó tekintete előtt. A műjég melletti, ma is működő Városliget Caféban inkább a módosabb polgárok és az úri csemeték kávéztak és beszélgettek, miután letudták az aznapi korcsolyaköröket, de itt megpihenhettek az Andrássyn naponta kötelezően korzózó elegáns dámák is.

Európa egyik legelegánsabb sétaútja, a Duna-korzó

A korzózás egyébként, mint ismerkedési forma, mindig is elöl járt a fővárosiak életében, a séta az Andrássy úton vagy később a Duna-korzón egyfajta társadalmi státusszá vált, ahol a módosabb és főúri családok hölgytagjai bemutathatták az aktuális divat szerint készült ruhakölteményeiket, és ahol a fiatal lányok és fiúk nyugodtan szemrevételezhették a számukra kijelölt házastársat.

Forrás: Fortepan/ Mátyásvalvi János

Mint említettük a századfordulót követő évek egyik legnépszerűbb sétatere a Dunapart lett. Itt nemcsak a víz felől érkező kellemes szellő, a gyönyörű budai panoráma és egy elegáns szállodasor várta a sétálókat, de a monumentális hotelek aljában kávéházak, uzsonnázóhelyek és éttermek is működtek. Egy fővárosi polgárnak és családjának minimum hetente egyszer kötelezően meg kellett jelenni a fényes korzón. Persze a szerelmespárok is hamar megszerették az elegáns területet, ahol nemcsak sétálni, de kávézni és vacsorázni is lehetett.

A főváros kávéházai a nők számára is nyitottak voltak

A békeidők Budapestjének fejlett kávéházi életét már egyetlen olvasónak sem kell bemutatni. De a főváros abban is élen járt, hogy Európában máshol nem igen fogadtak női vendéget a kávéházak. S bár nálunk az 1800-as évek második felében még szintén főként a férfiaké volt ez a terep, a századfordulótól kezdve egyre gyakrabban láthattunk hölgyet is az asztaloknál. Eleinte a polgárok és az értelmiségiek a feleségeikkel tértek be egy kis frissítőre, majd a XX. század első éveitől kezdve egyre több fiatal nőt látunk egyedül vagy a barátnőivel, kísérőivel a kávéházakban. Híres íróink és költőink zöme bizony a kávéházakban is randevúzgatott, így nem volt ritka, hogy Ady felbukkant Lédával a Japán vagy valamelyik másik kávéház asztalainál.