A századfordulós Budapest nemcsak a felszínen, hanem már a föld alatt is megtelt élettel. Milyen kincseket, építményeket, funkciókat rejtett a főváros a felszín alatt? Következő írásunk ebbe nyújt betekintést.
A mai Budapest 1873. őszén jött létre, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével. Az egybeforrasztott főváros Európa leggyorsabban növekvő városává vált, a századfordulóra háromnegyedmillió főnyi lakossal. Ebben a korszakban alakult ki a máig jellegzetes városkép: hidak, körutak épültek; s világszerte szerte csodájára jártak, és irigyelték a kontinens első földalatti vasútját.
„Metropol vasút”
Az első föld alatti kincsünk tehát – Nagy-Britannia után a világon másodikként, a kontinensen elsőként – a híres Földalatti. 1896. május 2-án, a millenniumi ünnepségek első napján nyitotta meg maga Ferenc József. Két fillérért szállította az utasokat a mai Vörösmarty tértől (akkor Gizella tér) a Széchenyi fürdőig (akkor Artézi fürdő), és összesen 11 megállója volt.
A földalatti építése
Forrás: Fortepan
A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság és a Budapesti Villamos Városi Vasút közösen tervezte és kivitelezte. Erre mindössze 21 hónapjuk állt rendelkezésre, mivel feltétlenül el kellett készülnie a millenniumi ünnepségekre, hogy az ideérkező látogatókat, turistákat lenyűgözze, és nem utolsó sorban megelőzze a közlekedési káoszt. Nem kisebb feladat állt előttük, mint egy 3700 méter hosszú vasútpálya megépítése, amiből 3200 méter a felszín alatt haladt, s mint említettük, erre egyetlenegy precedens létezett akkor a világon. A földalatti munkálatait – csodák csodája, főként mai szemmel névze – sikerült időben és az eredeti költségvetésből befejezni.
Ahol száz éve senki sem járhatott
Közelmúltbeli felfedezés az Ybl Miklós téren, illetve az az alatt talált föld alatti víztározó. 2009-ben fedezték fel. Milyen meglepő, hogy még ma is előkerülnek ilyen nagyméretű, ismeretlen föld alatti építmények. A víztározót 1872-82. között alakíthatták ki a feltárásán dolgozó régészek, szakértők szerint. Együtt épülhetett a Várbazár és a királyi palota vízművével, és a Várkioszkkal.
Forrás: Építészfórum/ F. Szalatnyay Judit - BTM
Annyi biztos, hogy az elmúlt száz évben senki be sem tette a lábát ide, egy valódi kísértetcsarnok. Egy pillérekkel alátámasztott, nagyméretű, csarnokszerű helyiségről van szó. Víztározóként pedig a mögötte lévő királyi kertek és a Várbazár vízellátásában kaphatott szerepet. S hogy miért feledkeztek meg róla? Talán a modern vízvezetékrendszerek kiépítésekor vonták ki a forgalomból, és ezzel be is lepte a történelem és feledés pókhálója, egészen mostanáig.
A mámor pincéi Budafokon
Budapest felszíne rejtette a korszak híres bor- és pezsgőpincéit is, itt készültek a mámorító, finom italok, amelyek világhíressé tették a magyar fővárost, és zsúfolásig megtöltötték a korszak szállodáit, kávéházait, vendéglőit, orfeumait és bárjait.
Budafok a 19. század végén kezdett el borászati központtá válni. Ekkor kezdték el átalakítani a korábban kőbányászat során keletkezett és felhagyott, több száz méter hosszú (6-8 méter széles és 3-4 méter magas)tárnákat borpincévé. Az első pincészetet Dietzl József alapította meg 1849-ben, ezt követték sokan: borászok, pezsgő- és konyakgyárosok. Közülük a legnevesebb és máig működő „mámorgyáros” a Törley. A pezsgőkészítést Törley József 1882-ben kezdte, s bár ma már nem a család leszármazottaié a vállalkozás, ma is töretlenül működik. A budafoki pincerendszer Közép-Európa legnagyobb, összefüggő mészkőpince-rendszere, a maga 30-40 kilométerével.
A sör kőbányai bölcsője
Kőbánya is rejt egy óriási pincerendszert, mely szintén a mészkőbányászat során felhagyott tárnákból keletkezett. A kitermelt mészkő az Andrássy út és sok impozáns fővárosi épület alapanyagául szolgált. Az itt folyó mészkőbányászatot 1890-ben rendeletben tiltották meg a gyakori balesetek és szervezetlenül történő kitermelés miatt. A megmaradt üregek és pincék hasznosítása pedig villámgyorsan elkezdődött. Eleinte borászok vették birtokba, később sörfőzésre is kezdték használni. Meghatározó momentuma a történetnek Anton Dreher osztrák serfőző mester megjelenése. Dreher felvásárolta az akkor már működő Kőbányai Serház Társaság üzemét, és néhány év alatt hatalmasra növesztette kapacitását és forgalmát. A kőbányai pince nagy üzleti siker bölcsőjévé vált, mivel 1875. környékén filoxéria pusztította el a magyar szőlőállomány 40-70 százalékát, következésképp a bor ára a csillagokig szökött, a sör pedig egyre nagyobb teret nyert. Így igazi sikertörténetté emelkedett a Dreher birodalom.
Pálvölgyi barlangrendszer
A híres Pálvölgyi barlangrendszer felfedezése szintén a századfordulóhoz kapcsolódik. A szájhagyomány szerint 1904-ben egy birka alatt beszakadt a föld a Szépvölgyi út mentén található kőbánya felett. Az állat hősies megmentése közben észrevették, hogy az üregnek lám van folytatása is. Barlangkutató turistáknak köszönhetjük az azóta ismerté vált barlangrendszer feltérképezését, és a híres, cseppkövekkel díszített szakasz megnyitását. A turizmusnak már akkoriban is nagy hagyománya volt, a Pannonia Turista Egyesület tagjai a 20. század elején nagy segítséget nyújtottak a barlangrendszer kiépítésében: lépcsőket, korlátokat, áthidalásokat építettek, hogy látogathatóvá váljon ez a különleges helyszín. A turisták körében ma is nagyon népszerű, budapesti célpont Pálvölgy.
A föld alatt található természetes és mesterséges építmények sok ezer embert rejtettek a föld alá már a századforduló korszakában is. Volt, aki itt élte és dolgozta le mindennapjait, mások csupán turistaként, utazóként „ereszkedtek alá” néhány órára a nyüzsgő felszín alá.
