Az őrök nélküli láger története
2018. június 07. írta: Lynxa

Az őrök nélküli láger története

 Elképzelhetetlen állapotok uralkodtak a budapesti nyomortelepen, ahol zsúfoltság járványok és teljes kilátástalanság sanyargatták a lakókat.

mvtelep1.jpg 

Forrás: Budapest Főváros Levéltára /
A Fővárosi Tanács VB Városrendezési és Építészeti Osztályának felvétele

 

Az első világháborúból hazatérő sérültek komoly kihívások elé állították a magyar egészségügyi rendszert. A kórházakat nem ilyen tömegek kiszolgálására tervezték, így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen úton-módon kapacitásbővítésre lesz szükség. Ésszerű elképzelésnek tűnt, hogy az egyik első barakk-kórházat a honvéd kórház melletti nagyméretű, szabad területen építsék fel, az Üllői út környékén. Ez a mező korábban legeltetésre szolgált majd a város határában épült közvágóhidakra terelt állatokat várakoztatták itt.  Ráadásul a honvédség is lőteret és kiképzőbázist létesített itt, így valóban adta magát az ilyen jellegű felhasználás. Az újonnan, 120 épülettel rendelkező tábort Mária Valéria főhercegnőről nevezték el és hamarosan egészen más funkcióra rendezték be.

            A háború lezárulta után a fővárosban komoly lakáshiány alakult ki, amit minden lehetséges módon orvosolni próbáltak. Mivel a plusz kórházi kapacitásokra már nem volt szükség, így a Mária Valéria-telep barakkjait is átalakították és azokból apró, egyszobás szükséglakásokat hoztak létre. A kicsivel több, mint 1000 lakás azonban hamar kevésnek bizonyult és a harmincas évek derekára 8000 ember zsúfolódott össze a deszkából ácsolt bódévárosban. Bár ekkor még 700 lakást ácsoltak a meglévők mellé, a zsúfoltság így sem enyhült. Az egyetlen szobában gyakran 8-10 ember is összezsúfolódott, ráadásul a higiénés viszonyok is katasztrófálisak voltak.

            Bár minden szükséglakáshoz alakítottak ki wc-t, kanális csak négy lakásonként épült, ami egyszerűen nem bírta el a terhelést. A legtöbb barakkban egy idő után már nem is használták a toaletteket, mert azok nem tudták többé elvezetni a szennyvizet. Mivel különösen a három részre tagolódó tábor középső területein nem volt folyóvíz sem, így mind gyakrabban ütötték fel a fejüket a járványok, a helyzet pedig mind kilátástalanabbá vált. A mindenkori kormányzatok ide a legszegényebb rétegeket telepítették be, állásukat vesztett gyári munkásokat és napszámosokat, akik egyre kevésbé tudták fizetni a lakbérüket. Nem volt ritkaság, hogy az itt lakók akár több évi bérletükkel is tartoztak. A terület azonban így egyre nagyobb deficittel küzdött, a fejlesztések pedig elmaradtak.

            Az itt élő emberek végképp csapdába estek, hiszen nagy részük gyakran volt pedig, míg a többiek egyre kevésbé kaptak munkát. Még az egyszerű napszámosok esetében sem bizonyult túl jó referenciának, ha a telepről érkeztek, mivel egy idő után a lakókat egyre inkább bűnözőknek tekintették.

mvtelep2.jpg

Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

 

Ez az elképzelés pedig egyre jobban befészkelte magát a köztudatba, annak ellenére, hogy a bűnügyi statisztikák nem tükrözték a telepi emberek bűnözési hajlamát. Persze a hírekbe gyakran kerültek be olyan elfogások, amikor a kőrözött személyeket a barakkvárosban fogták el, az viszont már senkit sem érdekelt, hogy a letartóztatott nem is itt élt. Persze a telep vonzó volt azok számára, akik összetűzésbe kerültek a törvénnyel, hiszen ebben a rendezetlen, a törvények szempontjából szürkezónának tekinthető területen könnyedén el tudtak tűnni a hatóságok figyelő tekintete elől. Bár mindenki tisztában volt a Mária Valéria-telepen uralkodó áldatlan állapotokkal, még a II. világháború után sem tudtak érdemben tenni ellene.

            Azokra az évekre az eredetileg ideiglenes megoldásnak szánt barakkok már régen tönkre mentek. A tetők beáztak, az ablakok ajtók kitörtek vagy eltüzelték őket, berendezések pedig már régen nem voltak bennük. A legtöbb lakásban a puszta földön aludtak, hiszen nem ritkán a párnájukat is eladták egy kiló lisztért vagy akár néhány szelet száraz kenyérért. A problémával végül a kommunista rendszer szállt szembe, bár a telep felszámolása közel sem ment gördülékenyen.

mvtelep3.jpg

Budapest Főváros Levéltára /
A Fővárosi Tanács VB Városrendezési és Építészeti Osztályának felvétele

 

            Az ötvenes évek elején szinte napi rendszerességgel jelentek meg a telep szörnyűségeiről beszámoló újságcikkek, hiszen ezzel kívántak megágyazni a későbbi kilakoltatásoknak. Már a tervező asztalokon voltak az itt épülő József Attila lakótelep tervei, azonban az akkoriban modernnek számító komplexumba nem a telep lakosait tervezték elszállásolni. Az ő számukra az akkor még városhatáron kívüli Sashalmon hoztak létre egy újabb szükségtelepet, melynek alacsonyabb fenntartási költségei kevésbé terhelték az államkasszát. Ám az itt lakók hallani sem akartak az odaköltözésről. Számukra a költözködés is megoldhatatlan lett volna, nemhogy a napi bejárás a városba. Így pedig az utolsó lehetőségük is odalett volna, hiszen a városon kívül sem koldulni sem napszámba járni nem lehetett. Az addigra már koncentrációs táborokra emlékeztető telep végképp rabul ejtette az itt tengődőket, akik a szegénység lágerének a foglyaivá váltak, ám számukra még fegyveres őrök sem kellettek a szökés ellen. Őket drótkerítések helyett a kilátástalanság tartotta itt, egészen addig, míg a Kádár rendszer egyszerűen el nem bontatta a város szégyenfoltját, utcára téve annak lakóit.

 

A cikk elkészítéséhez az Arcanum Digitális Tudománytár anyagait használtuk

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr3814029380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inkvisitor 2018.06.08. 06:35:36

És mi lett a lakók későbbi sorsa? Erről van valami információ?

registerz 2018.06.08. 06:35:41

A koncentrációs táborokkal való összehasonlítás baromság, mivel azok tiszták, rendezettek voltak.

Serrin 2018.06.08. 06:35:45

Azért nem volt túl humánus a megoldás. Vajon hova tudtak menni a lakosok?

menkő 2018.06.08. 06:35:47

"Az itt élő emberek végképp csapdába estek, hiszen nagy részük gyakran volt pedig, míg a többiek" értem vagy mégsem?

gatyusz2 2018.06.08. 06:35:51

Én is viszonylag gyakran vagyok pedig. :( Amúgy szörnyű történet, nem is értem, hogy hogy kerül egy Budapest Romantikája nevű blogra.

A nép fia 2018.06.08. 07:09:26

Egy érdekes téma jól lett felvezetve, de a cikk második felében lévő rengeteg elütés és pontatlanság, majd a lezáratlan narratíva tönkre vágja a dolgot. Nagy kár. Engem is érdekelt volna az emberek további sorsa és sokat dobna , ha még több fénykép lenne beszúrva.

A csapos közbeszól 2018.06.09. 07:29:42

Egyébként meg ilyen gettó szerű képződményből volt több is Budapesten. Ugye a legismertebb a Tabán volt, de volt Óbudán is ilyen majdnem nyomor telep.
No és Tripoliszról ki hallott már, melyik kerületben, merre volt? És mikor számolták fel a végét? A helyes megfejtők között egy bélást sorsolok ki :)

A csapos közbeszól 2018.06.09. 07:30:09

Én mondjuk arra lettem volna kíváncsi, hogy a második világháborút, hogy élte túl a telep, hiszen a sokat bombázott ferencvárosi rendező pályaudvar nincs messze és akkoriban mennyiségi és nem minőségi alapon folyt a bombázás.
Ezt a telepet, pedig ha az egyik végén felgyújtották volna az egész leégett volna.
Az Üllői úton benyomuló szovjet alakulatok sem piszkálták? Gondolom a hazai viszonyokat látták benne sokan ráadásul itt nem sok értelme volt a "Davaj csaszi" mondatnak.
Aztán jött 56 amikor az oroszok szintén mindenre lőttek ami mozgott az Üllői út mellett.

A kádár korszakban meg gondolom siftelték a lakókat, ahogy az akkor divat volt. Az az a gyári munkások beköltöztek a félkomfortosból a komfortosba, míg az ő fél komfortosukat megkapta egy komfort nélküli lakásban lakó melós, az övét meg kapta a kilakoltatott. Igy nagyjából mindenki jól járt, csak kicsit lassú volt a folyamat.

Hegge Balázs 2018.06.09. 07:30:20

@A nép fia: Szerintem cukrászdát nyitottak Bécsben. Ja nem.

röf 2018.06.09. 07:30:43

Ma is van ilyen.
Ózdon lehet megtalálni.

werinter 2018.06.09. 07:30:54

@A nép fia: Szerintem egy részük egyszerűen az utcákon folytatta tovább az életét, amíg a hatóságok el nem tüntették őket, meg gondolom a nagyobb építkezések is "felszívták" a kihasználatlan munkaerőt. Téglát hordani meg zsákokat pakolni mindenki tud.
Meg azt sem gondolnám ,hogy ilyen viszonyok között eltöltött néhány év túlzottan jó hatással lett volna az egészségükre, szóval szerintem sokuk egyszerűen idő előtt meghalt és így nem jelentett további "problémát".

GGy 2018.06.09. 07:31:02

És Kádár hogyan oldotta meg a problémát? Ezt is érdekes lenne feldolgozni.

Drizari 2018.06.14. 10:05:59

@A csapos közbeszól:

A XIII. kerület része volt a Tripolisz, a Mosoly-Tomori-Babér-Göncöl utcák által határolt területen. 1978-ra számolták föl.

A környező galerik olykor hatalmas verekedéseket rendeztek egymással, ilyen volt az összecsapásuk a Csikágóiakkal.
Viszonzásul: vajon mely területen élőket nevezték így?

Bicepsz Elek77 2018.07.07. 06:17:25

@A csapos közbeszól:
A VIII. ker eredetileg kispolgari volt. Gyanitom oda szivarogtak at es azt gettositottak el(egy ott lako ismerosom szerint, aki ezt meselte meg az 1990-es evekben szerint szandekosan)a kommancsok...
Ez olyan, mint a Hős utca ma: felszamolnak egy telepet es keletkezik uj. Videkrol meg folyamatos a hajlektalanok es hasonlo elemek felvandorlasa, szoval utanpotlas is van boven ha a helyiek ki is halnanak..
süti beállítások módosítása