A gardedám nyomában...
2017. május 23. írta: BP Romantikája

A gardedám nyomában...

Udvarlási és házassági szokások a Millenium korában és a II. Világháború előtt. Csak romantikus elképzelés, hogy a századelőn a házasság a szerelemről szólt volna, sokkal inkább a gazdasági és társadalmi érdekekről. De vajon miről szólt ebben a korban a romantika, amelynek ikonikus személye volt a gardedám? 

 fortepan_13420.jpg

Forrás: Fortepán

A XIX. század végén és a XX. század első felében óriási változások zajlottak a párválasztás területén is. Egyrészt elkezdtek a különböző rétegek, „kasztok” egymással házasodni, másrészt megjelent a polgári házasságkötés intézménye, ami a vallási előírások gyengülését is magával hozta. A kor egyre szabadabb légköre azt eredményezte, hogy a fiataloknak egyre több lehetősége volt arra, hogy saját maga döntsön a kiszemelt párról, egyre nagyobb szerep jutott a romantikának és a szerelemnek is. Természetesen senkinek ne legyen illúziója erről a korról, hiszen a házasság még lég sokáig inkább egyfajta szerződésnek tekinthető – legyen szó bármely társadalmi csoportról – ami mindkét fél érdekeit egyaránt szolgálja.

Magyarország mindig is a magas házassági arányokkal rendelkező országok közé tartozott, ennek oka, hogy a társadalom a házasságra alapuló családban látta alapköveit. Mind a férfiaknak, mind a nőknek nagyon fontos volt, hogy mielőbb megfelelő pár találjanak maguknak, aki korban, társadalmi státuszban, vallásban és anyagilag is illett hozzájuk. Ezt a kiválasztási folyamatot az úgynevezett házassági közvetítőkre bízták az középrétegek esetében (kisnemesek, polgárok, értelmiségi) és idősebb családtagra a szegényebb rétegek (parasztok) esetében. A XX. század elején egyre elfogadottabbá vált, hogy eltérő társadalmi réteghez tartozó faitalok is egybekeltek: az elszegényedő nemesek jórészt csak a nevüket vitték a kapcsolatba, míg a gazdag iparosok gyermekei az anyagi hátteret biztosították. A főúri gazdag családoknál viszont továbbra is komoly politikai és gazdasági szempontok alapján döntötték el, hogy ki lesz a fiuk vagy lányuk párja, jórészt azokból a családokból választottak, akikkel már évszázadok óra házasodtak rendszeresen.

A házasságot minden esetben udvarlás és jegyben járás előzte meg. A felvilágosultabb, polgári, városi rétegek esetében ez valóban az ismerkedést szolgálta, természetesen szigorú keretek között. A fiúk csak lányos napokon látogathattak el a kiszemelt leányhoz és természetesen minden esetben engedélyt kellett kérniük az édesapától. Jellemző udvarlási forma volt a levél, amelyet a kor etikett-szabályai szerint címeztek és írtak meg a kiszemelt arának. A városokban a színház, koncertek, események, bálok és a fürdők jó terepet biztosítottak az ismerkedéshez, általában ezeken a helyeken mutatkoztak be az eladósorba kerülő leányok is.

Érdemes külön fejezetet szentelni a gardedám intézményének, amely szinte minden társadalmi rétegben jellemzően előfordult. A francia eredetű szó tulajdonképpen egy „felvigyázó személyt” jelent, aki a leányzót őrizte mindenféle szempontból. Pár száz évvel ezelőtt ezt a szerepet még általában férfiak töltötték be, és valóban a lány testi épségére vigyáztak, de a szerepkör a XX. századra áttevődött egy idősebb rokon nőre, vagy megfizetett nevelőnőre, aki főként a mennyasszony erkölcsét hivatott megőrizni. A lányok jó híre ugyanis a házasság alapja volt, amelyet minden esetben szerettek volna megőrizni. A gardedám intézménye miatt a fiatalok szinte nem is maradhattak kettesben, jórészt a házasság előtt nemigen ismerték meg egymást.

A XIX. század végén megjelent a polgári házasságkötés, így a vallási előírások szerepe elkezdett csökkenni a házasság intézményében. Egyre gyakoribbá vált, hogy eltérő felekezetű fiatalok keltek egybe, és egyre kevésbé voltak fontosak az úgynevezett felekezeti engedélyek. Ennek megfelelően a házassági helyszínek kiválasztása is megváltozott Budapesten. Míg korábban valamelyik közeli templomban és otthon a lakásban ülték meg a lakodalmat, a gazdagok pedig valamelyik vidéki birtokra vagy rokon vidéki uradalmába mentek ünnepelni, a XX. század elején megjelentek azok az esküvői helyszínek, amelyek ma is szokásosak. A templomi és polgári esküvő után egyre gyakrabban maradt Budapesten a násznép, a gazdagabbak valamilyen palotát vagy színházat béreltek ki, a tipikus báli helyszíneket, míg a szegényebbek az egyre szaporodó éttermek egyikébe mentek. Falun még ma is dívik a násznép vonulása a főutcán, amit Budapesten természetesen az újonnan készült Andrássy úton vagy valamelyik zöldövezeti részen ejtettek meg, így például a mai Városligetben vagy Gellért-hegyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr7612427743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.