Képzeletbeli romantikázás az aranykori Gellért-hegyen
2017. június 12. írta: Lynxa

Képzeletbeli romantikázás az aranykori Gellért-hegyen

Képzeletbeli séta egy szerelmes párral az 1800-as évek végén a Gellért-hegyen, épülő hidakkal, tervezett flancos fürdővel és romos vigalmi negyeddel.

A Gellért-hegy ma kétségtelenül Budapest egyik legromantikusabb része a csodás pesti panorámával, az eldugott kis sétányokkal és a lenyűgöző villákkal. Nem volt ez másképpen az 1800-as évek végén sem, bár a hegy akkor teljesen másképpen festett. Szegődjünk egy szerelmes ifjú mellé, aki most várja vidékről jött kedvesét, hogy megmutassa neki a hegyet, amilyet a szülőfalujában biztosan nem látott még.

gellert1.jpg

Jól öltözötten a hegyen. Háttérben az épülő Erzsébet híd

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

            A szerelmes ifjak már XIX-ik század végén is kedvelték a Gellért-hegyi kirándulásokat, bár a rendezett sétányok abban az időben még csak tervezés alatt álltak. A hegyen ekkor még haldokló szőlőtökék emlékeztettek a dicső borász múltra, bár felszámolásuk már folyamatban volt. A szőlővész, a filoxéra az 1870-es évek derekán jelent meg az országban és húsz év alatt a hazai szőlőállomány fele esett áldozatául. Hősünk biztosan a tőkék között vezette volna szerelmét az egyik bércre, ahonnan a legjobb kilátás nyílott a lassan világvárossá fejlődő Pestre. 1899-et írunk, így a Duna túlpartján már elkészült az impozáns Sugár út (addigra Andrássy út) és áll az Operaház is.

            Hősünk büszkén mutat körbe a csodás látképen, mert pontosan tudja, hogy választottja semmi hasonlót sem láthatott élete első 16 évében, falujában. A hölgy – nevezzük „Mariskának” sok sorstársához hasonlóan cselédként szegődött egy nagypolgári családhoz (erről bővebben ebben a cikkben olvashatnak), és csakúgy mint a többiek szívesen maradna a kultúra és pompa fellegvárában, a székesfővárosban. Hősünk, aki legyen „Pál”, segédtiszt a Postánál, így jó esélye van rá, hogy kispolgárként szép karriert fusson be, és a végén tisztes nyugdíjat kapjon járandóságként, szolgálataiért. Persze a város csodái nagyrészt számára is elérhetetlenek, de ha igazán gavallér akar lenni, akkor kiszorítja a havi apanázsból a tikettek árát és elviszi egyik este Mariskát egy filmszínházba. Az első ilyen 3 éve nyílt az Andrássy úton és azóta ódákat zengenek róla fiatalok és aggok egyaránt. Ráadásul a film alatt a sötétben talán még egy-két csók is elcsattanhat majd...

            Három évvel korábban talán elvitte volna a lányt a budapesti Konstantinápolyba, ahol hajnalig mulathattak és vásárolhattak volna. Ahogy így eszébe jutott ez a tiszavirág életű csoda, sebtiben meg is mutatja Mariskának az omladozó épületegyüttest a Csepel sziget irányában, ott ahol régen kilóméteresre bővült a Duna folyama, de mostanra csak egy háromszáz öles kanyar, a gát túloldalán pedig a Lágymányosi tó látszik. A gátat ’74-ben fejezték be, hogy a ’38-as nagy pesti árvíz ne ismétlődhessen meg még egyszer. A folyam kiszélesedése és a zátonyok itt ugyanis megakasztották a jeget, mely olvadáskor a városra zúdult. A gát elsőre nem vált be, így 1885-ben megemelték, és így alakult ki véglegesen a tó. A vigalmi negyed ötlete az éjszaka császára, Somossy Károly fejéből pattant ki, aki többek között birtokosa volt a Nagymező utczai Orfeumnak is. Kapcsolatai megvoltak, így díszlettervezőkből, építőkből álló csapatával nekilátott a török főváros felépítésének a Duna mentén. Voltak itt minaretek, a Hagia Szófia méretarányos mása, sőt még a konstantinápolyi fő utcát is lemásolták. Bár eredetileg egy évre tervezték a munkát, a díszletfalu két hónap alatt elkészült, így már májusban elindulhattak a vendégeket szállító gőzösök a pesti oldalról. Azután jött a nyár és (a tó közelsége miatt) a töméntelen szúnyog, így a vendégek gyorsan elmaradtak, a pesti Konstantinápolyt romokká, Somossyt pedig földönfutóvá téve, alig fél év alatt.

gellert2.jpg

A gát és a lágymányosi tó

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

Nem túl romantikus történet, így nem is veszteget rá több szót a két fiatal. Csakúgy, mint az ormótlan citadellára a hegy tetején, melyből Ferenc József tartotta sakkban a forradalom óta gyanús pestieket, 1851-es építése után. Adott ő mást ennek a városnak, amit érdemes is megnézni. Pál büszkén mutatja is Mariskának a Ferenc József hidat, melynek utolsó szegecsét maga az uralkodó verte be az 1896-os átadáskor és egy éve már a villamos is közlekedik rajta. Igaz, hogy az építéshez le kellett bontani a hegy lábánál a Sáros fürdőt, de az egyébként sem működött már, állítólag már terveznek a helyére egy flancos fürdő-szállodát, aminek Gellért Fürdő lesz a neve és ha igaz, Európa ámulva nézi majd. A Ferenc József hidat és a hegyről másik irányban látszó Erzsébet hidat, tulajdonképpen a Margit hídnak köszönhette a város, hiszen az érvényes törvények kimondták, hogy ha a hídpénzekből befolyt összeg elér egy bizonyos összeget, akkor abból új hida(ka)t kell építeni. A Margit híd átadásával pedig gyorsan duzzadt a híd alap.

gellert3.jpg

Már szőlő nélkül, de még csupaszan...

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

            A két fiatal a lebukó nap meleg sugaraiban még megcsodálja az előző év óta épülő Erzsébet híd impozáns pilonjainak sziluettjét. Pál még elmeséli, hogy a híd 4 év múlva esedékes átadásakor világrekorder lesz majd azzal, hogy középső pillér nélkül íveli át a Dunát, majd elindulnak lefelé. A hegyen ugyanis nincsen világítás, így könnyen nyakukat törhetnék a romantikus séta végén.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr1912586949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.