Az árvízből született sörgyár története
2017. augusztus 09. írta: Lynxa

Az árvízből született sörgyár története

A Kőbányai Sörgyár születéséhez két katasztrófa és egy maréknyi dörzsölt üzletember kellett. A többi pedig már (sör)történelem.

 

Minden a nagy, pesti árvízzel kezdődött. Ugyanis, annak ellenére, hogy a mai Kőbánya területén már 1244-ben is termeltek ki mészkövet, ez a természeti katasztrófa kellett ahhoz, hogy a rohamléptekben fejlődő és bővülő város komolyabb léptékben igényelni kezdje a tengeri eredetű követ. A levonuló víz nyomán kártyavárként összedőlő épületek gondolkodtatták el a mérnököket, akik rájöttek, hogy a vízben született, könnyen termelhető és megmunkálható mészkő kiválóan ellenáll a víznek, sőt kiszáradva még jobban megszilárdul. Az addig leginkább csak díszítőanyagként használt ásvány iránt hirtelen megnőtt a kereslet, és a kibányászása is a tetőpontjára hágott. A fésűs elrendezésű (központi folyosóból nyíló tárnákkal szabdalt járatokat pedig mintha a sors is sörtárolásra találta volna ki. Az addigra több, mint 30 kilométer hosszúra, 8-10 méter magasra és 180 ezer négyzetméter alapterületűre duzzadt vájatsor télen-nyáron azonos hőmérséklettel és kiegyensúlyozott páratartalommal bírt. Ráadásul a technológiai fejlődés, egészen pontosan a nagy teljesítményű szivattyúk megjelenése lehetővé tette, hogy az addig folyóvízhez kötött sörgyártás megvesse a lábát a Dunától távolabb is. A kőbányai karsztvíz elsőosztályú minősége tökéletes alapanyaggá tette a folyékony kenyér gyártásához.

            Persze ahhoz, hogy ma Kőbánya meghatározó elemeként láthassuk a hatalmas sörgyárat, szükség volt még az emberi leleményességre is. 1843-ben törvénybe iktatták a Pesti Serrendtartás szabályozását, amely kimondta, hogy a megfelelő vámok kifizetése mellett, bárki főzhet sört, így a lehetőség mindenki számára nyitottá vált. Az elkövetkezendő években gombamód kezdtek szaporodni a serfőzdék és számuk az ’50-es évekre meghaladta a százat.

sorgyar_wiki.jpg

Az első sörgyárak Kőbányán

Forrás: wikipedia

 

A már említett technológiai korlátok miatt azonban ekkor még a folyóvizek közelébe települtek a kisebb-nagyobb üzemek, egészen addig, míg szinte egy időben, 1855-ben két társaság is rá nem jött, hogy a kőbányai mészkőjáratok milyen csodás lehetőséget rejtenek. Az ötletet valószínűleg a borászoktól lesték el, akik már korábban is használták az alagútrendszer felszabadult részeit (a bányászat még hosszú ideig folyt azután is, hogy a sörgyárak felépültek) az elkészült nedű tárolására. A Kőbányai Serház Társaság és a Barber és Klusemann Serfőzőház felépülése nyitotta meg végérvényesen az új korszakot az akkor még álmos kis falu életében.

            A további fejlődést és az igazi fellendülést a terület számára egy osztrák serfőző mester, Anton Dreher hozta el 1862-ben. Anton kísérletezű szellemű ember volt, (neki köszönhetjük az alsó-erjesztéses eljárás elterjedését és a lager típusú sör feltalálását) aki mindig nyitottan állt az újdonságok elé, így azonnal felkeltette az érdeklődését a kőbányai serfőzés lehetősége. 1862-ben döntött úgy, hogy megveti a lábát ezen a területen és menten fel is vásárolta a Kőbányai Serház Társaság üzemét és néhány év alatt hatalmasra növesztette azt. Persze ebben az időszakban talán még sokan megmosolyogták a sörtermelők erőfeszítéseit, hiszen Magyarország ebben az időszakban igazi bornagyhatalomnak számított, ahol minőségi borokat állítottak elő nagy mennyiségben és alacsony áron. A sörfogyasztás ekkor még az úri huncutság kategóriába tartozott, és egy újabb katasztrófa kellett ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon.

            Nagyjából a kőbányai üzemek elindulása után húsz évvel, 1875 környékén ütötte fel fejét az országban a filoxéra, mely alig tíz év alatt a magyar szőlőállomány több, mint 40 (egyes becslések szerint 70) százalékát kipusztította. A bor ára ennek hatására szinte a csillagos égbe emelkedett, és a nemesség után az átlagembereket is a sör felé terelte. A Dreher család pedig – mintha csak előre látták volna a dolgok ilyetén módon való alakulását – a háttérben megerősítette és hatalmasra fejlesztette gyártóüzemét.

            1894-ben két új vállalkozás is úgy döntött, hogy belép a dübörgő sörpiacra, így megalakult a Polgári Serfőzde Rt. És a Királyi Serfőzde Rt., ez utóbbi azonban tiszavirág életűnek bizonyult és alig két évnyi vegetálás után csődbe ment. Ekkora a Dreher család üzeme már 30 ezer hektoliterrel több sört termelt, mint egyetlen igazi konkurense a Barber-Klusemann és a századfordulóra már Európa legnagyobb üzemének számított éves 1 millió hektoliteres teljesítményére. Így volt ez annak ellenére, hogy az ellenlábas még az Ezredéves ünnepségek hivatalos szállítói címét is elnyerte, ami komoly forgalmat generált a számukra.

            Az igazi aranykornak az I. Világháborút lezáró Trianoni békeszerződés vetett véget, amikor a hatalmas területek elcsatolása folytán jócskán beszűkült a piac. A legnagyobbak csak folyamatos egyesülések révén maradhattak talpon, így a Dreher 1934-ben felvásárolta az addigra már Fővárosi Serfőzde Rt. Néven működő Barber-Klusemann 75 százalékát és ezzel a Magyar sörgyártás 66 százalékát ők adták. Eddigre a Kőbányai sörgyár indusztriális stílusú, csodaszép épületeinek nagy része állt és a telephely nagyjából a ma ismert méretűre és formájúra duzzadt. A régi kockaköveken szinte még ma is hallani a söröskocsikat vontató lovak patkójának csengését, mely arról mesél, hogy az emberi leleményesség és a Fővárost pusztító balszerencse hogyan hozta létre ezt a lenyűgöző komplexumot.        

sorgyar2_wiki.jpg

 A sörgyár, ahogy ma ismerjük

Forrás: wikipedia

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr8712661529

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Korsót sűrűn emelgetve 2017.08.15. 09:26:23

Mit üzen a web? Heti alkoholos hírek, költemények: Én a kocsmába járok gyúrni, nem lehet megunni, majd Heti sajtót olvasok, hogy ne csak a test kapja meg a magáét. Hétszentség'17/32 2017. 08. 07. Deszkán könyökölve, haverok vidám kvaterkája k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.