Gondos háziszolga vagy szexuális rabnő?
2017. október 06. írta: Lynxa

Gondos háziszolga vagy szexuális rabnő?

A cselédlányok élete nem volt könnyű a fejlődő Budapest aranykorában, az agresszió és a szexuális kiszolgáltatottság csakúgy a mindennapok része volt, mint a háztartás egyszerű feladatai.

 

A XIX.-XX. század fordulójára a cselédség önálló társadalmi réteggé nőtte ki magát Budapesten, köszönhetően annak, hogy a polgárság és az arisztokrácia körében egyfajta státuszt jelentett cselédet tartani. A gazdagabbak teljes szolgálószemélyzetet alkalmaztak minden feladatra a szakácsnőtől kezdve, a nevelőnőn keresztül a mindenes cselédlányig, míg a szegényebb polgári családok egyetlen vidékről feljött cselédre bízták a háztartás körüli teendőket.

enterior2_cseled.jpg

Forrás: Fortepan/ Jankovszky György

 

Kosztolányi Édes Annájából és Márai Egy polgár vallomásai című munkájából jól kirajzolódik a cselédek sorsa, ami bizony nem volt túl kecsegtető. A vidékről a fővárosba kerülő elszegényedett lányok csak a stafírungjukat szerették volna összegyűjteni még a házasság előtt, de helyette sokszor csak a nincstelenséget, a szexuális kiszolgáltatottságot vagy rosszabb esetben a prostitúciót kapták ajándékba.

cseled1.jpg

Forrás: Fortepan/ Schmidt Albin

 

A cseléd és a gazda viszonya ugyanis nagyon messze állt a mai munkáltatói-foglalkoztatott kapcsolattól. Egy általános cseléd mindenféle háztartásbeli teendőt elvégzett, a mosástól kezdve a főzésig, takarításig. Az asszonya semmiben nem vett részt, ugyanakkor rajta verte el a port, ha éppen összeveszett az urával. A munkaideje is végtelen volt, hiszen együtt lakott a családdal. Ha nem volt nevelőnő a gazdájánál, akkor éjjel ő kelt a gyerekekhez, reggel ő ment a piacra és az étkezéseket is mind ő készítette elő. A lakhatás, étkezés és ruházkodás költségeit bizony beleszámolták a munkabérbe, így valódi pénzt már nem igen kellett fizetni a polgári családnak. A cselédek a jobb háztartásokban laktak külön cselédszobában, a szegényebbeknél viszont a konyhában egy kinyitható ágyon vagy a fiókban aludtak.  

De mindezek a körülmények csupán kényelmetlenségnek tűnnek az általános kiszolgáltatottság mellett. A cselédekre ugyanis úgy tekintettek, mint egyfajta, hasznos háziállatra, amely a család minden igényét kielégíti, legyen szó bármilyen igényről. Általánosan elfogadott szokás volt, hogy a fiús családoknál, csinos és fiatal lányokat alkalmaztak házicselédnek, akik rendszeresen kiszolgálták az ifiurak szexuális igényeit is. Így az édesanyjuk megnyugodhatott, hogy fiacskái nem járnak bordélyba és kétes erkölcsű nőkhöz, míg az édesapjuk hajlandó volt fizetni a megesett lányoknak a gyerektartást, hiszen ez olyan férfias hibának számított. A cselédek egyébként soha nem emelkedtek fel uraikhoz, legjobb esetben is csak valamilyen kisiparos, postás vagy hivatalnok feleségeként léphettek előre a társadalmi ranglétrán. Rosszabb esetben viszont a jövőjüket a prostitúció jelentette, sokan lettek vendéglátósok lebujokban és szórakozóhelyeken, innen pedig csak egy lépés volt, hogy konzumlánynak álljanak. Az I. világháború előtti években a fővárosban nyilvántartott prostituáltak kétharmada hosszabb-rövidebb ideig cseléd volt előzőleg. Fenn is maradt az egyik legnépszerűbb cselédelhelyező neve, Laczkó Péterné, aki a munka nélküli cselédlányokat rendszeresen prostituálta.

 A kiszolgáltatott életkörülmények miatt a cselédlányok gyakran váltak áldozattá: egyrészt belebetegedtek a körülményekbe, másrészt kirabolták vagy megölték őket. Az egyik leghíresebb XX. századeleji rémtörténet szerint négy rabló tört be a Brandl házaspár otthonába, ahonnan többezer koronát raboltak el, mivel a lakás nem volt üres, így megölték

Kiss Etel cselédlányt és a család két kisgyermekét is megsebesítették. A kor másik hírhedt sztorijában, a Mágnás Elza gyilkosságban szintén a cselédek a főszereplők, de ebben az esetben pont ők rabolták ki és ölték meg asszonyukat. Bár a legtöbb sajnálatosan végződő esetről nincs tudomásunk, az biztos, hogy a cselédek élete nem volt leányálom a fejlődő Budapesten, ennek ellenére mégis évről évre több ezer lány érkezett vidékről a fővárosba, hogy szerencsét próbáljon.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr6112908850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sZulamith 2017.10.07. 08:22:23

Nem kell visszamenni az időben, csak ma nem cselédlánynak hivják, hanem munkavállalónak:)

Tenkes Kapitánya 2017.10.07. 08:22:28

"kirabolták vagy megölték őket"

Ja, ez volt a tipikus sors.

Tiko 2017.10.07. 08:22:35

"A cseléd és a gazda viszonya ugyanis nagyon messze állt a mai munkáltatói-foglalkoztatott kapcsolattól."

Ezen felnevettem :)

Haveravera 2017.10.07. 15:54:51

Rendeséknél viszont ez úgy működött, hogy a hát asszonya nagyon is gondosan ügyelt arra, hogy a cseléd ne legyen kiszolgáltatva a férfiaknak, továbbá nevelte a viselkedésre, a pénz beosztására, megtanította főzni, mosni, takarítani, stb.
A ház ura pedig hozományt adott a házasodó, jóravaló cselédlánynak.
Az én nagyszüleimnél ez így működött. A nagymamám főzött, cselédlány csak előkészítő feladatokat láthatott el, mert nagyapám csak a nagymamám főztjét volt hajlandó megenni. Minden 3 éven túl szolgáló cselédlány konyhabútort kapott nászajándékba. Még a szocializmusban is visszajártak látogatóba a nagyszüleimhez a volt cselédlányok, némelyik már nagymama volt akkor. Eléggé kínos volt mindig szólni, hogy nem kell már nagyságos asszonynak szólítani a Nagyit.

2017.10.07. 15:55:20

Na,mi van? Nem teszed ki, mert ellentmondtam a hibas feltetelezesednek? Csak azt a harmat tetted ki, akik egyetertettek veled. Hulye!

Duplaxiii 2017.10.07. 15:55:23

A szokásos neoliberális cenzúra?
Ha nem vagy kíványcsi mások véleményére, akkor nem egyszerűbb kikapcsolni a kommentelést?
Kellene már egy jelzés itt a blog.hu-n, hogy a cenzúrázott posztokhoz az ember ne jöjjön be feleslegesen...

EU zászlót mindenhova! 2017.10.07. 15:56:02

@Tiko: Annyi különbség egész biztosan van, hogy nem kell a főnökkel 0-24-ben egy fedél alatt tartózkodni..:)

EU zászlót mindenhova! 2017.10.07. 15:56:10

@Tiko: Ez a viszony függ a munkaerő piaci helyzettől is. 7-8 éve például, amikor nagy volt a munkanélküliség a tulaj hajlamosabb volt bepróbálkozni az női alkalmazottnál.
Ma- amikor csak nagy nehezen lehet találni pincérnőt-sokkal jobban meggondolja.

EU zászlót mindenhova! 2017.10.07. 15:56:18

@sZulamith: A cselédlány nem munkavállaló volt? Egyébként ma azért jobban megütheti a bokáját egy zaklató.

midnight coder 2017.10.07. 15:56:39

Hülyeség az akkori viszonyokat mai szemmel nézni. Ma az, hogy valaki kap enni nem tűnik valami hű de nagy fizetségnek. Ma - legalábbis a világnak ezen a felén- a legszarabb melónak látszó dologgal is simán össze lehet hozni annyi pénzt egy nap alatt, ami több napi kajaigényedet fedezi. Nyilván nem étteremben, nyilván nem a legjobb minőségű kajából, de nem éhezel, és semmiképp nem halsz éhen. Na, úgy 100 évvel ezelőtt, a mezőgazdasági forradalom előtt ez nem volt így. Akkoriban a napi kajaigényt kielégíteni kőkemény melóval lehetett, és akinek ez nem jött össze, az komoly bajban volt. És nem azért, mert a csúnya gonosz földesurak kizsákmányolták a népet, hanem azért mert nem voltak műtrágyák, növényvédőszerek, nemesített növények, és persze gépesített mezőgazdaság és feldolgozóipar, ami olcsóvá és a tömegek számára is könnyen elérhetővé tette a kaját.

Ezért aztán az, hogy a cseléd gyakran a kajájáért és a fedélért a feje fölött dolgozott, picit mást jelentett akkor, mint manapság. Pl. a falusi zsellérek élete sem volt annyira sokkal jobb, sőt...

2017.10.07. 15:57:15

Nem gondolnam, hogy ennyire tomeges lett volna a problema. Irodalmi muvekbol es ujsagcikkekbol altalanositasz az osszes cseledre. Egy, a mainal erkolcsileg szigorubb idoszakrol beszelunk, a falusi anyak egyszeruen nem engedtek volna el a lanyaikat szolgalni, ha ilyen aranyban kerultek volna bajba. Nehez eletuk volt, ezt nem vitatom: fiatalon elkerulni otthonrol, a mama es a falu vigyazo szemeitol messzeire, nem volt telefon meg Internet a kapcsolattartasra a csaladdal, nehez fizikai munkat vegeztek, es igen valoban megterhelo lehetett pszichikailag is az egyedullet es a szeretetlenseg. Bizonyara olyan helyzet is volt, ahol mas szolgalok, a haz ura vagy a fia zaklatta a cseledlanyokat. De nem gondolom, hogy tomegesen kerultek volna haza terhesen, osszeverve, koporsoban, mert a falvak "lezartak" volna es nem engedtek volna el a lanyaikat a veszelyes nagyvarosba. A szolgalas kitoresi lehetoseg volt a szegenysegbol: jobb etelek, jobb ruhazkodas, tapasztalatszerzes, a muveltebb polgari csaladoktol az eletmod eltanulasa, a varosban megkapaszkodas lehetosege egy jobb munkakorben stb. Ha nem igy lett volna, akkor a lanyok nem valasztottak volna a szolgaloi munkat a foldmuveles helyett. Nem voltak hulyek: ferjhez akartak menni, marpedig abban az idoben a megesett lanyokat nem vettek felesegul a falubeli fiuk, tehat vigyaztak magukra.

gregaba 2017.10.07. 15:57:40

"Általánosan elfogadott szokás volt, hogy a fiús családoknál, csinos és fiatal lányokat alkalmaztak házicselédnek, akik rendszeresen kiszolgálták az ifiurak szexuális igényeit is."

Van ennek konkrét irodalma, vagy inkább városi legenda?

sdani 2017.10.09. 13:43:28

Nagymamám lánykorában egy pesti zsidó családnál szolgált, egészen addig, míg a háború közeledtével a család össze nem cuccolt és el nem költözött amerikába. Azokat a holmikat, amiket nem tudtak magukkal vinni, szétosztották a személyzet között, így lett a nagyszüleimnek egy kb. 600 kötetes könyvtára olyan alkotóktól, amiket ma már senki sem ismer. Nagymamám szuper receptjeinek is nagyrésze, illetve a sütijeinek majdnem egésze szintén abból az időből származik. Még megvan az akkor, kézzel írt receptes füzete, amiből egészen haláláig minden bucsukor és karácsonykor a sütiket készítette.

Sajnálom, hogy nem faggattam ki jobban az ott eltöltött évekről... az az igazság, hogy jobban érdekelt, hogy a háborút hogyan vészelte át a család.

EU zászlót mindenhova! 2017.10.09. 13:43:46

@gregaba: Nyilván előfordult ilyen fiús házaknál, hisz a fiatal cselédlányok is kielégítetlenek voltak ebből a szempontból, de nem hinném, hogy ez hozzátartozott volna a munkaköri kötelességeikhez. ( Édes Annát is el kellett csábítania Patikárius Jancsinak.)
Azt se tartom reálisnak, hogy feltétlenül a "szűzies tisztaság" eszményét társították volna hozzájuk a fiús anyák. Eleve "ki tudja honnét szalajtottak" voltak az ő szemükben, éshát ugye nekik is volt kimenőjük..

EU zászlót mindenhova! 2017.10.09. 13:43:51

@Kishableany: Egyetértek. Kissé fel van turbózva napjainkban ez a téma, "szegény egyszerű ánykák kiszolgáltatottsága". Sztem a megesett lánykák sem kényszerből mentek bele a dologba, hisz ők is tudták, hogyha felmondanak, akkor a család akár hetekig is háztartási alkalmazott nélkül marad, és ennél nagyobb rémálma nem is volt egy polgárfeleségnek. Tehát az ő kezükben is volt ütőkártya.
Adott esetben egyszerűen imponált nekik, hogy az "úrfi" érdeklőik irántuk, éshát úgye a rengeteg munka mellett ők sem bővelkedtek a szexuális élményekben..A test szava sokszor erősebb mint az erkölcs.
Ha otthon a maradnak a falujukban, akkor is valszeg megtalálták volna módját.
A prostitémához meg annyit, hogy ma már nincsenek cselédek, mégis elég sok lány vállalkozik a prostituált életre.

kiscsilla 2017.10.09. 13:43:55

Kishableány!

Hát én azért ismerek egy nénit, akit már 12 évesen zaklatott 'AZÚR'... nem lehetett sehová sem fordulni a problémával...
Olyan ez,mint amikor a ruszkik megerőszakolták a nőket. Nem egy ilyet ismertem, ott sem tudtak mit tenni...és el kellett hallgani 40-50 évig.

apacsek677 2017.10.09. 13:44:05

@Haveravera: ...atyaúristen...ez nagyon ellentmond a cikknek, de feltétlenül el kell hinni...remélem több ilyen is volt...feldobta a hangulatom a borongósabb fentiek után...:)

György Nádai 2017.10.27. 07:40:43

@kiscsilla: Meg amikor a magyar katonák a Szovjetunióban harcolva.

jaegtoer 2017.11.04. 10:44:13

@György Nádai:

legyen inkább: Bakaruhában.
Viszont a film fősodrata pont nem arra a kérdésre ad választ amit @gregaba: tett fel.
És a film 1957-es.

jaegtoer 2017.11.07. 09:38:15

@apacsek677:

Igen, a cikk kicsit vonalas, és valóban megestek olyan esetek, amiket említ. ezt nem lehet vitatni. De általánosítani - hiba. A cselédek sokan 'rosszul jártak' de többségük többé vagy kevésbé megbecsült része volt a családnak.
Nem a 'Milliomos feleségek' című tv-eposzból célszerű 'vissza asszociálni,' arra a korra, bár kétségtelen, régen is voltak emberségben és intelligenciában egyaránt szűkölködő nagyságosék vagy méltóságosék.

jaegtoer 2017.11.07. 09:38:18

@poszthoz:

"_A cselédek a jobb háztartásokban laktak külön cselédszobában, a szegényebbeknél viszont a konyhában egy kinyitható ágyon vagy a fiókban aludtak. _"

erről a fiókban alvásos módiról szívesen olvasnék forrásmunkát, amiként a konyhában alvás sem lehetett egészen trendi akkoriban, hiszen aki nem tudott cselédszobát biztosítani, az elég nehezen tarthatott cselédet. Az volt az elterjedt, hogy a cselédszoba vagy a konyhából nyílt, vagy a ház vagy lakás (140-250 nm) egy eldugott traktusban volt. hacsaknem bejárói -ott alvás nélküli- volt a státusz.

jaegtoer 2017.11.07. 09:38:20

@gregaba:
Városi legenda - ráadásul pejoratív.
Azzal a kiegészítéssel, hogy ahány ház, annyi szokás. Ahol a polgári család felkapaszkodott senkikből állt, vagy nagyon el voltak szállva a patinától ott 'elég nehéz volt az élet', de ez sem általánosítható e rész egészére.
De az igen, hogy sok helyen egészen familiáris, azaz családias viszony alakult ki (hiszen ez az alárendeltség mellett egy bizalmi állás volt), amelyben a szexualitás a családtagokkal mondhatni kizárt volt, ami persze nem jelenti azt, hogy kivétel ne esett volna meg. Tehát az a megközelítés, hogy háziasított szexuális szolgáltató elég rút és pejoratív általánosítás.
Sőt, a polgári családok általában nagyon is vigyáztak szolgálóik jó hírére, hiszen saját jóhírük megítélését is befolyásolta.
Konkrét példa: midőn a vasárnapi ebéd alkalmával a vendégeskedő püspök úr őeminenciája az ebédnél, az asztal takarásában megcsipkedte az éppen tálaló szolgáló fenekét vagyis inkább a combját, és erre viszonzásul a szószos tál tartalma a kegyes püspök fején-vállán landolt, nem a szolgáló lett kirúgva, hanem a püspök úr ő kegyessége nem lett többé meghíva.
Lehet hogy van erre ellenpélda, de ez esetben szerencsére a nagyságosék megengedhették maguknak, hogy a püspök urat mellőzzék.
Persze aztán a háború őket is messzire söpörte.
A nemesi famíliáknál persze árnyaltabb lehet a kép, de annyit érdemes figyelembe venni, hogy inkább a kirívó esetekről maradnak írásos emlékek, mint a megszokottról. Mert a megszokott mindennapi eseteket miért is kellene megörökíteni?

Bicepsz Elek77 2018.10.11. 12:31:10

@: Cselednek a legszegenyebb lanyok mentek a falvakbol, ahol volt 4-8 gyerek egy csaladba es orultek, hogy nem kell etetni mar oket. A gazdagabb csaladok adtak hozomanyt es jol kihazasitottak a leanyaikat. Amugy meg a szexualis erkolcs csak kis kozossegekben szamitott, a nagyvaros ez ellen hatott. Ott amugy is gyakori volt az ujrahazasodas vagy ozvegyek ujrahazasodasa szoval egy megesett cseledlany is lehetett meg kapos.