A hírlapíró asztalától, a macskás mulatón át a budai disznótorosig
2017. október 09. írta: BP Romantikája

A hírlapíró asztalától, a macskás mulatón át a budai disznótorosig

Étteremválasztás a századfordulón

Mi volt a fontos az aranykor emberének egy étteremben vagy kávéházban? Gondolhatnánk, hogy a finom ételek, a sikkes légkör, esetleg a mindent elintéző főúr személye, avagy a szórakozást biztosító ledér hölgyek műsora. Utazás Budapest étlapjai között az elmúlt két évszázadban!

fortepan_11523.jpg

Forrás: Fortepan

Köztudott, hogy az 1800-as évek második felétől valódi virágkorát élte a magyar vendéglátás, a szuperelegáns éttermektől kezdve, a kispolgárokat és munkásokat kiszolgáló kifőzdéken keresztül egészen a művészvilágot kiszolgáló kávéházakig, a szórakoztató lebujokig szinte minden igényre kínáltak valamilyen megoldást. Ezekben a közös legfeljebb annyi volt, hogy mindegyikben lehetett enni. A vendéglőbe-étterembe-kocsmába járás nemcsak egyfajta szórakozás volt, hanem némiképpen kényszerű szükséglet is. A szegényebbek, a kispolgárok ugyanis nagyon gyakran csak szobákban, a tehetősebb értelmiségi rétegek hotelszobákban laktak, ahol nem volt lehetőség önálló, otthoni főzőcskére. A nagypolgári családokra is jellemző volt, hogy csak hétvégenként nyitották meg az ebédlőket, így a mindennapi kosztot inkább valamelyik közintézményben költötték el vagy onnan hozatták. Állandó, szervezett nagy konyhát csak az arisztokrácia és tehetősebb polgárság vitt, ahol kellő számú cseléd és szolga biztosította a zavartalan étkezést. Nem csoda, hogy virágzásnak indult a vendéglátás, a legolcsóbb Lacikonyháktól kezdve egészen az arisztokrata asztalokat fenntartó elegáns éttermekig.

 A város legöregebb vendéglőjének az V. Kerületi Százéves éttermet tartják, amely a budapesti polgárok, kereskedők, munkások kedvenc helye volt a XIX. században, állítólag Petőfi Sándor is szívesen be-betért ide, ha a fővárosba látogatott. Későbbi költőtársai, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is szívesen időzött itt, főként a fűszeres dagadó, a kocsonya és a kiváló paprikás miatt. A vendéglő különleges hírnevét egyértelműen konyhájának köszönhette. Hasonlóan, mint az arisztokraták kedvencének számító Wampetics étterem, a Városligetben. A századforduló környékén a Városliget számított a székesfőváros legpezsgőbb, lefejlődőbb részének, így nem csoda, hogy itt találjuk a kor egyik leghíresebb éttermét is. Remek konyhája és elsőrangú személyzete révén  a ligeti közönség kedvence volt, a sikkesnek számító helyen megfordult a kor minden jelentősebb politikusa, művésze, külföldi államférfija és főként az arisztokraták. Ha valaki akkoriban menő, elegáns helyre kívánkozott, nem volt jobb választás a mai Gundel étteremnél.

Természetesen a művészek, kispolgárok nem minden esetben tudták kifizetni a Wampetics árait, sőt sokszor hitelre szorultak. A szegényebb rétegek kiszolgálására szakosodtak az úgynevezett budai kiskocsmák, ahol a folyó bor mellett hideg sülteket, hurkát, kolbászt, különböző malacságokat kínáltak a szomjas-éhes közönségnek, és a hitelszámlák vezetésétől sem riadtak vissza. Krúdy Gyula például a Thaler-kocsmát szerette a legjobban a Duna budai oldalán, a Weber kocsma viszont a disznótoros vacsoráiról volt híres. Az óbudai Khéli borkocsmának pedig az volt az érdekessége, hogy itt lehetett kapni a város legjobb sörét is.

Nem szabad elfelejtkeznünk a pesti oldal ledér kocsmáiról sem, amelyek a mai viszonyokhoz hasonlóan a Király utczában és környékén működtek. A női bájakat és egyéb tivornyázó programokat kínáló mulatókban általában csak hideg ételt lehetett kapni, viszont annál olcsóbb volt a bor és a sör. Mindazok, akik ezeket a helyeket választották, minden bizonnyal inkább a ledér hölgyek műsorára voltak kíváncsiak, mint a konyhai remekekre. Híres volt a Három-rózsa söröző, a különleges történettel bíró Somossy Orpheum, de valódi nemzetközi hírnévre a Kék Macska lebuj tett szert, még Bismarck fia és VII. Edward is idejárt berúgni.

A Budapest Romantikája blog olvasóinak nem kell bemutatni a századfordulós kávéházakat, hiszen már számtalan cikkben megemlékeztünk a New York, Japán, Centrál kávéházakról, amiket nyugodtan az éttermek közé is besorolhatunk, mivel törzsvendégei minden nap kaphattak egy tál meleg levest vagy egy finom paprikás egytálételt, ha éhesek voltak. Ezeknek a helyeknek a vonzereje azonban abban rejlett, hogy a vendégek itt ingyen olvashattak újságot, órákon keresztül írhattak nyugodtan, találkozhattak a kor meghatározó művészeivel és megvitathatták az aktuális politikai-társadalmi trendeket. 

Mára ezek a viszonyok jórészt megváltoztak, nagyon nehéz megmondani, hogy a XXI. századi modern ember mit is vár egy étteremtől, éppen ezért egyik kedves főiskolás barátunk diplomamunkájában megpróbálja felkutatni az étteremválasztás titkait. Kérlek, segítsd munkáját, és töltsd ki a kérdőívét arról, hogy te mi alapján és hogyan választasz éttermet: http://kerdoivem.hu/kerdoiv/932694570/1/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr5112943093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efmint 2017.10.10. 10:21:48

Nagyon jó hangulatú cikk és szuper a blog is ! Olvasótok lettem.

Üdv,
Efmint

Morpheus. 2017.10.10. 12:47:03

A XIX. század második fele mint "aranykor"?

efmint 2017.10.10. 12:47:04

Nagyon jó hangulatú kis cikk és szuper a blog is ! Olvasótok lettem !

Üdv,
Efmint