Hosszú út vezetett a sebészborbélyoktól a férfifodrászokig
2017. december 27. írta: Lynxa

Hosszú út vezetett a sebészborbélyoktól a férfifodrászokig

Haj- és érvágás, piócakezelés vagy éppen tiltott szerencsejáték. A borbélyüzletek romantikája.

 

Aki betér a manapság nagy reneszánszát élő borbélyszalonok valamelyikébe az úgy gondolhatja, hogy ezek a helyek mindig a férfiak szentélyei voltak, ráadásul – különösen az amerikai – filmek is ráerősítenek erre a sztereotípiára. Az igazság azonban az, hogy az igazi borbélyok tevékenysége csak az 1800-as évek közepére kezdett a férfi szépségápolásra korlátozódni és az előtte eltelt 400 évben egészen más kezelések (is) folytak a szalonokban vagy éppen az otthonokban, ha a házhoz járó mesterekről beszélünk. Így volt ez annak ellenére, hogy a mesterség neve is a latin barba, vagyis szakáll kifejezésből származik.

borbely1_balatoni_muzeum.jpg

Forrás: Balatoni Múzeum

 

            Ha hűek szeretnék maradni az igazsághoz, akkor meg kell jegyeznünk, hogy a borbély szó az első időszakban – 1436-ban említik írásban először – még valóban olyan embereket jelölt, akik haj- és szakállvágással foglalkozik. Azonban 100 évvel később, az első céhek tevékenysége már inkább jellemezhető a sebész szóval, mintsem a mai értelemben vett fodrász kifejezéssel. Az 1500-as évek közepétől egészen a 19. századig nagy számban alakultak a borbélycéhek, melyek döntő többsége alkalmazott sebészeket is. Egészen 1701-ig nem is különböztették meg a szépségápolással és a sebgyógyítással foglalkozó borbélyokat. Abban az évben azonban a foglalkozásokat felsoroló jegyzékben már külön említésre kerültek az ún. sebészborbélyok. Igaz ugyan, hogy ugyanebben az évben volt még olyan város, ahol a sebészetet és a borbélykodást azonos szakmának tekintették, sőt a borbélyok gyakran sérelmezték, hogy szakmájukba vágó tevékenységeket mások is – felcserek, fürdősök – is végezhetnek. Ebben az időszakban a borbélyok még valóban gyógyítóként is funkcionáltak, így a fejfájás elmulasztását és foghúzást is elvállalták, és kis túlzással ugyanolyan gyakran vágtak eret, mint szakállat. Az orvostudomány fejlődése azonban gyökeres változásokat hozott magával.  

            Az 1700-as évek közepén megjelentek az első regulák, melyek komolyan szabályozni kezdték a borbélyok tevékenységét. 1745-ben egy – a Torkos gyógyszerkönyv mellékleteként megjelent – utasítás már az orvosok alá rendelte a tevékenységüket. Kötelezte őket az orvosi utasítások betartására és eltiltotta a sebkezelésre szolgáló készítmények előállításától őket. Emellett súlyosabb eseteknél kötelezővé vált a céhes, de amennyiben lehetséges volt, az orvosi konzílium megtartása is, sőt az igazán komoly esetekben már nem is kezdhettek gyógyító tevékenységet orvos nélkül. Tíz évvel később pedig már hivatalos orvosi engedélyhez kötötték a sebészeti tevékenységet, míg 1761-ben egy rendelet szerint már csak vizsgázott kirgurust (alacsonyabb képzettségű, elsősorban sebészeti feladatokat ellátó felcser) vehettek fel a borbélycéhekbe. A fordulópont azonban az 1770-es év volt.  

borbely2_axioart.jpg

Forrás: Axioart           

 

Ebben az évben ugyanis létrejött az első orvosi kar a nagyszombati egyetemen és innentől a sebkezelésben már elsősorban a képzett sebészmesterek (orvosok) vettek részt. Ezzel a borbélyok gyógyító tevékenysége teljesen háttérbe szorult, bár az orvosokkal kevésbé ellátott területeken még a 20. században is előfordult, hogy ők végeztek el egy foghúzást, érvágást vagy éppen piócás kezelést (igaz ezekhez nem volt szükséges az orvosi felügyelet). Ugyanakkor a borbélyok nem maradtak munka nélkül, hiszen a hajvágás egyre inkább előtérbe került, sőt az 1800-as évek közepére már a frizurakészítés is fontos követelménnyé vált a köznép körében is. Ekkorra megért a helyzet arra is, hogy a haj- és szakállvágó borbélyoktól elkülönítsék azokat a mestereket, akik a frizurák készítésével is foglalkoztak. A haj fodorítása nyomán az új szakma a fodrász nevet kapta.

            A hajjal kapcsolatos találmányok (ondolítás, tartóshullám, stb.) pedig egyre inkább szétválasztották a férfi- (borbélyok) és női fodrászokat. 1922-ben azután megszületett az első törvény arról, hogy – bár rokonszakmák – a női- és férfi fodrászat mégis különálló foglalkozás. A hagyományos vándorborbélyok életmódja azután végül 1938-ban kapta meg a végső csapást, amikor egy rendelet – mindenféle – fodrásztevékenységet üzlethelyiséghez kötötte, így innentől már csak a fodrászszalonokban volt elérhető ez a szolgáltatás. Eddigre azonban már valóban kialakult a borbélyüzletek férfiszentély jellege, sőt nem egyszer más szolgáltatásokat is igénybe vehettek az erősebb nem képviselői ezeken a helyeken. Jól példázza ezt egy 1907-es újságcikk, melyben egy olyan borbélyszalonról írnak, ahol a megkopasztás nem csak szószerinti értelemben folyt.

            Itt ugyanis egy a szalon egyik hátsó szobájában illegális kártyabarlang is üzemelt, ahonnan kevesen távoztak veszteségek nélkül. Az üzletet működtető asszony azonban nem csak a helyet biztosította a játékosoknak, hanem „jószívűen” kölcsönt is folyósított számukra, értéktárgyaik fejében. A cikk szerint nem egyszer fordult elő, hogy a vendég úgy távozott a hajvágás – és a kártyacsata után – hogy némi készpénz fejében még a zsebkendőjét is otthagyta az üzletben.      

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr5413474405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.