A XIX.-XX. századi Budapesten nőfaló urakban és művészekben nem volt hiány, a szabadelvű városban tobzódhattak a szoknyavadászok.

Bár Wesselényi Miklósban sokan csak az árvízi hajóst, az önfeláldozó politikust és Széchenyi barátját látják, az igazság az, hogy a „zsibói bölény” a XIX. század első felének hírhedt nőfalója volt. Becenevét kinézetének és annak köszönhette, hogy szó nélkül gázolt át lányok, asszonyok lelkén-testén, ha egy kis örömre vágyott. Birtokain – Zsibón, partiumi otthonában és természetesen Pesten is – erkölcsös szellemet hiába is kerestünk volna, ágyában megfordult grófnő, jobbágy és kurtizán is, de a jószívű báró férfivendégeit sem hagyta örömök nélkül. Ráadásul a híres kujon minden hódítását feljegyezte a naplójába, sőt még a megejtett aktusok számát is. Az irományok tanúsága szerint Wesselényi olykor 10 nővel folytatott egyszerre viszonyt, egy nap pedig többel is hált. A kicsapongó életmódnak sajnos megszenvedte az árát, a szifilisztől gyengült a látása, a kankó pedig teljesen legyengítette szervezetét. A 13 zabigyereket hátrahagyó Wesselényi végül az ápolónőjét vette feleségül élete alkonyán, aki természetesen 8 hónapos terhesen állt az oltár elé, így biztosítva törvényes örököst az 1850-ben elhunyt híres nőfalónak.

A Zsibói kastélyban zajlott az élet

Forrás: wikimedia 

Aza aranykor egyik leghírhedtebb figurája a híres festő, Munkácsy Mihály volt, aki már 15 évesen elkapta a szerelmi kórt, azaz a szifiliszt, és ez megkeserítette az életét, majd végül a tébolyba és a halálba kergette. A 189 cm magas, jó kiállású ifjú már igen fiatalon meghódította a hölgyek szívét, így Cecile De Marches bárónéjét is, aki minden vagyonával támogatta az ifjú festőt.  Ennek köszönhetően Munkácsy beutazta Európát, Párizsban és a monarchia teljes területén élt. Mindeközben még a mentorával is viszonyba keveredett, sőt annak testvérével Ethellel is. Végül a báró halála után elvette feleségül a festő Cecile-t, aki inkább menedzsere, mint szerelme volt évtizedeken keresztül. Természetesen az indulatos, nagy természetű embernek tartott Munkácsy nem érte be a kihűlt hitvesi ággyal, elcsábította festőbarátja (Charles-Joshua Chaplin) feleségét is, sőt időközben még egy törvénytelen gyermeke is született.

Cecile De Marches

Forrás: wikipedia

A békebeli idők rendszeres bulvár szereplője volt Ady Endre, akinek szerelmeit versei és novellái örökítik az utókorra. Első szerelmét még gimnazistaként ismerte meg, F. Erzsike iránti olthatatlan szenvedélyét a Zsóka-versek beszélik el. Ezután érkezett a költő életébe a kikapós színésznő, Mihályi Rozália, aki nem csak egy drámai szerelmi viszony emlékét, hanem a vérbajt is örökül hagyta Adynál. Lédát, Ady legnagyobb szerelmét nem kell bemutatni senkinek, a házas asszonnyal, és olykor férjével hármasban töltött évek erotikus kicsengése mindenki számára ismert. A költőóriás egyébként a XX. század hajnalán Budapest nőfaló figurája volt, akinek az ágyában megfordultak prostituáltak, úrihölgyek, feministák és újságírónők egyaránt, így például Dénes Zsófia, Zsuka, akinek a „Ki látott engemet?” című kötetet köszönhetjük. Végül nyugalmat és ápolást Csinszka, azaz Boncza Berta mellett lelt, aki a súlyosan beteg költőt élete végéig gondozta.

És végezetül emlékezzünk meg egy igazán botrányos női „barátságról” is, amelynek költőnő tagja, Czóbel Minka semmiképpen sem tekinthető nőfalónak, hiszen csak egy női szerelme volt, de ezzel az aranykorban és később is kivívta a társadalom ellenszenvét. Minka - akit a magyar irodalom első szimbolikus költőjének tartanak, és aki jóval megelőzte még Adyt is - közel 35 évig táplálta Büttner Helén, azaz „Bob” festőnő iránti szenvedélyét, életük végén még együtt is éltek több évtizedig. Bobot férfias, izmos, vékony testalkatáról, férfias öltözködéséről, rövidre vágott frizurájáról ismerhetjük fel, míg Minka kerekded bájaival megtestesítette a kor nőideálját. A leszbikusoknak és boszorkányoknak csúfolt páros nem volt túl népszerű a békebeli idők társasági életében, holott a férfiaknak és a nőknek is elnézték a kicsapongó életmódot, de a nyíltan felvállalt női barátság ebbe a közerkölcsbe már nem fért bele. Kapcsolatuk történetét levelezésük örökíti meg, amely hibátlan korrajzot biztosít, és betekintést enged a két művészlélek gondolkodásába.