Az állatok nélkül ma nem ilyen lenne a Városliget
2018. január 19. írta: Lynxa

Az állatok nélkül ma nem ilyen lenne a Városliget

A Városliget története - veszélyes szúnyogokkal, nagyétkű tehenekkel és selyemhernyó tenyésztéssel.  

 

Minden az álatokkal kezdődött. Ha nincsenek a szúnyogok, ma lehet, hogy nem így nézne ki a Városliget, de a hozzájárultak az irányíthatatlanul legelésző tehenek is a közpark mai kinézetéhez. Nézzük hát sorjában!

            Bár a területnek addigra már 500 éves története volt, mégis az 1700-as évek második felében indult el igazán a fejlesztése. Az akkoriban Ökrösdűlőnek nevezett térség nem is emlékeztetett arra a kellemes parkra, ahogyan ma ismerjük a Városligetet. Akkoriban egy végeláthatatlan homokos térség terült el a város peremén, melynek közepén mocsár és szúnyogok garmadája rejtőzött. 1755-ben született döntés arról, hogy a területet rendezni kell, mivel a vérszívók által terjesztetett, fertőző betegségek mind gyakrabban okoztak problémát. Ebben az évben indult meg a fűzfa telepítési program, ami eleinte jó iránynak tűnt, ám megfelelő gondozás híján a fiatal fák hamar pusztulásnak indultak, ráadásul – bár elvben ekkor már tilos volt – gyakran hajtottak ide teheneket is legelni.

liget3.jpg

Forrás: Fortepan

 

Amit a természet nem végzett el, azt befejezték a kérődzők és végül a fákból egyetlen darab sem maradt. Mária Terézia 1770-ben rendeletben írta elő a fák újra telepítését és gondozását, illetve a legeltetés beszüntetését, ám ennek a passzusnak nem sok foganatja lett. Pest annyira szűkében volt a legeltetésre alkalmas területeknek, hogy a gazdák inkább vállalták a rizikót, és továbbra is ide hajtatták az állatokat, míg a fák gondozása inkább csak tessék-lássék folyt. Minden így is maradt egészen addig, míg II. József a sarkára nem állt ebben a kérdésben, és nem kezdte szigorúan megkövetelni a rendelkezések betartását.

            Mivel 1785-ben egy, az udvarhoz feltétel nélkül ragaszkodó vezető került a város élére, elindulhatott végre a valódi rendezés folyamata, bár ez sem sikerült döccenőmentesre. A következő újrafásítási program a megbízott vállalkozó hibájából holt hamvába, mivel – selyemhernyó tenyésztőként – jó ötletnek érezte az eperfák nagy arányú telepítését. Ezek azonban nem oldották meg a homok problémáját és nem is érezték jól magukat az ilyen talajon. A következő korszak 1799-ben vette kezdetét a végül okafogyottá vált - parképítő bizottság felállításával egyidőben. Ekkor ugyanis Batthyány József hercegprímás 24 évre bérbe kapta a várostól ezt a területet, így a bizottság helyett már ő látott neki az átalakításnak. Tervei szerint egy modern park épült volna fel szórakoztató és vendéglátó helyekkel.

Az által megbízott Witsch Rudolf mérnök számolta fel a mocsárt, és hozta létre a liget két szigetét, melyek helyén ma a Széchenyi fürdő és a Vajdahunyad vár áll. Mivel azonban Batthyány a vállalt kötelezettségekből többnek nem nagyon tett eleget, így 1805-ben a város vezetése visszavette a terület jogait tőle. 

liget1.jpg

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György

 

Nyolc évvel később írták ki a pályázatot egy közpark létesítésére és a győztes Nebbien Henrik elképzelései nyomán egy angol stílusú kert és egy nemzeti pantheon épült ki a területen. A tervezés és az előkészítés elhúzódott, ráadásul a költségek fedezetének összegyűjtése is nehézkesnek bizonyult, így a park szíve, a mai Hősök terének méretével vetekedő, csodálatos Rondó csak 1817-re készült el.

liget_korond.jpg

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György

 

Az elképzeléseket ismerő mutatványosok azonban már két évvel korábban megvetették a lábukat a majdani sétatér közelében, így innentől számítjuk a később vurstli kezdeti időszakát is. A Rondóval egyidőben készült el a városligeti tó és a három (Páva, Hattyú és Nádor) sziget is. Utóbbi József nádorról kapta a nevét, aki az 1813-as pályázat kiírását kezdeményezte, és a költségek nagy részét is ő adta vagy kalapozta össze a helyi nemességtől. A liget népszerűsége csak tovább nőtt, amikor az első omnibuszjárat végállomását a Páva-szigetnél jelölték ki 1832-ben. Az első fénykor azonban József nádor korai halálával megszűnt, és a park lassú hanyatlásnak indult, míg 1861-ben a tulajdonjoga újra vissza nem szállt a városra. A régi-új gazda nem tétlenkedett és komoly építkezések kezdődtek, melynek hozományaként a hatvanas évek közepén már az Állatkert megnyitásánál tolonghattak a pestiek, míg a mai arculat a műjégpálya megnyitásával és az ezredévi kiállítás megrendezésekor felépített Műcsarnok és Iparcsarnok kialakításával vált véglegessé a XIX-ik század végén.

Természetesen a Városliget történetében sokkal több az érdekes és izgalmas történés, mint amit e blog szerény keretein belül be tudnánk mutatni, azonban a téma iránt érdeklődőknek érdemes tudni, hogy hamarosan egy nagyon izgalmas könyv lát napvilágot ebben a témában. A Városliget Lexikon egy olyan alkotás, mely eddig nem publikált fotókon és a levéltárak, korabeli cikkek eddig kevésbé ismert anyagai alapján mutatja be e csodás közpark múltját. A Lexikont egy nyilvános rendezvény keretében mutatja be a szerző a Városliget Caféban, 2018. január 30-án, 17 órától. Az eseményen bárki részt vehet, aki ezen a címen regisztrálja magát (az oldalon további információkat is találhatnak).      

             

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr2813587871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alick 2018.01.21. 06:46:13

És a Fuit sír gazdájának szerepe..?

mel gibson 2018.01.21. 09:40:42

@Alick: nulla, zéró. 700 ft-ot testált a városra, hogy ott temessék el, ennyi.

Garay Klára 2018.01.22. 07:34:47

@Alick: Toporczy Horváth Jakab ügyvéd a teljes vagyonát jótékony célra hagyományozta. A 700 ARANY forintot ...az akkor nagy pénz volt!!!! messze nem egy sírhely ára. Azért hagyta a fővárosra, hogy befejezzék belőle a Liget fásítását!