Az Akadémia sztorija, avagy a nyaktekerészeti mellfekvenc otthona
2018. április 03. írta: Lynxa

Az Akadémia sztorija, avagy a nyaktekerészeti mellfekvenc otthona

A pesti Duna-part egyik ékköve a Magyar Tudományos Akadémia teátrális épülete. Az elegáns neoreneszánsz palota megidézi Széchenyi István szellemét és eszünkbe juttatja a nyelvtanórákon tanult kacifántos, nyelvújítás korabeli szókísérleteket (lásd a címben a nyakkendőről van szó). Az Akadémia napjainkban is a legkiemelkedőbb tudósok otthona, könyvtára az egyetemisták egyik legkedveltebb tanulóhelye, a társasági és szellemi élet fellegvára a mai napig.

Közönyös mágnásokból Akadémia alapítók

A Magyar Tudományos Akadémia története a 19. század hajnalán kezdődött, amikor 1825. Novemberének egyik esős napján a pozsonyi országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál – aki a rendi ellenzékiség vezéralakja volt – kikelt a nemzeti kultúra és az anyanyelv ügye iránt közönyös mágnások ellen.

akademia.jpg

Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György

 

Ekkor a hallgatóság soraiban ülő ifjú gróf Széchenyi István a következőket mondta: „Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.” - ezek a híres mondatok és Széchenyi 60 000 forintos adománya indították útjára az akkor még Magyar Tudós Társaság névre keresztelt egyesületet, megszületését pedig gyorsan törvénybe is vésték. Bár a tényleges működést csak öt évvel később kezdte meg a társaság az alapszabályok kidolgozása és királyi jóváhagyása után, 1840-től már a mai névvel illeték. A Magyar Tudományos Akadémia első elnöke a történetkutató Teleki József gróf lett, alelnökké pedig Széchenyi Istvánt választották.

A nyelvújítás otthona

„Uram, volna szíves megmondani, hol találom a megkönnyebbülészeti körguggoldát? Sajnos nem tudom, én is épp most érkeztem egyen-billengészeti körduplánnyal, mivel lekéstem a gőzpöfögészeti tovalöködöncöt. Erősen verejtékezik a homlokom, kérnék is Öntől egy orrfuvolászati négyszögletet, hölgyem.” – Hangozhatna el ez a beszélgetés, ha a nyelvújítók legmerészebb javaslatai meghonosultak volna a magyar nyelvben. S ha valaki nem értette volna, az árnyékszékről, a bicikliről, a gőzmozdonyról és a zsebkendőről folyt a fenti beszélgetés. Ha ezek a nyakatekert, ma már viccesnek ható szókísérletek nem is ágyazódtak be a nyelvbe, de 10 000 új szót mégiscsak köszönhetünk a nyelvújítóknak, akiknek munkáját az Akadémia vezette. A nyelvművelést a MTA kiemelten fontos hivatásának tekintette: tagjai egységesítették és rögzítették a helyesírást, szabályzatot és szótárt adtak ki, de a nyelv ügye persze nem az egyetlen volt a „házban”.

akademia2.jpg

Forrás: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György

 

Hat osztály az Akadémián

S most nem az általános iskolára gondolunk, hanem az egyesületben létrejött hat tudományterületről. Az Akadémián belül ugyanis működött nyelvtudományi, bölcseleti, történeti, matematikai, természettudományi és törvénytudományi osztály. Ezek az osztályok pályázatokat írtak ki, könyveket adtak ki, és a rendes tagoknak fizetést is folyósítottak. Az Akadémia tíz éven keresztül egy saját lapot is kiadott „Tudománytár” címmel.

A pesti Duna-part ékköve

A MTA eleinte a Károlyi-Trattner-házban, a mai Petőfi Sándor utca 3. alatt bérelt helyiségeket, a közgyűléseket pedig a pesti vármegyeházára vitték. Kevesen tudják, hogy létezett egy olyan felajánlás is, amely még Széchenyiénél és nagyobb volt. Ezt Sina Simon bárónak köszönhetjük, értéke 80 ezer forint volt. A jelentős adomány után elindult egy országos gyűjtés. Az összegyűlt forrásokból lehetségessé vált egy saját székház, egy állandó központ felépítése. A neoreneszánsz stílusú palota tervezéssel Friedrich August Stüler német építészt bízták meg, aki Berlin és Potsdam legjelentősebb épületeit tervezte, templomok, múzeumok, egyetemi épületek fűződnek a nevéhez. Építésével a neves Ybl Miklóst és Skalnitzky Antalt bízták meg. Dísztermének freskóit pedig Lotz Károly festette. Az intézmény első, igazi otthonát 1865. decemberében avatták fel. A tagok üléstermeket, könyvtárat, művészeti gyűjteményt és olvasótermet kaptak, így már igazán volt hely, eszköz, forrás a tudományos munka műveléséhez. Az Akadémia tagjai egyébként rendes vagy levelező státuszban használhatták az intézményt, az alapító tagok között volt például Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Sándor és Vörösmarty Mihály, elnökei közül a legismertebbek Trefort Ágoston vagy báró Eötvös Loránd, a titkári tisztséget pedig még Arany János is betöltötte.

  1. század a nemzetköziségé

A MTA a századfordulóra megerősödött és presztízst szerzett nemzetközi porondon is. Kapcsolatokat épített ki külföldi intézményekkel, tagjai eljuthattak nemzetközi konferenciákra, a kor legnagyobb külföldi tudósait pedig tiszteleti tagként vonta be munkájába; sőt, 1900-ban az Akadémiák Nemzetközi Szövetségének megalapításában is részt vett. A MTA sok átalakuláson, pozitív és negatív előjelű reformokon esett át a 20. században, de működése így is folyamatos volt. Presztízsét a mai napig őrzi, erre emlékeztet a Magyar Tudomány Napja is, amelyet 1997-óta ünnepelünk. Országszerte színes, látogatóbarát programok, fórumok, előadások, kiállítások népszerűsítik a tudományt. Ennek november 3-i időpontját szintén a MTA-nak és gróf Széchenyi Istvánnak köszönhetjük, mivel ekkor tette meg legendássá vált felajánlását a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Az intézmény jelenleg 11 tudományos osztállyal működik, elnöke Lovász László matematikus.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr8813724260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.