Ellenkávéházak a nőknek, horror árak és Deák Ferenc gránátalmája, avagy így fagyiztak eleink.
„Hámozd meg az ananászt, a legszebb húsát vagdald el darabokra, és főzd egy kis vízzel addig, míg egészen liktáriommá nem lesz; azután dörzsöld által szitán. Másfél font áltdörzsölt liklánomhoz három fertály font czukrot végy, es ezt nagy meszely vízben addig főzd. míg el nem olvad, azután öntsd a liktáriomra”
Forrás: Fortepan/ Pétek Edit
Így kezdődött egy otthoni fagylalt receptje Czifray István szakácsmester 1840-ben íródott szakácskönyvében. Ekkora Pesten már meglehetősen sok helyen lehetett vásárolni a fagyos finomságból, ennek ellenére nem neveznénk tömegterméknek azt. A fagylalt még jó ideig csak a tehetősek kiváltsága maradt.
Hideg, gyümölcs alapú finomsággal Pest és különösen Buda lakói már nagyon korán megismerkedhettek, hiszen az országot megszálló és a Budai Várat több, mint 100 évig bitorló törökök hozták magukkal a sörbetet, mely ugyan nagyon emlékeztet a fagylaltra, ám inkább a jégkása rokonának tekinthető. Az igazi, mai értelemben vett fagyi megjelenésére az 1700-as évek közepéig kellett várni, akkor azonban egycsapásra népszerű lett. Az Olaszországból betelepült cukrászok sorra nyitották meg boltjaikat, ahol már a ma is ismert, tejjel készült finomságokat lehetett vásárolni, igaz ekkor még többnyire hideg nyalat néven. Az első igazi fagyizónak nevezhető cukrászdát Fischer Péter nyitotta meg 1837-ben a Szervita piacon és gránátalma fagyija Deák Ferenc kedvenc édessége lett. A cukrászdák csakhamar az udvarlás és cseverészés terepeivé váltak, lévén a kávéházakba ekkor még hölgyek nem léphettek be, így az ilyen helyeken találkozgattak egymással és udvarlóikkal egyaránt. Persze ekkoriban igen gavallérnak kellett lennie annak, aki szíve hölgyét fagylalttal szerette volna levenni a lábáról, lévén ez a fajta édesség akkoriban igen drága volt. Hogy el tudjuk helyezni a jeges finomság árát, ahhoz meg kell néznünk néhány akkor termék árát és a kereseti viszonyokat.
A Gerbeaud cukrászda 1890-ben
Forrás: Fortepan/ Klösz György
1853 májusában nyílt meg Dalmer kávés új, nyári hűsítő telepzete (egyszerűbben fagylaltozója) a Király utczában, ahol egy adag fagyi 12 krajcárba, míg egy itcze (nagyjából 8 dl vagyis egy mai családi jégkrémnél kicsit kevesebb) 1 forint 12 krajcárba került. Ha más termékek árával szeretnénk összevetni ezt az összeget, akkor azt látjuk, hogy ebben az évben egy itcze zsír 1,30-ba, ugyanennyi lencse pedig 25 krajcárba került, míg 30-ért már egy font (nagyjából fél kilogramm) sertéshúst is lehetett kapni. Ebben az időszakban egy napszámos 40 krajcárért dolgozott egy napig, míg például egy sóbányai számtartó (ami már egészen komoly állásnak minősült), havi 42 forintot kapott kézhez (igaz ehhez még járt évente 12 köböl tűzifa, 2 mázsa sójárandóság, 24 pozsonyi mérő gabona is). Így már könnyű belátni, hogy mélyen a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki egy cukrászdát választott randevúhelyszínül. Persze ha valakinek elég mersze és kézügyessége volt, akkor még mindig választhatta azt az utat is, hogy otthon készített fagylalttal próbál imponálni, és ehhez a bevezetőben említett szakácskönyv részletes útmutatóval is szolgált.
Meglepő módon a receptek már ebben az időszakban sem korlátozódtak az országban megtermelt gyümölcsökre, hanem különböző egzotikus ízek is részletes leírást kaptak, igaz elkészítésük teljesen azonos volt például a málna vagy éppen a meggy fagylaltokéval. A művelet minden esetben két megfelelő edény kiválasztásával indult. Az egyikbe két órával korábban felaprított jeget és durvaőrlésű sót kellett rétegezni. A jég közepére jött a másik edény, melyben a fagyimassza foglalt helyet. Ez utóbbi edényt időnként egy határozott rántással meg kellett forgatni, hogy a massza ne fagyhasson meg, mert a jég elrontotta volna a csodás ízeket. Egy óra állás után a fagyis pikszist ki lehetett emelni, majd a külsejét meleg vízzel leöblíteni, tartalmát pedig egy tányérra kellett borítani.
A bevezetőben idézett ananászfagylalt pedig az alábbiak szerint készült:
Hámozd meg az ananászt, a legszebb húsát vagdald el darabokra, és főzd egy kis vízzel addig, míg egészen liktáriommá nem lesz; azután dörzsöld által szitán. (Liktáriomnak a gyümölcslekvárt hívták akkoriban)
Másfél font áltdörzsölt liktáromhoz három fertály font czukrot (egy font kb fél kilogramm, a három fertály pedig ennek a háromnegyede) végy, es ezt egy meszely (kb. 3 dl) vízben addig főzd. míg el nem olvad, azután öntsd a liktáriomra
nyomd bele öt czitromnak a levét is, vegyítsd el jól, 's bánj vele úgy a mint a fagylaltokkal áltáljában.
Egyszerű, nem igaz?
A cikkhez elkészítésében az Arcanum Digitális Tudománytár eredeti újságcikkei is segítségünkre voltak.
