Az aranykor legostobább bombamerénylete
2018. május 14. írta: Lynxa

Az aranykor legostobább bombamerénylete

Forradalmat akart, de csak ablakokat tört ki a legügyetlenebb magyar robbantó, aki meglepően könnyedén úszta meg a kivégzést.

 

1895. április 2-án hajnalban hatalmas robbanás rázta meg a Budai Várat, a frászt hozva a mulatozásból hazatérőkre és több száz ablakot szilánkokra törve. Az akkor arra járó embereknek és a tér környékén posztoló kormányőröknek, rendőröknek azonnal a Hentzi-emlékmű jutott eszébe és nem is kellett tévedniük. Hogy miért ez volt az első gondolatuk, ahhoz tudnunk kell, hogy mit is jelentett a magyar embereknek ez az emlékmű.

bomba.jpg

A Hentzi-emlékmű

Forrás: wikimedia

            Hentzi Henrik tábornok a szabadságharc vége felé a Várat védő osztrák sereg parancsnoka volt és 1849. május 21-én érte halálos lövés a Szent György téren. A több, mint 100 tonnányi acélból készült emlékművet neki, közvetlen beosztottjának, Alnoch ezredesnek és a harcban elesett 418 osztrák katonának szentelték. Érthető módon a magyarok korántsem a hősiességet és az uralkodó önfeláldozó szolgálatát látták benne, hanem egy elvesztett szabadságharc és a katonai elnyomás mementóját. Felállításától kezdve folyamatosak voltak a tüntetések a szobor lebontásáért, vajmi kevés sikerrel. Ráadásul azért is gyanakodhattak a robbantáskor a környéken tartózkodó emberek, mert egyszer már – majdnem – megkíséreltek egy merényletet az emlékmű ellen.

            Az első összeesküvés 1881-ben tűzte zászlajára a gyűlölt szobor égberepítését, de akkor még győzött a szakmai tapasztalat és a józan ész. Az összeesküvők ugyanis egy komoly múlttal rendelkező robbantási szakértőt bíztak meg a bomba elhelyezésével, miközben ők a szemben lévő Dunaparton várták a detonáció hangját. A szakember azonban fejben osztott-szorzott, és arra a következtetésre jutott, hogy bizony ez a merénylet sületlenség. A sikeres robbantáshoz vagy a szobor belsejébe kellett volna dinamitot rejteni (néhány órás komoly fúrási munkálatok után, az ország egyik legjobban védett terén) vagy annyi robbanóanyagot kellett volna kívülről köré helyezni, ami valószínűleg a teljes Várat romba döntötte volna. A várt tűzijáték így elmaradt, és az összeesküvők hazaballagtak a Duna partjáról. A 14 évvel későbbi merénylő azonban nem rendelkezett ismeretekkel a robbanóanyagokról, csupán lelkes volt, bűnöző – és a történtek fényében bátran kijelenthetjük – meglehetősen ostoba.

            Már az első helyszínre érkező szakértők megállapították, hogy bizony az elkövető teljesen amatőr volt, és az általa választott módszernél azzal is többet ártott volna, ha egy petárdát dob az emlékműre. A nyomokból jól látszott ugyanis, hogy a dinamitrudakat egyszerűen a kanócuknál fogva a szoborra akasztotta, majd karácsonyfadíszként lógó bombát meggyújtotta. A tűzszerészek kifejtették, hogy a dinamit csak akkor képes rombolásra, ha megfelelő ellenállással, ún. fojtással találkozik. Ha a szobor belsejébe került volna vagy ahhoz hozzáerősítik, akkor a vele érintkező részeken komoly pusztítást okozhatott volna. Ebben a formában azonban csak egy lökéshullámot keltett, mely az ablakok betörésében érte el csúcspontját. Ennek ellenére felségsértés és közvagyon rongálása okán megindult a nyomozás, bár valószínűleg senki sem akarta rács mögött látni az elkövetőt.

            Hogy mennyire így lehetett, azt kiválóan alátámasztja a tény, hogy noha hat nappal később már pontosan tudták, hogy ki a szóbanforgó személy, és kétszer le is tartóztatták, soha nem felelt az emlékmű elleni merényletért. Igaz, hogy közben sikkasztásért három hónapnyi börtönbüntetést letöltött, hiszen nem először adta bűnözésre a fejét. Persze a rendőrség munkáját az elkövető közismertsége és gondatlansága is nagyban elősegített, ennek is köszönhető a gyors felderítés.

            Szeless Adorján szerkesztő, lapkiadó nem volt ismeretlen sem az utca embere, sem a hatóság szemében. A radikális Olvasd! és az Ellenzéki Arczképcsarnok című lapok atyja soha nem rejtette véka alá forradalmi eszméit, ráadásul többen felismerték a robbantás szemtanúi közül. Ráadásul egyik ismerőse, Dr. Tóth Ödön is ellene vallott a kihallgatása során és elmondta, hogy legutóbbi találkozásukkor Szeless egy csomag dinamitot tett ki egy étterem asztalára, és azzal hencegett, hogy ezzel felrobbantja a Hentzi-emlékművet és kirobbant egy forradalmat. Mondhatnánk, hogy innentől diadalút várta a nyomozókat, hiszen már csak el kellett fogniuk a férfit, ám minden másképpen alakult.

            Már az is érthetetlen, hogy ilyen előzmények után hogyan jutahatott ki minden nehézség nélkül az országból Szeless, az azonban végképp nonszensz, hogy soha nem felelt a tettéért, noha kétszer is letartóztatták és a továbbra is megjelenő Olvasd!-ban folyamatosan hencegett a merénylet tényével. Ezért is jutottunk mi is és sok kortárs író és humorista arra a következtetésre, hogy a hatóságok nem is igazán akarták elfogni a lánglelkű forradalmárt és ebben a francia állam is komoly segítségükre sietett.

            Szelesst ugyanis először Franciaországban, majd Svájcban fogták el és innen szállították Párizsba. Az ottani hatóságok az első alkalommal egyszerűen szabadon engedték – az érvényes körözés ellenére – nem kis boldogságot okozva a magyar és ugyanekkora bosszúságot az osztrák hatóságok részére. A második elfogásakor, 1896-ban már kiadták ugyan a magyar hatóságnak, ám feltételül szabták, hogy a férfi csak a gazdasági bűncselekményei miatt kiszabott büntetését töltheti le Magyarországon, majd azonnal vissza kell szállítani Párizsba. Így is történt és Szeless a korábbi sikkasztásaiért kiszabott három hónapos börtönbüntetés után újra Franciaországba került, és ott újra szabadon engedték.

            Bár nincs írásos emléke, hogy a merénylő valaha hazatért volna száműzetéséből, valószínűleg így is megúszott egy kivégzést azáltal, hogy nem került az osztrák igazságszolgáltatás kezére. A szobrot pedig többé senki sem akarta felrobbantani, hanem maga I Ferenc József rendelkezett az elszállíttatásáról, a felesége elleni merénylet után. A királyné emlékművét ugyanis éppen azon a helyen állították fel, ahol a Hentzi-szobor állt. A gyűlölt példakép ezek után a Hűvösvölgyi Kadét Iskola kertjébe került, hogy a hősiességre emlékeztesse a fiatal, magyar katonákat. Persze ezzel nem aratott osztatlan sikert...

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr9413888362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JTom · http://ritkanlathatotortenelem.blog.hu 2018.05.14. 17:48:37

érdekes cikk. de hiányzik az első mondat eleje...

Tyeplica 2018.05.14. 17:48:58

Melyik év április másodikán?

czerka 2018.05.14. 17:49:29

A monarchia békéjének érdekében szerintem már senki se akarta ott látni a Hetzi-emlékművet. Az osztákok szamára nem volt kulcskérdés, a magyarok utálták. Hentzi egy háborús bűnös volt, aki lövette a Pestet, ahonnan Görgei ígéretének megfelelően nem támadták a várat és semmi katonai célpont nem volt ott, csak civilek. Meg lett mondva neki, hogy ha civileket támad, akkor nincs kegyelem. Ennek ellenére rázta a pofonfát.
Hentzi amúgy Magyarországon, Debrecenben született, de magyargyűlölő volt, azonban a király utasítására a magyar alkotmányra felesküdött, tehát amikor a magyar állam ellen harcolt, árulóvá vált.
Nem gondolom, hogy a Monarchia hatóságai egy ilyen sunyi háborús bűnös emlékműve elleni merénylet túllihegett nyomozásával fel akarták korbácsolni a magyar közvéleményt a millenniumi ünnepségek környékén, amikor a már érződött, hogy lesz egy haború Európában és a Balkán már forrongott. Elfektették az ügyet.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2018.05.14. 17:49:39

"és a tér környékén posztoló kormányőröknek"

Hinnye, már akkor is volt internet és blog.hu? Na és vajon miről szoktak posztolni?

HARP3R 2018.05.14. 17:49:49

Jó kis történet, köszi a posztot! A szobrot (vagy emlékművet) egyébként az őszirózsás forradalmat követően a Károlyi Mihály féle polgári kormányzat bontatta le, még 1918-ban. Így a Monarchia összeomlásával együtt tűnt el.

Mindannyian öntelt atomok vagyunk 2018.05.21. 16:24:33

Mindig örülök, ha valaki a Hentzi emlékműről ír. Szóval a témaválasztásért gratulálok. A szemléleted azonban sajnos nem tetszik. Persze ettől még lehet, hogy igazad van, hogy ostoba lehetett az a "Szeles ember" - Adorján Sándor nevezi így a merénylőt az Ország-Világ hasábjain. A merénylet akkoriban is derültséget keltett, később is gúnyolódtak rajta, mint a cinikus Buza Péter a Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén c. könyvében.

Én kicsit másképp látom, és persze az én látásmódom is csak egy vélemény a sok közül, ráadásul még részrehajló is lehet, mert módom volt beszélni a robbantó unokájával, ifj. Szeless Adorjánnal, és ezután írtam meg az emlékmű történetét, ami az AETAS folyóirat 2006/4. számában olvasható.

Szerintem ez a robbantás egy helyét kereső figura tette volt, ami utólag sorsfordító áprilisi tréfává vált, mert a külföldre menekülő Szeless végül egzisztenciát tudott teremteni családjának, hazatérve pedig pénzügyminisztériumi számtiszt lett. Utóbbi info az unokájától származik, de benne van a tiszti címtárban is. Ifj Szeless Adorján szerint egyébként a nagyapja 1919-ban halt meg a spanyol nátha járványban.

Fredddy 2018.05.22. 21:24:05

@czerka: sőt, Magyarországon sokan azt hitték, hogy Hentzi konkrétan magyar is volt a magyaros hangzású neve miatt. Pedig ez csak véletlen, egy svájci származású osztrák katonatiszti család sarja, csak az apja egysége éppen Debrecenben állomásozott, mikor született. A budai várat elfoglaló honvédtisztek egyébként lovagiasan bántak vele (hadifogolyként halt meg, már halálos sebesüléssel esett a várba benyomuló magyarok fogságába).