A szerény Hugonnai Vilma grófnő csak gyógyítani szeretett volna, helyette azonban a modern kor női élharcosa lett. Nőként lesz diplomás orvos, a vegetáriánus étkezés szószólója, aki kétszer isférjhez ment, de a gyereknevelés helyett mégis inkább a karriert választotta!
Ki ne ismerné a híres Pöttyös könyvsorozat Vilma doktornőjét, akit Kertész Erzsébet írónő egy valódi személyről, Hugonnai Vilmáról formázott. A grófkiasasszony kalandos életútja valóban egy regény lapjaira kívánkozik, hiszen amellett, hogy ő volt az első magyar orvosnő, benne tisztelhetjük a vegetáriánus életmód egyik fő magyar szószólóját csakúgy, mint a századfordulón a női egyenjogúság legszelídebb harcosát. De kezdjük az elején.
Forrás: wikipedia
A kis Vilma Nagytétényben született 1847-ben egy nem is olyan ősi grófi család sarjaként, hiszen édesapja csak 1822-ben kapta meg a grófi címet a királytól, csak úgy mint a nevét adó Hugonnát. Ha tiszteletteljes ősöket nem is, de kiváló oktatást azért kapott a családjától, már a budapesti lányiskolában is felfigyeltek Vilma tudásszomjára és tehetségére. Az már csak a ráadás, hogy a kislány már tízévesen is imádta a babáit gyógyítani, csókolgatni, babusgatni. De a család az orvosi tudományok helyett inkább a házasság felé terelte a leányt, szerettek volna neki biztos jövőt biztosítani. Vilma végül a nála 20 évvel idősebb, gazdag, mutatós pándi földbirtokosnak, Szilassy Györgynek adta a kezét, de milyen rosszul tette!
Egy egész világ választotta el az ifjú házasokat egymástól. Vilma otthon ülő volt, nagyon szeretett olvasni, zongorázni, s apósa virágoskertjében érezte jól magát. Férje imádott kártyázni, mulatni, ő volt Pest vármegye legjobb úrlovasa, és mindemellett mindenben ráhagyatkozott a pándi kúria tejhatalmú úrnőjére, az édesanyjára. Bár Vilmával egy fiuk is született, a házasság nagyon gyorsan tönkrement az anyós hathatós segítsége és a férj nőügyei miatt. A grófnő a fájdalom és a szomorúság elől a könyvekhez és a tanuláshoz menekült, majd megegyezett a férjével, hogy az elengedi Zürichbe orvostant hallgatni. Itt a Svájci Egyetemen kezdődött el az első magyar orvosnő hihetetlen karrierje, amellyel utat tört minden gyógyítani akaró magyar nő előtt.
Már eleve az sem számított szokványosnak, hogy valaki a könyvekből annyit tudjon, hogy érettségi nélkül felvételt nyerjen a zürichi egyetemre. De Vilmával ez volt a helyzet, aki szerényen élt, buzgón tanult, és még a nyári szüneteket is inkább az orvosi gyakorlatnak szentelte, mint a magánéletnek. Mivel férje a kártyán szinte minden vagyonukat eljátszotta, nem is számíthatott anyagi támogatásra. Kilencedmagával élt hát a grófnő Svájcban orosz, bolgár, finn és angol társnőivel egy olcsó diákpanzióban. Állítólag a szegénység tette vegetáriánussá is, mivel nem volt elég pénze normális étkezésre. Ez utóbbit persze későbbi munkái jelentősen megcáfolják, amelyekben a húsmentes diétával kapcsolatos saját tapasztalatait osztotta meg a nagyközönséggel. Istenítette a növényi alapú étrendet, nemcsak egészséges mivolta, de a jellemre tett nemes hatásai miatt is. Doktori disszertációját végül mégsem az étkezésről, hanem a torokgyíkos betegek gégeműtétjeiről írta. 1879-ben végül kézhez kapta hőn áhított orvosi diplomáját, és másnap hazatért Magyarországra a családjához.
Itthon csupa katasztrófa várta, férje elkótyavetyélte apja pándi birtokát is, így egy koszos kis pesti bérelt lakásba költözött vissza. Az akkor már 13 éves kisfia fenntartásokkal közeledik az édesanyjához, akiről a nagymamája mindig csak rosszat mondott. Hugonnai Vilma nem tudott megbékélni a továbbra is tivornyázó férjével, és ráadásul még a diplomája honosítását sem tudta elintézni. Hiába volt a család jóbarátja az akkori kultuszminiszter, Trefort Ágoston, aki egyáltalán nem nézte jó szemmel Vilma törekvéseit, mivel úgy gondolta a nőknek semmi keresnivalójuk az orvosok között. Végül azt tanácsolta a grófnőnek, hogy hagyjon fel a doktori cím üldözésével és iratkozzon be egy bába-tanfolyamra. Bár a világhírű egyetemen végzett asszony megalázónak tartotta az ötletet, végül kénytelen volt ehhez a cselhez folyamodni, ha praktizálni kívánt. Ekkor döntötte el, hogy elválik csapodár férjétől és ténylegesen új életet kezd.
Másodszorra már sikerült jól választania, amikor férjhez ment a Műegyetem elismert tanárához, Wartha Vincéhez, aki nem csak hű társa volt egészen haláláig, de végig segítette a diplomahonosításért folytatott harcában is. Első akadályként 34 éves korában le kellett Budapesten érettségiznie, majd 15 évvel később – miután a nők előtt is megnyíltak a székesfőváros egyetemének kapui – újra le kellett tennie a szigorlatokat, hogy itthon is elismerjék a diplomáját. Gondoljunk csak bele, hogy micsoda lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy valaki majd 20 évvel a tanulmányai után ismét szigorlatozzon, és ne veszítse kedvét a sorozatos bürokratikus elutasítások miatt. Az egyetem professzorai egyébként elismerték Vilma doktornő tudását és többször hangoztatták, hogy velük egyenrangú féllel beszélgetnek vizsgáztatás helyett. 1897 májusában, 50 éves korában végül ismét doktorrá avatják, immár Budapesten. Ezután kiterjedt praxist üzemeltet egészen 75 éves korában bekövetkezett haláláig. Számtalan egészségügyi tankönyvet és tanulmányt írt, több budapesti iskolában is tanított, de legnagyobb érdeme mégis az volt, hogy kiharcolta, a magyar lányok is lehessenek orvosok.
