A Stefánia Palota története
2018. szeptember 17. írta: Lynxa

A Stefánia Palota története

Egy év alatt „dobtak össze” egy negyed Operaháznyi összeget a Park Klubra, ahol mesterséges cseppkőbarlang, csónakázótó és lopós cselédek fogadták a kor elitjét.

 

Húsz évvel Budapest létrejötte után a város a legszebb éveit ünnepelte. Egymást érték a nagy volumenű beruházások, a pompa és a világvárosi jelleg pedig soha nem látott szintre emelkedett. Azonban a kor előkelőségeinek akadt egy kis problémája: valódi kiránduló helyükként akkoriban egyedül a Margit-sziget létezett, és már ehhez is építették a Margit híd oldalágát. Ha az elkészül, akkor már semmi sem akadályozza majd a közembereket, hogy maguk is nagyobb számban járjanak majd a szigetre. Valószínűleg báró Atzél Béla a neves műgyűjtő is ekképpen gondolkodott, amikor felvetette egy városi elit klub kialakításának ötletét 1892-ben. Egy olyan nyári palotát képzelt el, mely a nyugati hasonló intézményeknél is fényűzőbb módon adta volna meg a hátteret a város gazdagjainak és előkelőinek a kényelmes kikapcsolódáshoz. Ráadásul a helyszínnek szánt Stefánia út ugyan már akkoriban is forgalmas és felkapott helynek számított, ennek ellenére a környéken még rengeteg üres telek árválkodott.  

stefania1.jpg

Fotó: https://gallery.hungaricana.hu

 

            Atzél javaslata nyitott fülekre, és ami még fontosabb nyitott pénztárcákra talált, így a tervezetben szereplő 500 ezer forintot kevesebb, mint egy év alatt sikerült összegyűjteni. Pedig ez az összeg már akkoriban is tetemesnek számított lévén, hogy a város legnagyobb büszkesége, az aranyozott falakkal épült Operaház is csupán négyszer ennyibe került. Ezek után már nem volt elvi akadálya az építkezés elkezdésének, és az ehhez szükséges Stefánia úti telket hamar megvásárolták 118 ezer forintos áron. A ma Stefánia Palota néven ismert épületet Park Klubként, 1893 áprilisában kezdték építeni és 1993-ig ezt a nevet is viselte.

            Az elkészült úri szórakozóhely maga lett a fényűzés. A Stefánia úti főhomlokzat mögött a földszinten 5 terem kapott helyet, melyekben – a fogadótermen kívül – ebédlő, billiárdszoba, kávézó és olvasóterem is helyet kapott. A vendégek kényelmét emelte, hogy a jobb szárnyon 4 férfiaknak, a másik oldalon pedig 3 hölgyeknek szánt toalett szobát is kialakítottak a kényelmes öltözködést szolgálandó. Az emeleti táncterem méreteivel még a pesti vigadó kistermét is felülmúlta. Szintén lenyűgöző látványt nyújtott a Pálma (ma Zichy Géza) utcai front télikertje a maga félkör alakú, üvegfalakkal határolt területével. Akkoriban kocsival csak erről az oldalról lehetett megközelíteni a klubot, a Stefánia útra csak gyalogos bejáró készült.

A klub mellett egy, a legelőkelőbb francia parkokkal vetekedő kertet is kialakítottak egy 500 négyzetméteres csónakázó-korcsolyázó tóval, mesterséges cseppkő barlanggal és az abból előtörő vízeséssel. A barlang eső idején búvóhelyül is szolgálhatott, tetején pedig zenekari pódium kapott helyett. A belső berendezés is igazán kiérdemelte a legkényesebb előkelőségek elismerését is, ám éppen a bútorok beszerzése és a belső kialakítás véglegesítése okozta, hogy a klub csak két hetes csúszással tudta megnyitni a kapuit. Bár az interneten keresve ma is azt látjuk, hogy a Park Klub 1895 május elsején megnyílt, valójában a helyes dátum május 15-e. Azonban – ma már szinte felfoghatatlan módon – az építkezés költsége belefért az előre kalkulált keretbe, mivel a már említett 118 ezer forintos telekár mellett az épületre és a parkra összesen 380 ezer forintot költöttek el.  A Park Klub hamar elnyerte az akkori elit tetszését és egymást érték a falak között az elegáns partik, bálok és jótékonysági események.

A hely hírnevét még a megnyitás után alig egy hónappal kipattant lopási botrány sem tudta beárnyékolni. Pedig a szarka készakarva sem tudott volna rosszabb áldozatot választani magának. A szenvedő alany ugyanis nem volt más, mint Dániel Ernő kereskedelmi miniszter felesége, így az esetből jókora, szaftos botrány kerekedett. A miniszterné egy júniusi esemény idején kereste fel a Park Klubot, és szórakozás közben az egyik földszinti toalett szobába ment felfrissíteni magát. Miközben kézmosáshoz készülődött, drága, gyémántköves gyűrűit levetette az ujjairól. A fentebb már említett tolvaj igen jól érthette a mesterségét, mert ilyen körülmények között is könnyedén lovasította meg a drága ékszereket, és a miniszter felesége mindebből semmit sem vett észre. Persze a rendőrség komoly erőket mozgósított a kínos eset felderítésére, ám a nyomozás végül nem vezetett eredményre. A kor viszonyait ugyanakkor jól szemlélteti, hogy az eljárás során kizárólag a klub cselédségét, és személyzetét motozták- és vizsgálták át. Az esemény vendégeit még csak ki sem hallgatták...

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr2114225629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.