Újabb egyszervolt szavak a romantika jegyében
2018. november 08. írta: Lynxa

Újabb egyszervolt szavak a romantika jegyében

Képzeletben egy cselédlányhoz látogatunk, akit a cupringer kommendált egy pesti családhoz és éppen a kendőlakására készül.

szavak1.jpg

 Fotó: Fortepan/ Hanser Mária

 

A Komlóssy családhoz szerettek vizitre(látogatás) járni az ismerőseik, főként a fiatalabb férfiemberek. Ennek csak részben volt oka, hogy a család nagypolgári lakása a Sugárút(Andrássy út) egyik elegáns bérházában volt. Legalább ennyit nyomott a latban, hogy itt szolgált Anna, egy igazán allakos(jó formájú, csinos) fehérnép(nő), mint vászoncseléd(házi cseléd).

            Annát két év előtt kommendálta(ajánlotta) a családnak a cupringer(cselédközvetítő) és ők hamar megkedvelték a fürge és halkszavú leányt, aki különösen a déllakás(ebéd) idején volt nélkülözhetetlen segítség, de szinte minden munkát rá lehetett bízni. A család férfi látogatói is hamar a szívükbe zárták a szépséges leányt és sokan komplementíroztak(udvaroltak, bókoltak) is neki. Azt azonban nem tudhatták, hogy Anna szíve már régóta foglalt, és mivel nem akart remonda(feslett erkölcsű nő) módjára viselkedni, így a maga jámbor módján elhárította az ajánlatokat. De ki is volt az a szerencsés, aki egy ilyen szépség szerelmesének vallhatta magát? Talán egy gróf vagy gyártulajdonos? Nos egyik sem... Anna egy igen kicsiny falucskából érkezett a székesfővárosba, ahol erkölcsös nevelést kapott annak idején. Anyja mindig azt tanította neki, hogy az urakat csak szolgálni illik, a hálószobájukban semmi keresnivalója nincsen az ő fajtájuknak. Anna így egy jóravaló, biztos egzisztenciájú és kedves fiatalemberre vágyott, és a szerencse rá is mosolygott.   

            Hat hónap előtt a ház úrnője megkérte a leányt, hogy tegyen föl(adjon fel) egy anzixot(levelezőlap) a postahivatalban, mivel egyik közeli ismerősük gyermekáldásban részesült. Anna itt találkozott Tivadarral, aki segédtisztként(alacsony beosztású alkalmazott) dolgozott a levélküldemény felvételnél.

szavak2.jpg

Fotó: Fortepan/ Erky-Nagy Tibor

 

A leány szeme menten megakadt a snájdig(jó kiállású, jóképű) férfi emberen és csakhamar meg is ismerkedtek. Bár a fiú nem volt egy amorózó(szívtipró férfiakat alakító színész), Anna ezt nem is bánta. Eleinte kicsit tartott attól, hogy Tivadar esetleg egy smokk(felvágós, sznob) vagy olyan, aki esténként a snapszbutikban(pálinkázóhely, kocsma) kvaterkázik(iszogat, poharazik) a barátaival és elszórja minden pénzét. Azonban csalódnia kellett, méghozzá igen kellemetesen.

            Amikor mindkettejüknek szabad volt a napja, gyakran sétáltak fel a Gellért-hegyre ahonnan csodás kilátás nyílt Pestre és az épülő Erzsébet hídra, mióta a szőlőtőkéket kiirtották (a filoxéria járvány vitte el mindet) és ilyenkor rengeteget beszélgettek. Anna rájött, hogy Tivadar igen csinosult(művelt, pallérozott), aki szinte minden témához hozzá tudott szólni.  Ráadásul a fiú igen sód (tréfás), aki bármikor képes megnevettetni, még azokon a napokon is, amikor egyébként rossz a kedve. Bár a leány soha nem kérdezte, Tivadar szívesen beszélt a munkájáról és igen büszke volt rá, hogy már segédtisztként is takaros hópénzt(havi fizetést) kap, keresményét pedig nagyrészt takarékosan félreteszi. Emellett a Posta, mint alkalmazottnak jó áron adja bérbe az egyik külső-sugárúti bérlakását is.

            Anna még soha nem járt a fiú lakodalmán(lakásán), mert már az elején kikötötte, hogy erre csak a kendőlakás (eljegyzés) után kerülhet majd sor. Ahogyan már említettük, a leány igen erkölcsös nevelést kapott és tartott tőle, hogy ismerőseik rempelnék (megszólnák) ha egy olyan férfiember lakására menne, aki nem a vőlegénye. Tivadar ezt elfogadta és soha nem is erőltette a dolgot. Szándékai azonban komolyak voltak. Úgy gondolta, hogy ha ilyen ambiciózusan dolgozik tovább, akkor csakhamar előléptetik és még magasabb bevételekre tehet majd szert. Ha ez bekövetkezik, akkor végre minden adott lesz ahhoz, hogy megkérje szíve választottja kezét, és ki tudja fizetni az esküvőt. Szerette elképzelni, ahogy boldogan éldegélnek a kis bérlakásban és sorban születnek majd a pulyáik(gyermekeik), akiket legalább olyan erkölcsösen nevelnek majd, mint őket a szüleik. A pénzre pedig soha nem lesz gondjuk. Ha a fiú komolyabb pozícióból kvietál(megy nyugdíjba), akkor az állam élete végéig adja majd neki a nyugpénzt(nyugdíj), ráadásul szép, takaros összeget.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr4014309369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.