A férfi, akinek Csepel sokat köszönhet
2019. január 03. írta: Lynxa

A férfi, akinek Csepel sokat köszönhet

Volt konzervcsászár és lőszergyártó, de élete főműve így is a Csepeli vasgyár. Weiss Manfréd csak három évvel élte túl, hogy szeretett üzemét elvették tőle.

 weiss1.jpg

Weiss Manfréd

Fotó: wikipedia

 

Weiss Manfréd nagyapja, Baruch Weiss Csehországból érkezett Magyarországra és apja, Weiss B. Adolf már itt született. Adolfot felesége, Kanitz Éva hat gyermekkel adományozta meg, melyek közül Manfréd utolsóként, 1857. április 11-én született meg. Ha másképpen alakulnak a dolgok, akkor ma sem a Globus márkanév, sem a Vas- és fémművek, de talán még a XXI. kerület sem létezne. Tanulmányai lefolytatásához Manfréd Hamburgba utazott és a kereskedelmi akadémia elvégzése után egészen egy kereskedőház cégvezetői posztjáig vitte külföldön, nem igen kívánt hazatérni. Biztos egzisztenciáját apja betegségének súlyosbodása miatt hagyta hátra 1877-ben, így húsz évesen már újra Pesten volt.  

            Bár Weiss Adolf még abban az évben meg is halt, Manfréd mégsem utazott vissza Németországba, hanem testvérével úgy döntöttek, hogy engedélyeztetik az akkor még ismeretlen szelencében eltartható húskonzervek gyártását és forgalmazását, melyre 1882 decemberének végén rá is bólintottak az illetékesek. Ennek nyomán Berthold és Manfréd a Lövölde téren megnyitotta az „Első Magyar Conserv Gyárat”.

weiss2.jpg

Kép: wikipedia

 

Ezt a helyet hamar kinőtte a kiválóan prosperáló üzem, és nem sokkal később már a Közvágóhíd közelébe telepítették át gyártást. Persze amellett, hogy itt nagyobb hely állt rendelkezésre, a konzervekhez szükséges hús forrásának közelsége is döntő szerepet játszott a hely kiválasztásában. Ez az átgondolt tervezés pedig Manfréd teljes életét végig kísérte a továbbiakban is.

            Az új üzemben már Globus márkanév alatt készítették a konzerveket, és legfőbb vásárlójuk a hadsereg volt. Emellett a sereg számára lőszerek szétszerelését és újratöltését is elvégezték, ám egy sajnálatos baleset miatt a két tevékenység nem fért meg sokáig egymás mellett. Mivel erre az időszakra már a fémiparban is érdekelté vált a Weiss vállalkozás (a konzervek dobozait is ők szerették volna előállítani), így egy nagyméretű, lakatlan, de a konzervüzemhez közelebb eső területet kezdtek keresni a maguk számára, és ezt meg is találták Csepelen.

            Az akkor még alig ezer lakossal rendelkező álmos kis falu 1892. december 12-én adta bérbe a két testvérnek a homokos talajú János legelőt. A kezdetben fabarakokból álló gyár hamarosan komoly iparteleppé fejlődött, és a kezdeti 150 munkás helyett már 400-an dolgoztak az üzemben, mire 1986-ban végérvényesen megvásárolták az addig csak bérelt területet. Ekkora Berthold bejutott a parlamentbe és a céget Manfrédre hagyta, aki innentől egyedül vezette azt. Ő folyamatosan szőtte egyre erősebbre a kapcsolatokat a hadsereggel és 1914-re már a katonaság legnagyobb fegyver- és ellátmány beszállítója lett, a Weiss-gyár pedig az ország legnagyobb magánkézben lévő üzemévé vált.

weiss3.jpg

Fotó: bedo.hu

 

Ekkorra már rézkohászati üzem, kovácsműhely és anyagvizsgáló is rendelkezésre állt, a telep pedig saját központi kazánházzal és víztoronnyal büszkélkedhetett. Az 1912-ben átadott acélmű segítségével a gyár acélból önellátóvá vált, így kialakult a Weiss birodalom anyavállalata, még az irodák is Csepelre költöztek. A korábban álmos falu közben a gyárnak köszönhetően akkora fejlődésen ment keresztül, hogy hamarosan saját hév vonalat is kapott, a Ráckevei fővonal mellékágaként. Az első világháború pedig csak még nagyobbra növesztette az addigra már kisebb városnyi üzemet. A szép évek az 1919-es Tanácsköztársaság idejéig tartottak, amikor az üzemet államosították és ezzel Weisstől az élete munkáját szakították el. Az elkeseredett férfi ekkor öngyilkosságot kísérelt meg, de a bevett mérget még időben sikerült kimosni a szervezetéből. Bár bécsi lábadozása után, 1920-ban még gyógyultan hazatért, az államosítást végül csak három évvel élte túl. 1922-es halála után vagyonát nyolc részre osztották örökösei között. Érdekes dolog, hogy noha a Globus márkanév fennmaradt, a kőbányai konzervgyárhoz sem Manfrédnek, sem a családjának nem volt semmilyen köze. Az eredtileg sörgyárnak épült üzemet 1943-ban a Dreher Sörgyárak vásárolta meg, majd a II. világháborút követően ezt is államosították. A több konzervgyár egyesítéséből létrejött óriásvállalat, a Globus Konzervipari Rt. csak jóval később szerezte meg a telephelyet.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr8614439060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2019.01.07. 08:51:39

Dr.Csillag János előadását is érdemes elolvasni, Weiss Manfrédról, folytatásképpen
cshve.hu/?q=node/110
A Weiss Manfréd gyár fő veszteségeit 1919-ben a hadisarc okozta:
536 eszterga és 85 köszörűgépet hurcolt el a román hadsereg, valamint 1646t egyéb anyagot:
budapestcity.org/02-tortenet/1919-roman-csapatok-budapesten/index-hu.htm

gigabursch 2019.01.07. 08:51:54

Köszönöm, érdekes volt.

Mennyire durva, hogy a bolsevista, nímand, söpredék zsidók az egyébként építő, felfuttató zsidót hogy milyen gyorsan félreseprik, csak azért, mer csak...

Nagyon tanulságos ez a későbbiekre, de akár a jelenre is kitekintve.