Korának egyik legsokoldalúbb tehetsége volt a drogos feleséggyilkos Csáth Géza, aki különc írásaiban az emberi lélek és a függőség legmélyebb bugyraiba kalauzolja olvasóit
Csáth Géza
Fotó: wikipedia
Ki volt Csáth Géza, aki csupán másfél évtizedet töltött írással, és az utolsó éveiben már nem is volt beszámítható? Azt mindannyian tudjuk, hogy Kosztolányi Dezső unokaöccse volt, aki édesanyja korai halála ellenére viszonylag védett családi környezetben nőtt fel. A kis Brenner József – ahogyan valójában hívták Csáth Gézát - igazi polihisztor volt, akit rengeteg tehetséggel áldott meg a sors. Már egészen fiatalon kiderült, hogy tehetsége van a zenéhez, a festészethez és az íráshoz egyaránt. Több zeneszerszám is közel állt a szívéhez, már tinédzserként zenekritikákat írt, később pedig ő ismerte fel először Bartók Béla és Kodály Zoltán jelentőségét. Egyetemi évei alatt zenei kritikákat készített és ebből tartotta el magát. S bár a muzsika és az írás élete végéig elkísérte, a középiskola elvégzése után mégis az orvosi egyetemre jelentkezett.
Szorgalmas tanulással és az ideggyógyászat iránti kíváncsiságával korán kitűnt társai közül, így gyógyító karrierje is beindult: a híres Moravcsik professzor ideggyógyászati klinikájára kerül gyakornoknak, ahol nemcsak a freudi pszichoanalízissel, de a morfiummal is megismerkedett testközelből. Állítása szerint a függőség kialakulását szerette volna tanulmányozni, amikor először belőtte magát, de ez a kísérlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy később sem tudott a szertől szabadulni. A klinikán eltöltött idő, valamint a saját testén végzett drogos kísérletek hatásának lenyomatát olvashatjuk az Egy elmebeteg nő naplója című munkájában, amelyet Ópium címmel filmesítettek meg később.
A rossz nyelvek szerint Csáth Géza – ahogy mindannyian ismerjük írói álnevén a XX. század első felének egyik legjelentősebb alkotóját – nemcsak érzékeny lelkületének köszönhette saját balsorsát, hanem függő természetének is. Fiatal korában a szexet és a gyönyöröket hajszolta, sőt naplójában még részletesen meg is örökítette, az általa „elejtett” nőkkel történt aktusait, ahol a gyengébbik nem tagjai csak pusztán eszköznek voltak tekintve. Később a nők élvezetét a drogokra cserélte: először csupán a függőség természetét szerette volna megismerni a morfin által, de az ópium, a morfium sokkal erősebbnek bizonyult nála. Sem az időnként végigszenvedett elvonó-kúrák, sem felesége, Jónás Olga szerelme nem tudta megmenteni saját magától az írót. Házasságot kötött, még gyermekük is született Olgával, de eszement féltékenysége és folyamatos testi bajai, a drog börtöne nem hagyta nyugodni. A nők iránt érzett szenvedélyét és megvetését mi sem példázza jobban, hogy házassága alatt arra kényszerítette feleségét, hogy végigolvassa a szexuális kalandjairól szóló fiatalkori naplóját. Pedig az asszony mindent megtett a férjéért, ha kellett segített neki az elvonási tüneteket enyhíteni, ha kellett drogot csempészett be számára az elvonóra. Ennek ellenére mégis a halál lett a jutalma, 1919-ben egy lázálmos napon Csáth Géza egyszerűen lelőtte feleségét a gyermekük szeme láttára.
Csáth ezután öngyilkosságot kísérelt meg. S bár ekkor még egy szomszédos katonaorvos meg tudta menteni az életét, a következő önmérgezés már sikerrel járt pár nappal később. Csáth Géza alig 31 évesen, pont 100 évvel ezelőtt hunyt el, s rövidke, alig több, mint egy évtizedes pályafutása alatt is maradandót alkotott. Gondoljunk csak a bravúrosan megszerkesztett novelláira A varázsló kertje című kötetben, vagy az idegbajt és függőséget sebészeti pontossággal ábrázoló Egy elmebeteg nő naplója című munkájára, vagy a lélek legsötétebb bugyrait is feltáró Anyagyilkosság című novellájára.
Ha szeretnél többet megtudni a tragikus sorsú Csáth Gézáról, akkor regisztrálj a MiroArt következő irodalmi estjére.
