Így élte meg Pest a Sisi elleni merényletet
2019. március 14. írta: Lynxa

Így élte meg Pest a Sisi elleni merényletet

Lázasan dolgozó szerkesztőségek, egy meglincselt vigadozó és kisírt szemű kabarégörlök ilyen volt a város hangulata, miután a magyarok megtudták Erzsébet királyné halálát.

sisi2.jpg

Kép: wikipedia

 

1898. szeptember 10-e sötét napként vonult be a világ, a monarchia és a budapesti emberek szívébe egyaránt. Ezen a napon egy olyan ember esett egy teljesen értelmetlen merénylet áldozatául, akinek népszerűségéhez szinte semmilyen valaha élt uralkodó sem volt mérhető a magyar szívekben. Mivel cikkünk témája nem maga a merénylet, hanem annak hatása a budapesti emberekre, így csak röviden tekintjük át a tényeket, melyeket számtalan formában dolgoztak már fel az idők folyamán.

            Erzsébet királyné szeptember 10-én dél után nem sokkal indult hajókirándulásra Sztáray Irma grófnővel, a Genéve nevű gőzöshöz. A kikötőben, Károly braunschweigi herceg szobrától nem messze egy férfi lépett közel hozzá, majd a jobb melle körüli területre sújtott. Erzsébet azonnal összeesett, ám segítséggel talpra tudott állni, majd a hajó fedélzetére érve maga adott jelzést a kapitánynak az indulásra. Ekkor még maga mondta el, hogy a férfi valószínűleg azért ütötte meg, hogy óráját elrabolhassa, ám nem sokkal az indulás után már látszott, hogy jóval komolyabb a baj. A források nem értenek egyet abban, hogy már a hajón látszott-e a vérzés vagy azt csak a királynét ellátó orvos fedezte fel, ám Erzsébet újabb eszméletvesztése után a kapitány haladéktalanul visszakormányozta a hajót a kikötőbe, és evezőkből valamint vitorlából (egyes források szerint az ülések borítására használt plüssből) hordágyat készíttetett. Erzsébetet visszaszállították a genfi Beau Rivage hotelbe, ahol az előző éjszakát is töltötte. Itt Golax és Mayer orvosok már nem tudtak rajta segíteni és 14.40-kor megállapították a halál beálltát. A merénylőt, Luigi Lucchenit a helyszíntől nem messze, két, a kikötőben várakozó kocsis fogta el, akik végignézték a történteket. Az anarchista, párizsi születésű, de olasz származású férfi kihallgatásra szállítása közben vígan dalolászott, és büszke volt a tökéletes és hatékony döfésére.

sisi1.jpg

Fotó: wikipedia

 

            Dióhéjban ennyi a történet, és nagyjából ilyen hírek jelentek meg a pesti lapok első különszámaiban is. Mivel az eset már lapzárta után történt, így - az akkori szokásoknak megfelelően – a szerkesztőségekben lázas munka kezdődött, hogy a lehető leghamarabb egy rendhagyó kiadásban tudjanak beszámolni a szörnyű hírről. Bár az akkori lapok egymásra licitálva próbálták magukénak tudni az elsőséget, valójában mire az utcára kerültek, a hír már jórészt elterjedt a városban. Valójában a rikkancsok előtt kígyózó, gyakran dulakodástól sem visszariadó emberek inkább csak megerősítést, és további részleteket vártak a friss újságoktól. A másnapi lapok azután beszámoltak arról, hogy hogyan is érintette a merénylet híre a budapesti lakosokat.

            Elakadt lélegzet, könnyes szemek, harag, értetlenség és reszketés. Nagyjából így ecsetelte a média a pestiek lelkiállapotát. Az utcákon tömeg képződött, mely még sötétedés után sem akart eloszlani. Az értetlenség elsősorban annak szólt, hogy egy ilyen mérhetetlenül jószívű teremtést, mint Erzsébet, ki és milyen okkal akarhatott meggyilkolni. Bár a harag érthető, hiszen Sisinél többet talán egyetlen uralkodó sem tett soha a magyarságért, így halála hatalmas űrt hagyott a szívekben. Ám meglepő módon sokan voltak, akik magára a királynéra nehezteltek, amiért egyáltalán elutazott Genfbe. Úgy gondolták, hogy az érte rajongásig lelkesedő magyarok körében nem lett volna ilyen veszélynek kitéve, és nem történhetett volna meg vele e szörnyűség. Néhány történés jobban is megvilágítja, hogy milyen állapotba is kerültek a hírre a pestiek.

            Feljegyeztek például egy olyan esetet, amikor egy kapatos munkás legény sötétedés környékén dalolászva lépett ki egy üres mellékutcából. Miután több férfi azonnal rárontott, egy rövid dulakodás vette kezdetét. A legény nem tudta mire vélni a dolgot, egészen addig, míg körül nem nézett, és nem látta maga körül kisírt arcok tucatjait. Amikor kérdésére elmondták, hogy milyen szörnyűség zajlott le néhány órával korábban Genfben, a legény elkomorult, és halk hangon csupán annyit tudott motyogni: így hát elnézést kérek... A borgőzös jókedv pedig nála is könnycseppeknek adta át a helyét.

            Mivel a hír nagyjából a színházi előadások időpontjában érkezett meg a városba, így sokan úgy ültek be a nézőtérre, hogy mit sem sejtettek az eseményekről. A Nemzeti Színházban éppen a Fourchambault családot adták elő. Az első felvonás végén egyszerre nagy mozgolódás támadt a földszinten. Egy újságíró hozta ide a hírt és közölte Festetich gróffal, ki, miután meggyőződött a hír hitelességéről, rögtön felüzent a színpadra, hogy ereszszék le a függönyt, mert az országot megrendítő katasztrófa történt. A függöny legördült, — az emberek nem tudták miért. Néhány perccel később a rendező sírva hirdette ki, hogy a királyné meghalt. Ezen az éjszakán valamennyi színházban és kávéházban így cselekedtek. Amint a hír megérkezett, a mulatság azonnal félbeszakadt és elhalt a zene. Az olyan mulatóhelyeken, mint a Somossy Orfeum, melyek ekkora még nem nyitottak meg, fekete lobogót tűztek ki és a személyzet kisírt szemmel küldte el azokat a vendégeket, akik az információk híján mulatozásra készültek aznap este. A városra pedig sötétség és mélységes, gyászos csend ereszkedett alá...

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr9214671013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiskutyauto 2019.03.16. 18:16:22

Azért ez nem ilyen egyszerű történet. Először is Sisi is elit (tehát elnyomó, parazita, hatalom- és vagyonbitroló) arisztokrata volt, A HABSBURG CSALÁD SARJA, Ferenc József felesége, királynő. A felvilágosult emberek és nem csak az anarchista fanatikusok (akik valójában antielitista forradalmárok voltak és abszolút igazuk volt, csak teljesen érthető módon be voltak vadulva, és a terrorizmust látták akkoriban az egyetlen lehetőségnek), egyáltalán nem voltak ilyen szerelmesek Sisi-be, akármilyen jófejséget is mutatott (és ki tudja ez mennyire volt egy megjátszott stratégia a birodalom egyben tartására és újabb lázadás elejét veendő) a magyarok felé, akkor is elnyomójuk leigázójuk és nyakukban ülő rezsim egyik vezetője volt. Sírni lehetett, mert persze kedves aranyos szép nő volt és tényleg úgymond magyarbarát volt, legalábbis a megnyilatkozásai alapján. Sok szava az arisztokrata házakban nem volt. Senki nem volt ott rajta kívül, aki akár ilyen megnyilatkozásokat mert volna tenni... egy fecske pedig nem csinál nyarat főleg egy bár szépen csicsergő, de egyedül súlytalan fecske... Sisi nagyon jó volt mind a Habsburg, mind a vele szövetséges európai arisztokrácia számára arra, hogy féken tartsa a lázongó magyarságot és vele szimpatizánsokat (pl lengyelek, szlovénok, olaszok, akik a birodalomban éltek szintén a monarchiának csúfolt diktatúrában elnyomva)... Egy szó mint száz, ez a sok kisírt szem, meg nagy felhajtás Budapesten, gyász és hisztéria, nehogy azt higgyük hogy a kis Habsburg üdvöskének vagy érte szólt elsősorban! Egyfelől a hatalomnak szólt (vele egymás előtti demonstráció is), hogy jó és hű alattvalók vagyunk, nehogy romoljon a viszonylag stabil status quo, amiben úgy-ahogy elvoltunk (kb mint a Kádár korszakban), ha nem ugráltunk és nem ugatunk ugyebár... Ahogy Kim Ir Szem halálakor is egyként zokogott az é-koreai nemzet ugyebár, köztük őszintén max néhány százalék agyhalott csicska barom... hát kb ugyanígy nálunk is ilyesmi volt, nem volt őszinte a legtöbb sírás, bár nem is volt nehéz a megjátszás hiszen azért tényleg szerethető volt a nőci, bele tudtunk kapaszkodni, persze önámítva, hogy ő majd megmenti a nemzetet... Mégis hogy tudta volna? Szállt volna szembe Jean D'Arc-ként a birodalommal, a saját családjával? És nem csak az osztrákokkal, hanem a németekkel is, hiszen szoros szövetségben uralták fél Európát... Nem tudott volna semmit tenni érdemben, és aligha akart volna. Néhány keresetlen pártoló szó, integetés és mosoly a tömegre az maximum amit tudott tenni... semmi több... és talán jobb is neki, hogy meghalt és nem érte meg a hamarosan érkező világégést, amely során mellesleg, szinte biztos hogy ha nem merénylik meg később, akkor megvádolják hazaárulással és legalábbis lecsukják... Az úgynevezett anarchisták, semmi mást nem akartak, csak igazságot a világban, esélyegyenlőséget, elnyomás nélküli szabad életet, emberséget, tisztességet, elitizmus ill előjogok és kiváltságok nélküli életet, az arisztokrácia önkényének befejezését. Ezért harcoltak életük árán is terrorral, merényletekkel, jobb híján, és ezért illetve az agymosás miatt, képzeljük őket ma is sátánfattyoknak, holott ők álltak a jó oldalon! Végre meg kéne tanulni végre, mi is a valós tiszta anarchia (ami hatalom és elnyomás mentességet jelent alapvetően. Az anarchia elvileg rokon elv, a kommunizmussal, mégis átkozva volt a kommunizmus idején is és most is. Ez mutatja, hogy helyes elv. Semelyik elnyomó diktatúrának, így a komcsiknak sem tetszett, hiszen ők sem szabad életet akartak, hanem ők is elnyomást, kemény hierarchiát, tekintélyelvet, ugyebár a bizonyos " munkásparaszt diktatúrát"... Az anarchizmus meg abszolút diktatúra ellenes, a diktatúra szinte ellentéte az anarchiának.... Sisi-t, ha valóban anarchista ölte meg, az max amiatt, amit reprezentált, a Habsburg családot illetve birodalmat, és aligha a konkrét személyisége miatt. Mindenki anarchista terrorista volt természetesen minden történelmi korszakban, mégpedig csak azért, mert minden történelmi korszak elnyomás, terror és diktatúra volt kivétel nélkül... Egyszer ha netán még mielőtt saját magunkat kiirtanánk, felébrednénk, mint emberi faj ugyebár, és ráébrednénk, mi is az anarchia és talán megkezdenénk egy igazságos emberi egyenlőségben élő társadalmat illetve civilizációt alkotni, akkor majd megérthetjük, hogy a történelem során végig, amióta csak létezik anarchizmus, nekik volt igazuk... ha terrorhoz nyúltak, az egyéni tévedés, illetve vadhajtások, továbbá az, hogy az agymosás miatt a tömeg nem értette az elveiket, nem volt más eszközük, hatalmas hadseregek szoros zsarnokságok idején mi mást tehettek volna... mert a vérbeli igazságért küzdő, az nem adja fel, ha elindult az úton már nem fordul vissza és azt vallja... INKÁBB HALÁL, MINT SZOLGASÁG..!!!

darlacko 2019.03.16. 18:16:44

A meglincselt vigadozó kicsit erős clickbait az index címlapján...

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2019.03.16. 18:16:51

Hihetetlen milyen kultusza volt egy olyan királynőnek, aki semmi különösebbet nem tett le az életében az asztalra. És akkor még a Romy Schneider féle film sem volt.
süti beállítások módosítása