A budapestiek a háziúrtól rettegtek az aranykorban
2019. március 20. írta: Lynxa

A budapestiek a háziúrtól rettegtek az aranykorban

Szegények vérén hízó háziurak, akik a kapunyitás- és a vendégek megadóztatásától sem riadtak. A lakásokat bérbeadó háztulajokat utálták a budapestiek a legjobban az aranykorban. De kik is voltak ők?

haziur1.jpg

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál

 

Az aranykor emblematikus figurája a háziúr volt, akik sokat áldoztak Budapestért és a fejlődésért, de ennek megkérték az árát a lakóiktól. A múlt századfordulón nem is volt olyan lap, amely legalább hetente ne foglalkozott volna a háziurak, háztulajdonosok zsarnokságával, a bérlők és a tulajok között kirobbant különféle problémás ügyekkel. De vajon kik voltak a háziurak, akiket a legtöbb művészünk egyfajta elnyomóként, a szegények vérén gazdagodó dölyfös nagypolgárként ábrázolt anno?

 

Egyrészt a főváros rengeteget köszönhetett a háztulajdonsoknak, akik felépítették a ma is látható Budapest jó részét és rengeteg pénzt invesztáltak a bérházakba, palotákba. De mindennek megkérték az árát és lássuk be, hogy a rossz imázsuknak bizony volt némi alapja. A háttérben Budapest hihetetlen fejlődése állt, ami lakáshiányhoz, rendkívül magas lakbérekhez és a szegények súlyos terheihez vezetett. Az aranykorban olyan gazdasági robbanás zajlott le, ami a város népességének megtöbbszöröződését hozta magával: míg a kiegyezés idején a lakosság alig érte a 300.000 főt, addig 1910-re már több, mint 880 ezren laktak Budapesten. Ebből az iparban dolgozó munkások száma és a szolgáló cselédek aránya együttesen elérte a 620.000 főt. Noha a belváros és az Andrássy út pompázatos volt, a külső részeken sorra húzták fel az olcsó bérlakásokat egyszobás lakóhelyiségeket tartalmazó épületeket. A XX. század első évtizedeiben csupán a fővárosi lakások háromnegyede volt lakásnak minősítve, majdnem tízezer ember élt pincékben és fürdőszoba vagy WC csak minden negyedik lakásban volt.

haziur2.jpg

Fotó: Fortepan/ Cholnoky Tamás 

 

Bár a város vezetése megpróbálta a háziurak jogait és kötelességeit szigorú szabályozásokkal kordában tartani, a Budapesten akkor tapasztalható lakbérek bizony a legtöbb ember számára megfizethetetlenek voltak. Ekkor terjedtek el az úgynevezett közös éjjeli termek és körletek, ahol az éjszakát együtt tölthették a nyomorgók, sokan ágyrajárókat és sarokbérlőket vettek fel, hogy együttesen ki tudják a kis lakás vagy szoba bérét fizetni. Állítólag még a kávéházak is azért voltak olyan népszerűek, mert ott egy csésze ital fejében vígan lehetett melegedni és éjszakázni. 1910-ben a legolcsóbb lakás (itt egy nyomorúságos szobára kell gondolnunk) 213 koronába került a budai oldalon, míg Pesten egy nagypolgári, háromszobás lakásért akár 2000 koronát is elkértek. Egy hónapos szoba 60-70 koronába kerül, egy ágyért minimum 20-30 koronát kellett fizetni. Még ismert művészeink többsége is, például Krúdy Gyula vagy Ady Endre, gyakran hotelekben lakott, kihasználva az ottani tulajdonosok rajongását és jóindulatát.

 

A város vezetése igyekezett minél jobb szabályozást kidolgozni a házak bérbeadására és a bérlők védelmére. Így adott volt az elkérhető lakbér, rendeletekben szabályozták, hogy a lakás fejlesztéséért és karbantartásáért a háziúr felel. Megadták pontosan, hogy közüzemi díjak fejében mennyi pénzt lehet elkérni a bérlőktől és, hogy havonta egy összegben is lehet fizetni a lakbért. A rossznyelvek szerint persze ezek az intézkedések is jórészt a háztulajdonosok érdekeit szolgálták, hiszen a városi közgyűlés tagjai is jórészt közülük kerültek ki. Bár a háziurak az 1890-es évek végén még szövetséget is alapítottak, ez jórészt a szabályokkal dacoló, ki nem lakoltatható, rongáló bérlők megregulázásával és a feketelisták összeállításával foglalkozott.

 

A helyzet csupán az I. Világháború idején változott meg, amikor a központi kormányzat megtiltotta azon családok utcára tételét, ahol a családfő katonai szolgálatot teljesített. Így a megnövekedett nem fizető bérlők miatti bevétel-kiesést további emelésekkel próbálták kompenzálni a háziurak. Leleményes adókat találtak ki: kapupénz a házba belépőknek, vendégfogadáskor külön illetmény, liftkezelési bér, porszívóbérlet, szemétpénz, éjszakai kapupénz. Ez végül oda vezetett, hogy a lakók 1915-ben tömegesen mondtak fel és a bérlakások 40%-a üresen tátongott a fővárosban. Természetesen ez csak átmeneti állapot volt és a bérleti árak normalizálódásával, valamint a háború lezárásával a bérlakások piaca is ismét fellendült. De a háziurak rossz imázsa mit sem változott az eltelt évtizedek alatt a szegények továbbra is rettegtek a háziúr megjelenésétől, a szegények pedig továbbra is a lakhatásra költötték a fizetésük jó részét.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr2214670941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2019.03.21. 10:38:33

Akkor pontosan úgy működött minden, mint New Yorkban. meg az összes városban, ahol robbanásszerű fejlődés történt.

lenörd hofstadter 2019.03.21. 10:38:35

A 4., 5. ébresztés után kaptam kulcsot a házmestertől. Oszt jónapot, többé nem zavartam...

CSOKKI MÁLNA 2019.03.21. 13:44:22

Érdekes, hogy ma miért nincsenek ilyen ingatlanfejlesztők Magyarországon, akiknek lakáskiadás lenne a profilja?

Szzzz 2019.03.27. 05:45:01

@pina noir: mert valószínűleg nem igazán érdemes versenyezni érdemben a hatalmas tömegű full fekete esetleg sötétszürke magánbérbeadókkal.

lenörd hofstadter 2019.03.27. 05:45:06

@pina noir:

Talán mert több joga van a nincstelen bérlősenkiknek, mint annak akié a lakás? Van egy 30-40-50 millás vagyonod, amiből jó ha évente kiveszel 1 millát, amit 2-3 évente a lelakás, rablás, ki nem fizetett számlák miatt szépen visszapumpálsz, hogy kezdhesd előröl valami hasonlóval. Ha beengedsz egy eleve rossz szándékkal érkezőt, még kirakni sem lehet (lehet, vannak megoldások és erre való szakemberek), mert magyarisztánban a közvélemény előtt az az áldozat aki nem fizet...

Bicepsz Elek77 2019.03.28. 04:38:14

@lenörd hofstadter:
1, Ha beszedte volna a kapupenzt, akkor a mai napig nem adna kulcsot!!
2, @pina noir: Vannak, de 1945 ig es 1989 ota is azokat elegitik ki, akik "fizetokepes kereslet".
Nem szocialis intezmenyek, hanem piaciak!!! Valojaban a legtobb lakas 1945-89 kozott epult. Persze panel, de EPULT!!!
Ha nincsenek a kommancsok a mai napig hatalmas lakasok lennenek a BELVAROSBAN szetbontottak helyett(Angliaban maig megmaradtak bar sokat uzleri alapon bintottak szet).
Az alberlok csak laknanak de fizetni mar budos nekik!!