Ganz Ábrahám, a vasember
2019. augusztus 01. írta: BP Romantikája

Ganz Ábrahám, a vasember

Alig több, mint 30 év alatt lett öntödei inasból a leggazdagabb gyártulajdonos, miközben Széchenyivel és az osztrák udvarral is dacolt.

abraham_ganz.jpgForrás: Wikipedia - Ganz Ábrahám

 Aligha van Magyarországon olyan ember, akinek a Ganz név semmit sem mond, de azt kevesebben tudják, hogy ki is volt a legendás gyár alapítója. Pedig kevés olyan ember van, akinek olyan gyors siker adatott meg, mint Ganz Ábrahámnak, aki alig több, mint 25 év alatt az ismeretlenségből a világhírnévig vitte, dacolt Széchenyivel és az osztrákokkal, de végül alul maradt saját démonaival szemben. Egy páratlan életpálya nyomába eredtünk.

            Bár a magyar nehézipart ő tette fel a világtérképre, Ganz Ábrahám nem Magyarországon szültetett, és nem is tanult meg soha teljesen magyarul, sőt 27 éves koráig nem is járt soha az országban. Azonban 1840-ben kezébe került egy hirdetés, melyben a Széchenyi István által létrehozott vasöntöde keresett szakmunkásokat. Az 1814-ben, Svájcban született fiú ekkor már – kis túlzással – fél Európát bejárta és hét évnyi öntödei tapasztalatot szerzett. Bár 15 évesen egy ácsmesternél kezdte szakmai pályafutását, 20 éves korától már csak a fémmel foglakozott. Amikor felfigyelt a hirdetésre, éppen Bécsben dolgozott és azonnal megírta apjának, hogy elhatározta, a monarchiában telepedik le. Amikor 1841-ben megérkezett Pestre, azonnal tudta, hogy jó helyen van. A csodálatos épületek, a világvárosi élet és a hihetetlen fejlődés azonnal magával ragadta.

            Miután felvételt nyert a Széchenyi féle Hengermalomba, szinte azonnal egy igen komoly munkát, az első magyar kupolókemence felépítésének vezetését bízták rá. Ganz kiválóan helytállt ebben a feladatban, és további munkáiban egyaránt, így nem csoda, hogy kevesebb, mint két év alatt az öntöde vezetői posztjáig vitte. Sikerei azonban áldozattal jártak, hiszen kinevezése évében egy szerencsétlen balesetben elveszítette az egyik szemét. Azonban ahogy ő fogalmazott: „bár a fél szemem oda, de az öntés sikerült.” Ám nem ez vezetetett ahhoz, hogy hátat fordított a Hengermalomnak egy évvel később.

            Ganz munkáját igen nagyra becsülték és szakmai szinten komolyan elismerték, ám – annak ellenére, hogy ekkorra már a bevételekből is jutalékot kapott – anyagilag nem érte el azt a szintet, amit szeretetett volna. A kiemelkedően tehetséges fiatalember, így az önállósodás mellett döntött, dacára annak, hogy Széchenyi ezt mindenképpen szerette volna megakadályozni. Így 1845 januárjában már saját öntödéjének vezetőjeként haladt tovább az általa elképzelt úton.  A legnagyobb magyar azonban nem nézte jó szemmel, hogy Ganz ellenszegült az akaratának. Kapcsolatait felhasználva leállíttatta az új öntödébe irányuló szén és vasszállítást, ezzel lehetetlen helyzetbe hozva a vállalatot. A gróf végül Kossuth közbenjárására enyhült meg, mégpedig olyannyira, hogy egyik legikonikusabb alkotása, a Lánchíd építésére is rendelt Ganztól öntöttvas elemeket. De nem csak ebben az esetben járt szerencsével az öntödés.

            A szabadságharc idején például elvállata a honvédség megbízását és ágyúkat, valamint hozzájuk való golyókat is gyártott. Ezt persze az udvar nem nézte jó szemmel és a harcok lezárulta után szinte azonnal bíróság elé állították a gyártulajdonost. Ganzot ekkor svájci állampolgársága mentette ki a bajból és egy jelképes, hathetes felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta az ügyet, melyet soha nem kellett letöltenie. A gyár pedig a katonai megbízások megszűnte után pár évvel már egy új területen, vasúti piacon kezdte el halmozni a sikereket.

            Ehhez azonban szükség volt Ganz Ábrahám rendkívüli tehetségére is. 1855-ben ugyanis szabadalmaztatta a kéregöntés eljárását, amely egyedülálló sikerekhez és hírnévhez juttatta. Bár maga a művelet már 1812 óta létezett az angol John Burn jóvoltából, Ganz tovább tökéletesítette azt. A kéregöntés lényegében azt jelenti, hogy a hagyományos, némileg lágyabb belső rész köré egy jóval keményebb külső réteget hoznak létre, így az ilyen eljárással készült vasúti kerekek hasonló rugalmasság mellett jóval kopásállóbak a korábbiaknál. Ráadásul Ganznak a reklámhoz is kiváló érzéke volt, így a nagy vasúttársaságoknak két éves, ingyenes próbaidőt ajánlott fel, melynek letelte után kellett csak fizetniük a vásárolt alkatrészekért. A stratégia bevált és az 1860-as évekre szinte a teljes európai vasúthálózat Ganz kerekeken futott.

            Mindezek eredményeként 1861-re (éppen húsz évvel Pestre érkezése után) Ganz Ábrahám Buda leggazdagabb embere lett, ráadásként pedig előbb képviselőtestületi taggá, majd 1863-ban a város díszpolgárává választották. Még ugyanebben az évben, kimagasló teljesítményeként koronás arany érdemkereszttel tüntette ki az uralkodó, aki júliusban személyesen is meglátogatta az öntödéjét. Ekkorra Ganz gyárában már több, mint 300-an dolgoztak és munkásaihoz fűződő viszonyát jól mutatja, hogy több, mint hatvanan kérték fel születendő gyermekük keresztapjának. Nem csoda, hogy a munka kiválóan haladt, így 1867 novemberében már a 100 ezredik vasúti kerék elkészültét ünnepelhették egy olyan díszvacsorával, ahol Ganz saját családja mellett a gyár összes dolgozója részt vehetett, hozzátartozóival együtt. Ekkor azonban még senki sem sejtette, hogy milyen közel a vég.

            Alig egy hónappal később, december 15-én egy szűkkörű családi ebéd közben Ganz Ábrahám elnézést kért, majd kisétált dunaparti palotája étkezőjéből és kivetette magát az ablakon. Mivel senkivel sem beszélt erről a tervéről és búcsúlevelet sem hagyott, így a mai napig csak találgatások születtek arról, hogy miért vetetett véget életének, alig 53 évesen. Sokan úgy gondolják, hogy nehezen viselte az állandó stresszt, míg mások arra gyanakszanak, hogy a testvére, Konrád életét is kioltó, örökletes családi betegség tüneteit fedezte fel magát. Az igazi okra valószínűleg már soha nem derül fény. Az azonban bizonyos, hogy családja a halála után részvénytársasággá alakíttatta a vállalatot, melyek hozzáértő emberek irányítása alatt legendás cégbirodalommá fejlődött garantálva, hogy Ganz Ábrahám neve örökre megmaradjon a magyar köztudatban.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr4514937502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2019.08.05. 06:31:55

Erősen asztaqrva-kategóriás karrier és kiváló poszt, köszönjük.
Persze az egy nagyon más világ lehetett, manapság próbálna meg egy öntödei munkás ilyen ambíciókat dédelgetni...