Egy korszakos zseni 30 év alatt a világhírnévig repítette a céget, majd jött a világháború és maradt a KGST piac.
A Tungsram logója az 1900-as évek elején - forrás: Wikipedia
A Tungsram története valójában nem Újpesten és még csak nem is a villanykörtékkel kezdődött. Valójában a később világhírnévre szert tévő vállalat egy bécsi cég, Egger Bernát távírdaszerelő műhelyének magyar leányvállalataként indult, és egészen 1887-ig így is maradt. Ekkor kezdett terjedni Edison szénszállas izzólámpája, és Egger kiváló érzékkel szerezte meg a gyártás jogát. A bécsi gyár és a magyar, Huszár utcai műhely már akkor elkezdte az izzók gyártását, amikor más országok és cégek (például a Phillips) még évekre voltak ettől a lépéstől. 1896-ban, az Egger és Tsa Huszár utcai műhelye felvette az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. nevet, majd 5 évvel később – a korábbi területet kinőve – újpestre költöztek. A vállalkozás ekkor az izzók mellett más elektromos berendezéseket – mérőműszereket, áramfejlesztőket – gyártott, de a bevétel nagy része már akkor is az izzókból származott.
Még a költözés előtt, 1892-ben lépett be a céghez egy húsz éves kereskedősegéd, Aschner Lipót, kinek a neve néhány év alatt elválaszthatatlanná vált a vállalatétól. Aschner hihetetlen karriert futott be: 1904-ben aligazgató, 1918-ban kereskedelmi- majd 1921-ben vezérigazgató lett. Mindeközben 1909-ben védelmet jegyeztetett be a Tungsram névre és a körbe foglalt „T” betű logóra. A név magyarázatához tudni kell, hogy a gyár 1906-ban megvásárolta Just Sándor és Franjo Hanamann szabadalmát a volframszál előállítására, mely az eddigieknél megbízhatóbb és hosszabb élettartamú izzók gyártását tette lehetővé. A volframot angolul Tungstennek, németül Wolframnak nevezik és a kettő összevonásából alakította ki Aschner a később világszerte megismert nevet.
Tungsram Plakát 1910 - forrás: Wikipedia
Aschner kiváló kereskedelmi érzékével tisztában volt vele, hogy a hirtelen jött nemzetközi siker és a piaci elsőség csak akkor tartható fenn, ha a vállalat élen jár a technológiai fejlesztésekben is. Ennek megfelelően létrehozta és folyamatosan bővítette a gyár kutatási részlegét, ahová a korszak legkiválóbb elméit gyűjtötte össze. Emellett azon is folyamatosan dolgozott, hogy a telephely gyártási volumenét is növelje. Ehhez a technológiát és a legmodernebb tömeggyártásra alkalmas automata gépeket a General Electric adta 1922-ben, részesedés fejében (1932-re az amerikai cég már többségi tulajdonossá vált a Részvénytársaságban).
Aschner Lipót - forrás: Wikipedia
A Tungsram a két világháború alatt nagy mennyiségű hadiipari megrendelést kapott, melynek folyományaként a legjövedelmezőbb gyártmányaik a rádiócsövek lettek. A sikerszéria pedig még az első világégés után is kitartott. A második világháború azonban több fronton is hatalmas károkat mért a világhírű telephelyre. A harcok közben sok találatot szenvedtek el az épületek, majd az orosz hadsereg a gépeket szinte teljes egészében, a késztermékeknek pedig a felét kárpótlás gyanánt elszállította. Emellett a háborúban a nyilasok közreműködésével maga Aschner is koncentrációs táborba került, ahonnan a részvénytársaság szabadította ki 100 ezer svájci frank jóvátétel fejében, majd orosz közvetítéssel 1948-ban térhetett vissza, gyakorlatilag halálos betegen. A Mauthauseni táborban töltött évek hatására 1952-ben, 79 évesen halt meg, ám dolgozni az utolsó napig eljárt újpestre. Elhivatottságát éppen ez mutatja a leginkább, hiszen a gyárat már 1948-as visszatérésekor államosították, és ekkortól gyakorlatilag a magalakuló KGST piacra termelt. Ezzel párhuzamosan Aschner szerepe döntési jogkör híján súlytalanná vált. A sors furcsa fintora, hogy a rendszerváltás után az a General Electric vásárolta fel és mentette meg a Tungsramot, mely annak idején – a tömeggyártás beindításával – a világhírnévhez is hozzásegítette a vállalatot.
