Nem volt olyan jóképű, mint Jávor, és a pénzét is mindig elverte, mégis nők ezreit hódította meg a nagyhasú, lekezelő modorú komédiás.

Csortos Gyula fiatalon - forrás: Wikipedia 

Manapság Csortos Gyulára nagyhasú, kerekfejű, ironikus, önmaga tragédiáját nevetéssel szemlélő, igazi „úri” színészként emlékezünk, aki utolérhetetlen eleganciával játszotta el Hippolytot, a lakájt. Csak kevesen tudják róla, hogy a XX. század első felében a nők közötti népszerűsége vetekedett Jávor Páléval, akivel korántsem tartozott egy korosztályba, hiszen gyakran láthatták őket együtt a filmekben apa-fia vagy após-vej szerepkörben. De az igazság az, hogy a kövérkés, jóképűnek nem igen mondható Csortos mindenkin túltett nőügyekben, kétszer nősült és temérdek szeretője volt.

A nők iránti imádata a kis Csortosnak minden bizonnyal édesanyja mellett alakult ki. A későbbi színészóriás ugyanis 1883. március 3-án született egy szegény családban Munkácson. Apja katonatiszt, később hivatalnok volt, aki nem riadt vissza attól, hogy gyermekeit bőrszíjjal és éheztetéssel fegyelmezze. A színész visszaemlékezései szerint sokszor csak azért nem halt éhen, mert az édesanyja egy kis ennivalót csempészett be éjszakára az ágyába. Állítólag, amikor a fiatal Csortos Gyula a színiakadémiára jelentkezett a hivatali iskola helyett, és ezért az édesapja kitagadta, az anyja még akkor is finom falatokat tett ki a házuk párkányára a nélkülöző színészdeáknak, aki így ezzel a kis segítséggel vészelte át a nehéz időket. Talán ebből a keserű tapasztalatból kifolyólag később felnőttként képtelen volt a mértékletes táplálkozásra, órákig tudott enni, pótolva a gyermekkori éhezést. Amikor 40-es évei derekán cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, akkor is csak legyintett a diétákra, és tovább folytatta az evészetet.

Ez a gyermekkori nélkülözés később rányomta a pályájára is a bélyegét: képtelen volt egy-egy szerepre nemet mondani, elvállalt minden film és színházi fellépést, majd a hatalmas gázsit lakomákra, borravalóra és nőkre költötte. Legendás volt arról, hogy a fellépései után 4-5 fogásos vacsorát rendelt a Wampeticsben (mai Gundel étterem) és minden színésznő-társát megvendégelte. Gyönyörű öltönyöket szabatott magának, hintóval és automobillal járt, és nem vetette meg a kurtizánok szolgáltatásait sem. Rendszeresen hódolt a test gyönyöreinek az éppen kiválasztott szállodában, de volt, hogy a tisztálkodás alatt ott hagyták az előre kifizetett örömlányok. Ilyenkor a nagyhangú komédiás egyszerűen lekiabált az utcára a járókelőknek, hogy fektessék meg az elébük sétáló kurtizánt, mivel az már ki van fizetve. A pályája sikeres kezdetét is egy hölgynek köszönhette. A színiakadémia elvégzése után ugyanis csak kisebb vándorszínházakban, majd Debrecenben kapott szerepet, ahol találkozott Mészáros Gizával, első nagy szerelmével. Vele együtt költözött fel Pestre, ahol 1907- ben a Népszínház-Vígopera szerződtette. Itt sorra kapta a testhezálló komédiás feladatokat egészen addig, míg Molnár Ferenc meg nem pillantotta Bolond Istók szerepében. Az író javaslatára szerződtették Csortos Gyulát a Magyar Színházhoz, majd a Vígszínházhoz, ahol Molnár különleges szerepeket írt számára. A tízes években és a világháború idején Budapest legelismertebb és legnépszerűbb színésze lett, aki annyit keresett, mint az aktuális miniszterelnök.

1914-ben ismerkedett meg első feleségével, Bamberger Friderikával. A lány a szegényeknek gyűjtött a Gresham palota előtt, és a népszerű színész igen nagy adományt gyömöszölt be a kislány dobozába. Ezután pedig szó nélkül ott hagyta a hálálkodó 15 éves hajadont. De pár nappal később visszatért, és virágcsokrokkal, drága ajándékokkal kezdte el ostromolni a tehetős polgári családból származó fiatalt, aki naívan rögtön beleszeretett az akkor már igen ismert színészbe. Végül a lány apja is beleegyezett a házasságba, mivel Csortos évi közel 2500 koronás fizetésével igen jó partinak számított. Így hát 1914 nyarán a népszerű művész a gazdag régiségkereskedő lányával beköltözött a Gresham-palota egyik hatszobás lakásába, és elkezdte nyugodt házaséletét, még egy kislányuk is született. De a szertelen színészóriás csak egy-két évig bírta a rendezett viszonyokat, utána tovább folytatta korábbi kicsapongó életvitelét. Az időközben felcseperedő Friderika pedig 20 évesen megunta férje állandó nőügyeit és lakomáit, így elvált tőle.  

Csortos Gyula Liliom szerepében - forrás: Wikipedia

Persze Csortos gyulát nem igen hatotta meg, hogy otthagyta a felesége, mert éppen élete nagy szerepével volt elfoglalva. Ugyanis ekkoriban játszotta Molnár Ferenc Liliom darabjának címszerepét, amiben óriási sikert aratott. 300-szor formálta meg Fedák Sári és Varsányi Irén oldalán a csíkos-pólós, tragikus körhintás alakját, és ezzel beírta nevét végleg a magyar színjátszás történelemkönyvébe. A Liliom időszak lezárultával pályájában egy kalandozó időszak következett, amikor négy-öt év alatt végigcsavarogta a főváros szinte valamennyi színpadát. Emellett igazi kicsapongó agglegény-életet élt, esténként mulatozott, a nyarat pedig aktuális szeretőivel külföldön töltötte. 1926-ben ismerkedett meg Wurglitsch Margittal, azaz Víg Mancival, aki akkoriban pesti színházak ünnepelt operetténekesnőjeként tündökölt. Egy évvel később elvette feleségül, és megtiltotta neki, hogy továbbra is játsszon,  holott Víg Manci igazi ünnepelt sztár volt. De a szigorú és féltékeny férj úgy gondolta, hogy egy családban pont elég egy színész és egy kereső. Pár évvel később, amikor zátonyra futott a házasságuk, a korabeli lapok különös szerencseként értékelték a válást, mert ezzel egy nagyon szép és tehetséges szubrettet kaphatott vissza a fővárosi közönség. 

Jelenet a Hippolyt, a lakáj című filmből - forrás: Wikipedia

A 30-as években Csortos Gyulán már meglátszottak a több évtizedes tivornya nyomai, cukorbeteg lett, és egyre több időt töltött kórházakban. A lakomákról és a nőkről viszont továbbra sem mondott le, s hogy fényűző életmódját finanszírozni tudja, elvállalt szinte minden színházi és filmbéli szerepet. A legnagyobb sikert az 1931-es Hyppolit, a lakáj film címszerepében aratta, ami egy valódi testhezálló feladat volt a számára. A film különös hangulatát a végtelenül elegáns és lekezelő lakáj, valamint a szerencsétlen kispolgár (Kabos Gyula) kettőssége adja. 1937-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választották Csortos Gyulát, akinek a gázsija immár két-háromszorosa volt a vezető művészekének. Betegeskedés és rengeteg munka közepette érte a II. világháború, amelyben megsemmisül a lakása is, a rengeteg összegyűjtött antik és értéktárggyal. Ebben az időben a zsidóüldözés és a nyilas uralom ellen úgy tiltakozott, hogy nem vett fel tiszta ruhát, és nem volt hajlandó megborotválkozni a piperkőcségéről ismert színész. Utolsó szerepét 1945-ben játszotta a Nemzeti Kamarában, Csehov: A medve című darabjában, de ide már kerekesszékben érkezett a súlyosan beteg művész. Utolsó napjait egykori első feleségének ápoló kezei között töltötte, de nem egyszer még a szanatóriumból is kiszökött, hogy egyen egy jót. 1945. augusztus 1-jén hunyt el, sírjánál a Kerepesi temetőben Heltai Jenő mondott búcsúztatót.