Vajon járt-e Hasfelmetsző Jack Újpesten?
2020. április 23. írta: BP Romantikája

Vajon járt-e Hasfelmetsző Jack Újpesten?

A korabeli újságok szerint igen, sőt Fóton el is fogták! De az orosz lapok még erre is képesek voltak rálicitálni!

national_police_gazette_16_february_1889_another_victim_of_jack_the_ripper.jpgForrás: Wikipedia, korabeli angol sajtó illusztráció

Bár előtte és utána is sok sorozatgyilkos tevékenykedett a világban, mind közül a legnagyobb hírnevet talán a londoni Whitechapel negyed hiénája, Hasfelmetsző Jack érte el. Bár a helyi rendőrség csupán az „általános öt” néven emlegetett gyilkosságsorozatot tulajdonította neki, melyek 1888. augusztus 31-én Mary Ann Nichols halálával kezdődtek, és Mary Jane Kelly 1888. novemberi gyilkosságával értek véget. A közvélemény több esetről is beszélt. A szóbeszéd szerint az ismeretlen gyilkos 1888. április 2-tól, 1891. február 13-ig szedte áldozatait. Bármelyik időszakot is vesszük azonban alapul, a rettegés a földrész több országában is értelmetlen pánikot szült. A tébolyból Magyarország sem maradhatott ki, így egyesek Újpesten, mások Fóton látták a londoni mészárost.

A fenti dátumok csupán abban a tekintetben érdekesek, hogy a – rendőrség szerint – a 88 novemberében lezárult események még több, mint egy évvel később is komoly hisztériát voltak képesek kiváltani. Az első, újpesti rémület ugyanis 1889 decemberében alakult ki. Az akkor még Pest közeli kisvárosban híre ment, hogy Hasfelmetsző Jack Londonból ide helyezte át törzshelyét, és az újpesti utcák sötétjét járja préda után kutatva. A korabeli beszámolók szerint a városban senki nem vette tréfadologra a szóbeszédet, és még a kisdobossal is kikiálttatták, hogy este 8 után mindenki zárja be a háza kapuját, a nők pedig ne menjenek kíséret nélkül az utcára. Ebben a hangulatban nem nehéz elképzelni, hogy mit gondolhattak az emberek, mikor kiderült a turpisság. A rémületet ugyanis egy féltékeny férj indította útjára, aki nem nézte jó szemmel, hogy felesége gyakran kimaradozik éjszaka... Ezzel azonban nem zárultak le az észlelések, hiszen tíz nappal később Fóton el is fogták a hasfelmetszőt!   

1889. december 12-e éjszakáján történt, hogy két férfiember végképp megunva a pánikot, vadászni indult a baljós sötétben. Ekkor már napok óta üresek voltak az utcák éjszakánként, és mindenki egy gyanúsan ólálkodó, hatalmas késsel ődöngő alakról suttogott. A két önfeláldozó fiatal egy pokróccal felfegyverkezve rótták az üresen kongó utcákat. Valószínűleg hatalmába kerítette őket a döbbenet, amikor az egyik sarkon valóban megpillantották a rémet, akinek egy kardnak is beillő kés lógott az oldalán. Dicséretükre legyen mondva, hogy nem szállt inukba bátorságuk, hanem az előre megbeszéltek szerint cselekedtek tovább.

Mindketten a rém mögé lopództak, és a pokrócot a fejére dobták. Ezek után a szövetet összecsavarták rajta, és két végét megfogva cipelni kezdték. Veszélyes csomagjukkal meg sem álltak a városházáig, ahol a hírre hatalmas tömeg verődött össze. A hisztériát csak fokozta, hogy a szabadon lógó kés hegye átszakította a pokrócot, és a kivillanó fém valóban vérfoltos volt. A döbbenetet azonban csakhamar itt is megkönnyebbülés váltotta fel, mikor a kicsomagolt figuráról kiderült, hogy a helyi böllérről van szó, aki készséggel beismerte, hogy az elmúlt napokban több hasat is felmetszett, bár mind malacé volt... Természetesen tévedünk, ha azt hisszük, hogy a téboly ilyen szintje valamilyen magyar sajátosság, hiszen a fent említett két esetet az oroszok jóval megelőzték. Az egyik szentpétervári lap ugyanis a gyilkos kilétét leplezte le egy honfitársuk képében.

A Novoszti már akkor előállt a megoldással, amikor az „általános öt” eset még éppen csak lezárult. Ők ugyanis 1888 november elején hozták felkavaró cikküket a címlapon. Eszerint az akkor még londoni hyena néven emlegetett sorozatgyilkos nem más, mint Vasziljev Miklós (Mihail), aki 1847-ben, Tarnopolban látta meg a nagyvilágot. A hetvenes években az anarchista mozgalomhoz csatlakozott férfi az orosz igazságszolgáltatás elől Párizsba szökött, ahol végképp elment a józan esze. Azt kezdte hangoztatni, hogy a romlott nők csak úgy szabadulhatnak meg bűneiktől, ha megölik őket. A lap azt is tudni vélte, hogy Vaszijlev a tébolyában több nőt is megölt, mielőtt a francia rendőrség elfogta. Állításuk szerint az ügyet tárgyaló bíróság azonnal megállapította, hogy a férfi őrült, és így őrültek házába zárták, ám itt következett a csavar. Valamilyen érthetetlen okból a férfit 16 év gyógykezelés után szabadon engedték, éppen az első londoni gyilkosságot megelőző napokban(!) A férfi ezután több helyben élő orosz származású embert is felkeresett, azokkal tartotta a kapcsolatot. Ez azonban csak néhány napig tartott, ugyanis az első gyilkosság, Mary Ann Nichols halála után Vasziljevet senki sem látta többé. Valószínűleg a cikknek igen komoly hatása lehetett a rettegő olvasókra Oroszországban – és ha árusították a lapot, akkor Londonban is – ám valószínűleg egy szó sem igaz belőle. Ugyanis mind amellett, hogy az egész anyag csak időponti egybeesésekkel igazolja az elméletét, Vasziljev párizsi mészárlásainak semmilyen nyoma sem lelehető fel. A Hasfelmetsző körüli hisztériát látva pedig elég kicsi a valószínűsége annak, hogy semmilyen cikk sem számolt volna be egy ilyen mészárlássorozatról. Mindenesetre a kedélyek lassan megnyugodtak és a huszadik század - ellentétben Jack jóslatával – már inkább a Hasfelmetsző nélkül, és nem vele kezdődött...

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr7815503446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.