Tudta, hogy már Magyarország is rendezett olimpiát és ráadásul háromszor majdnem hivatalosan is? A Coubertint megelőző magyar olimpiák és a három majdnem sikeres kandidálásunk története.
Ha valakit - aki jártas a sport kérdéseiben – megkérdezünk, hogy mikor volt az első modernkori olimpia, akkor azonnal rávágja, hogy 1896-ban, Athénban. 
Forrás: Fortepan/Jezsuita levéltár
Ez igaz is, de két dolog miatt így is duzzadhat a magyar kebel: egyrészt kevés híján Budapest adott otthon a nevezetes játéknak, másrészt a legelső, olimpiai keretek között működő megmérettetést 16 évvel korábban Magyarországon rendezték.
1880-ban valami lehetett a levegőben, legalább is sportkörökben biztosan. Az ókori Olympia területén folyó ásatások nem csak az ókori játékok tárgyi emlékeit, hanem az olimpiai szellemet is a felszínre hozták. Mi mással magyarázhatjuk, hogy két embernek, Európa két távoli zugában egyszerre ütött szöget a fejébe az olimpiai játékok újraélesztése. Bár mindketten más úton indultak el, mégis a modernkori viadalok alapjait rakták le ezzel a sporttörténelemben. Kettejük közül a híresebb kétségkívül Coubertin báró lett, aki valódi világjátékokat vizionált, és 16 év előkészítés után meg is rendezte az első újkori olimpiát Athénban. Másikuk sokkal hamarabb lépett, de mivel elsősorban a Kárpát-medencére fókuszált, így igazi nemzetközi hírnevet nem szerezhetett. A szóban forgó úriember magyar volt és 1880-ban (húsz évesen), miután személyesen megtekintette a frissen napvilágra került leleteket, úgy döntött, hogy valami hasonlót szeretne ő is tető alá hozni, saját vagyonából. Vermes Lajos gondolatát pedig tett követte és még abban az évben megrendezte az első játékokat Palicson, a mai Szerbiában.
A játékokat 1914-ig minden évben megrendezte, és valóban Európa minden részéről áramlottak ide a sportolók. A versenyszámok eleinte az ókori számokból tevődtek össze, ám körük folyamatosan bővült, míg az utolsó évben már akár vívásban, teniszben vagy éppen kerékpározásban is megmérettethették magukat az ide látogatók. Vermes teljes vagyonát a játékokra áldozta, és felépített egy mai szóhasználat szerinti olimpiai falut is, középpontjában a Bagolyvár szállóval, mely az atlétáknak biztosított ingyenes szálláshelyet. 
Forrás: Fortepan
Bár az olimpia vagy előolimpia nevet csak később adták ezeknek a játékoknak, a lebonyolítás és a szervezés mindenben felvette a versenyt Coubertin rendezvényeivel. A versenyek győztesei komoly pénzjutalomban részesültek, így nem csoda, hogy pesti sportolók is látogatták a palicsi Olimpiákat. Valószínűleg ezeket a korai olimpikonokat lenyűgözték a Vermes által építtetett, elképesztően modern sportpályák, melyeknek ekkor Pesten még híre-hamva sem volt.
Ugyanis a székesfőváros sportélete még csak akkoriban kezdett kibontakozni. Az akkori legmodernebbnek számító Orczy-kert még egy egyszerű, homokkal leszórt futópálya volt, míg az úszók – ha éppen a Duna nem volt elég meleg – gyógyfürdőkben rendezték kezdeti versenyeiket. Azonban a magyar emberek már akkor is szerettek nagyot álmodni, így az 1895-ben megalakult Magyar Olimpiai Bizottság komolyan támogatta az első modernkori olimpia megrendezését, Budapesten. Meglepő módon az ötletet maga Coubertain jobban támogatta, mint a magyar kormány, ám ez csak megkésve derült ki.
A bizottság ugyanis levélben fordult az akkori kultuszminiszterhez, Eötvös Lórándhoz az ezeréves ünnepségek fénypontjaként megrendezendő budapesti olimpia ügyében. Az ötletet az adta, hogy Athénban az akkori miniszterelnök nem támogatta az olimpia megrendezését, így végeláthatatlan politikai csatározások kezdődtek, ami veszélyeztette a viadal lebonyolítását. A helyzet odáig fokozódott, hogy öt hónappal a kezdés előtt maga Coubertin is levelet írt a NOB-nak és ebben támogatta volna, hogy az alapító tagok között szereplő Csáky Albin vezérletével rendezzék az ezredéves Budapesten az olimpiát, amennyiben a görögök nem haladnak a szervezéssel. A sors fura fintora, hogy a magyar kormány elutasító levele a Magyar Olimpiai Bizottság részére már csak akkor érkezett meg, amikor biztossá vált, hogy Athén mégsem áll el a szervezéstől.
Eötvös levelében arra hivatkozott, hogy a magyar sportélet még gyermekcipőben jár. Sem az infrastruktúra, sem a szükséges szakembergárda nem lelehető fel egy ilyen horderejű rendezvény lebonyolításához. Így ugyan végérvényesen eldőlt, hogy az első olimpia rendezéséről lemondhatunk, azonban a kormány és a MOB is fontosnak tartotta, hogy legjobbjaink képviseljék az országot Athénban, amit központilag 1000 Ft-tal meg is támogattak.
Forrás: Fortepan
Bár az összeg nevetségesen kevés volt, a lelkes támogatók és még lelkesebb atléták mégis elutaztak Athénba és meg is születtek ez első ezüst érmeink Hajós Alfréd jóvoltából. Az ezüst érem nem elírás, ugyanis az első olimpiákon még csak az első és a második legjobb kapott érmet, egy-egy ezüst és bronz plakett formájában. A hazai sport fentebb taglalt állapotát ismerve kisebb csoda, hogy Hajós képes volt diadalmaskodni a – szokatlanul hideg – 10-12 fokos tengervízben, hiszen kis túlzással a Lukács gyógyfürdő termálvízéből érkezett a megmérettetésre.
A budapesti olimpia rendezésének ötlete újra felmerült 1916-ban is, ám abban az évben Coubertin már közel sem támogatta olyan intenzíven a magyar kandidálást, mint a milennium évében, így a másik három jelentkező, Alexandria, Cleveland és Berlin közül a német főváros kapta meg a rendezés jogát. Igaz ugyan, hogy a történelem közbeszólt és a háború kirobbanása miatt végül nem került megrendezésre abban az évben az olimpia. Ennél is sokkal közelebb jártunk az 1920-as bonyolítás elnyeréséhez, sőt igazából el is nyertük azt.
1914 nyarán a Párizsi Sorbonne egyetem adott otthont a NOB közgyűlésének és a szavazás végül 21-7 arányban a budapesti pályázatot hozta ki győztesnek. A bizottság annak ellenére komolyan vette a pályázatot, hogy akkoriban sem az infrastruktúra sem a szükséges pénz nem állt rendelkezésre, igaz később komoly megvalósítási tervek készültek és akár még sikerülhetett volna is. Azonban a történelem újra csak közbeszólt. Az I. Világháború ezúttal nem a németeket, hanem – a szintén háborús bűnösnek tartott – magyarokat ütötte el az ötkarikás játékok szervezésétől, sőt ebben az évben még atlétáink sem vehettek részt a viadalokon.
