Mi köze a boszorkányoknak az adventhez és hogyan kapcsolódik a böjtölés a leghumorosabb utcai jákékokhoz? A XIX. században az advent különleges időszaknak számított hazánkban, ahol a vallásos hevület jól megfért a profán tréfákkal!

Manapság az adventi készülődés, azaz a karácsonyi várakozás időszaka kimerül egy-egy adventi koszorú kihelyezésében és abban, hogy sorra kóstoljuk a nagy adventi vásárok forraltbor-arzenálját. Böjtről, hajnali angyal misékről és egyéb szent dolgokról már szó sincs, még a vallásosabb emberek sem ünneplik egyenként az advent egyes ünnepeit. Persze nem kell azt gondolnunk, hogy őseink is csak ájtatoskodtak a karácsonyt megelőző négy hétben, hiszen ez volt az év egyik legvidámabb időszaka, ahol a pogány szokások, a népi babonák jól megfértek a keresztény tanításokból jövő szigorú szabályokkal. De nézzük csak, hogy milyen is lehetett Budapesten 150 évvel ezelőtt az advent.

Kétségtelen tény, hogy az egyház még a XVIII. században is igen komoly befolyással bírt mind a politikai, mind a gazdasági életben és bizony meghatározta a szegények és gazdagok életmódját egyaránt. Az advent – vagyis a Szent András napját (november 30-át) követő vasárnaptól  karácsonyig tartó időszak – a keresztény egyházak egyik legkiemelkedőbb ünnepe, amely Jézus születését előzi meg. Szellemiségében a várakozáson, a megtisztuláson, az elmélyülésen van a hangsúly. Ezt szolgálja az időszakra jellemző böjt is. A legbátrabbak és az aszkéták karácsonyig egyáltalán nem ettek húst, az évek alatt azonban ez heti 2-3 böjti napra korlátozódott. A legvallásosabb asszonyok azonban ezeken a napokon nemcsak húst nem ettek, de semmit sem. Így nem volt ritka, hogy a hajnali templomi miséken, az úgynevezett angyalmiséken korgó gyomorral hallgatták a tiszteletest az áhítatos egybegyűltek.

Ebben az időszakban egyébként templomba is jóval gyakrabban jártak az emberek, hiszen számtalan szentet ünnepeltek decemberben. Így például Szent Miklóst, akit mi már csak a Mikulásként ismerünk, és akinek bizony már a múlt században is az volt a dolga, hogy ajándékokkal lepje meg a gyerekeket. Persze a tehetősebb családok ilyenkor komoly adományokkal segítették az egyházi gyülekezetük által fenntartott árvaházakat, iskolákat, a hozzájuk közel álló szegény családokat. Ilyenkor az utcák megteltek mikulásokkal és krampuszokkal, akiket egyébként a németeknek köszönhetünk. A gyerekeket rémisztgető és jutalmazó kis fiúcsapatok sorra járták a bérházakat, és jól éltek az ottlakók vendéglátása nyomán, cserébe elszórakoztatták a csemetéket.

A másik jelentős keresztény ünnep, december 13-án Szent Luciához egy olasz, mártír-szűzhöz kötődött. Nálunk ő kevésbé volt ismert, Luca napja inkább a népi babonákról és a boszorkányűzésről volt ismeretes. Sokan ekkor fokhagymával kenték be az ajtajukat, hogy elűzzék a boszorkányokat, mások Luca-széket faragtak, hogy a templomban arra állva leleplezhessék a nem kívánatos nőszemélyeket. Persze egy magára adó polgárlány ilyenkor búzaszemeket vagy 12 gombócot főzött ki, hogy azok egy álommal elárulják számára jövendőbelije nevét. Egyes népszokások szerint az eladósorban lévő lányok cukorkát szopogattak az angyali misére (ez az előbb említett hajnali mise) szólító harangszókor, hogy ezzel édesgessék magukhoz a leendő kérőiket.

Különleges keresztény szokásnak számított a szent-család utaztatása advent idején. Ilyenkor legalább 9 család összeállt és egy szentképet vagy a módosabbaknál egy miniszobrokból álló szent-családot utaztattak egymás között. Ez a szokás tulajdonképpen azt a bibliai történetet szimbolizálja, amikor Mária és József szállást kerestek maguknak még a kis Jézus megszületése előtt. Az éppen soros család tagjai és ismerősei közösen köszöntötték az otthonukba érkező szent-családot, oltárt készítettek és imádkoztak. Általában a szent-család egy-egy napig maradt egyetlen helyen, majd továbbadták egymásnak a szent képet vagy szobrokat a résztvevő családok.

            Mindeközben az advent a vigasságról és a bolondozásról szólt a város utcáin. Az évszázadok alatt ugyanis a pajzánabb bibliai történetek – így például a teremtéstörténet, Éva megkísértése – kiszorult a templomok falai közül. Advent idején komédiások járták a városokat, hogy keresztény misztériumokat mutassanak be a nagyérdeműnek, bolondosabb, pajzánabb verzióban. Ezekben a sztorikban gyakran feltűnnek a gonosz, vicces pogány hagyományokból érkező figurák, akik természetesen a vígjáték végén elnyerik méltó büntetésüket.