Eltévedt névjegy, rossz embernek címzett arculütés és szatírába fordult bírósági tárgyalás is szerepel gyűjteményünkben, mely remekül megidézi a kor hangulatát és erkölcsi viszonyait.
Az Abbázia teraszán
Fotó: Fortpan/ Magyar Bálint
A XIX-ik század végének kávéházi életéről sokan emlékeztek már meg a legkülönbözőbb irományok keretein belül. Nem csoda, hiszen ebben az időszakban az emberek jó részének élete ezekben az intézményekben zajlott. Itt szövődtek barátságok, szerelmek vagy éppen ezekről a helyekről indultak ki világmegváltó gondolatok is. Persze az ilyen központi szerepet betöltő fórumok nem lehettek mentesek a botrányoktól sem, és talán éppen ezek azok az esetek melyek a leginkább megmutatják, hogy milyen erkölcsi értékek mentén éltek az akkori Budapest lakói. Vajon mit tartottak lenyelhetetlen sértésnek vagy éppen elfogadható elégtételnek. Nézzünk hát néhány szaftos kávéházi botrányt, melyek közül némelyik egy Rejtő könyv lapjain is megállná a helyét.
1891-ben történt a város egyik tömött kávéházában, hogy Dr. Weisz Károly orvos a helyiségbe lépve nem csukta be maga mögött az ajtót. Ma valószínűleg észre sem vennénk egy ilyen dolgot, ám akkoriban azonnal ráripakodtak a fiatalemberre. Ő először védekezni próbált mondván, hogy az ajtó már a belépése előtt is nyitva volt, ám magyarázata süket fülekre talált. Sőt egy arcpirító sértést vágtak a fejéhez. Ő ezt nem hagyhatta annyiban és ütésre emelte a kezét, amikor a sértegető mellett két másik férfi is felé indult. Az orvos azonban nem esett kétségbe, hanem több arculütéssel jutalmazta a kötekedőket, míg maga semmilyen ütlegben sem részesült. Nem sokkal a távozása után a fiú atyja felkereste a három férfit a kávéházban és közölte, hogy Weisz orvosi hivatása mellett tartalékos hadnagyként szolgál és az esetet a sereg becsületbírósága elé vitte. A testület majd eldönti, hogy szükséges-e párbaj formájában is elégtételt kérnie a sértésért.
Egy 1895-ös esetben nem a botrány maga, hanem az azt követő bírósági tárgyalás mond el sokat az időszak viszonyairól. Ekkor egy orfeumi primadonna, Reinzi Marietta és lovagjai okoztak botrányt a Monopol kávéházban. A perirat szerint a társaság egy előadás után tért be a helyre és többek között azzal mulattak, hogy csúful elvertek egy detektívet. A bíroságon feljegyezték, hogy tárgyalóterem széksoraiban annyian voltak (Orfeum látogatók, kikent táncosnők és hasonló alakok), hogy ilyen korábban soha nem fordult elő és úgy mulatták végig az ülést, mintha most is egy frivol kabarét élveznének éppen. Mivel a társaság tagadta az ütleg tényét, így a vád és védelem is tanúkat szólított. Az első közülük Szigeti Gizella énekesnő volt, aki hosszan és kéjesen taglalta miként teperte a földre és hogyan rugdosta Marietta a detektívet. Az ügyvéd azonban megkérdőjelezte a tanú szavahihetőségét, mivel tudomására jutott, hogy a nő szerelmét a primadonna korábban elcsábította, és azóta többször is botrányos veszekedés tört ki emiatt közöttük. Ekkor az ügyvéd a helyszínre érkező rendőrt szólította, aki hasonlóan írta le a történteket, mint az énekesnő. A vád kérdésére, hogy vajon miért nem tartóztatta le őket ebben az esetben, a poszt úgy válaszolt, hogy megpróbálta, de egyszerűen kinevették. A bíróság végül mindössze két fiatalembert talált bűnösnek könnyű testisértés(!) cselekményében (a detektívnek eltépték az igazolványát, kidobták az üveg portálablakon, majd hetekig ápolták kórházban) és őket jelképes pénzbírsággal sújtotta. Talán érdemes megemlíteni, hogy a társaság tagjai a kor gazdasági elitjének aranyifjaiból állt össze...
Kávéházi enteriőr
Fotó: Fortepan
1901-ben az Abbázia kávéház adott otthont egy szaftosabb botránynak. Ekkor Sváb Rezső palatáblagyáros pillantott meg az utcán egy csinos, fiatal hölgyet. Az iparos egy névjegyet vett elő és néhány frivol sor kíséretében találkát kért rajta írásban. A papírost egy hordárral küldte ki a hölgynek, ám időközben feltűnt a nő férje, aki csak szivart ment el venni és az iromány az ő kezében landolt. A miniszteri fogalmazóként dolgozó férj azonnal berontott a kávéházba, arcul ütötte, majd botjával ütlegelte a gyárost. A kávéház közönsége kitörő örömmel és közhelyesléssel fogadta a történteket és senki sem hívott rendőrt.
Hasonló okból tört ki botrány 1916-ban, a Teréz-körúti Nippon kávéházban is. Az ügy főszereplői itt Dr. Faith Alfréd, az Automobil Betegszállítási Vállalat vezető orvosa, felesége valamint két úriember (apa és fia) voltak. Az orvos és neje a kávéházzal szembeni épületben laktak és a nő egy napon azzal fogadta férjét, hogy vendéglátóhely teraszáról egy férfi folyamatosan őt fixirozza, ráadásul erkölcstelen mozdulatokkal is kíséri ezt a megbotránkoztató tevékenységet. A férj megtudakolta, hogy melyik asztalról van szó és azonnal átrohant a kávéházhoz. Oda érve az asszony által megjelölt asztalhoz lépett és az ott ülő idősebb férfit kérdezés nélkül felképelte. Ekkor azonban a felesége átkiabált a lakásuk teraszáról, hogy tévedés történt, a megbocsáthatatlan bűnt az aggastyán mellett feszítő angolbajszos ifjú követte el. A férj ekkor elnézést kért az esetről mit sem sejtő férfitól és a fiát is alaposan felpofozta. Az ügynek ebben az esetben sem lett utóélete, de a kávéház közönsége olyan élvezettel nézte végig a történteket, mintha csak egy színházi előadáson ülnének. Ha igazi századfordulós kávéházi hangulatra vágysz, akkor irány a Városliget Café.
