Ilyen lett volna a Millenniumi kiállítás a Gellért-hegyen
2020. január 09. írta: BP Romantikája

Ilyen lett volna a Millenniumi kiállítás a Gellért-hegyen

Új hidak, velencei hajófelvonulások és mesterséges vízesések teremtettek volna tündérvilágot az alternatív helyszínen.

kiallitas.jpg

A Milleniumi kiállítás Gellérthegyi tervezete 

Kevés olyan volumenű ünnepségsorozat volt az ország életében, mint az 1896-os Ezredévi (Millenniumi) ünnepségek, melyek május 2 és október 31 között közel fél évig zajlottak. A rendezvény helyszínéül a Városligetet és közvetlen környékét jelölték ki, de ez néhány évvel korábban még komoly viták tárgyát képezte. A végső helyszínt sokan nem tartották alkalmasnak, lévén az 1885-ös Általános Kiállítást is itt szervezték és féltek, hogy emiatt érdektelenségbe vagy unalomba fullad az ünnepség és kiállítássorozat. A javasolt alternatív helyszínek között volt, aki a Margitsziget vagy éppen a Tisztviselőtelep környéke mellett kardoskodott, de a legtöbben mégis a Gellérthegy (akkori helyesírás szerint) kardoskodtak.

 Az utóbbi lehetőség sokáig volt versenyben a végső sikerért, és két egyetemi tanár, építész Straub Sándor és Kolbenlieyer Gyula a részletes terveket is kidolgozta. Ezek alapján a hegy mellett az akkor még létező Lágymányosi-tó környékére is emeltek volna épületeket, egészen a vasúti összekötőhídig. A nagyobb méretű épülettömbök, vagyis a kiállítási pavilonok a hegy lábához kerültek volna, melynek tetején egy összmagyar Pantheon kapott volna helyet, és a kettőt egy kálváriaszerű, az egész hegyoldalon végigvonuló lépcsőrendszer kötötte volna össze. A hegy oldalába vájatokat készítettek volna, melyek kiváló helyszínt nyújtottak volna a só-, érc- és kőszénbányászat bemutatásához. A kisebb pavilonok pedig a lejtőkön elszórva épültek volna fel. A Duna új szabályozógátja mögött kialakult Lágymányosi-tavon pedig velencei mintájú hajós felvonulásokkal számolt a tervezet.

A gellérthegyi helyszín hívői igen komoly érvrendszert sorakoztattak fel az ötletük mellett. Ezek sorában az egyik első, hogy a nagy horderejű, nemzetközi kiállításokat általában víz mellett rendezik meg. Akkor a Párizsi és a Chicagói Világkiállításokkal érveltek, melyeket a Szajna folyó és a Michigan-tó mellett felépített kiállítási területen tartottak. Szintén fontos szempontként jött szóba, hogy a hegy ormairól csodás kilátás nyílt volna Pest városára és ennek megfelelően a (gyűlölt és lebontandó) Citadella köveinek felhasználásával egy nagy méretű teraszt építettek volna az alagút tetejére, melyet egy mesterséges vízesés ölelt volna körbe.

Szintén fontos és logikus érv volt, hogy a nyári időszakban, különösen délután a budai oldalon egy-két fokkal kevésbé nagy a forróság. Kora délutántól a hegy a Rudasfürdőtől árnyékba borítja a partot, ami így kiváló, intenzív napsugárzástól védett sétányként funkcionálhatna. A fentebb már említett, mesterséges vízesés is ráerősített volna erre a hűtő hatásra, és nem mellesleg tovább tisztította volna a pestinél egyébként is nagyságrendekkel tisztább levegőt. Ráadásul a kiállítás megjelenésének álomszerű szépségét (a pesti oldalról nézve) csak tovább fokozta volna a folyó vizén látható tükröződés és a kecses hajók és csónakok cikázó tömege. Az utolsó érv pedig financiális jellegű volt: A hegy környékének sokszor tervbevett, de mindig elmaradt fejlesztése a kiállítási épületek felhúzásával egycsapásra elkészülne, és az állam egy igen frekventált új városrésszel lenne gazdagabb. Komoly érvek ezek, melyekkel nehéz vitatkozni, ugyanakkor csak az igazság egyik oldalát mutatták meg.

A mérleg másik serpenyőjében – mint annyiszor – elsősorban a pénz szerepelt. A gellérthegyi helyszín esetén ugyanis minimum két új hidat kellett volna építeni hídfőjükkel együtt a már meglehetősen zsúfolt városban. Nem is beszélve a közösségi közlekedés (lóvasút vagy villamos) és a hozzá szükséges infrastruktúra kiépítéséről, valamint a megszámlálhatatlan átkelőhajó megépítéséről és működtetéséről. Sokan hozták fel érvéként, hogy a nagyszabású nemzetközi kiállításoknak valójában csak presztízsértéke van, azok pénzügyileg soha nem térülnek meg. Márpedig ilyen esetekben közel sem mindegy, hogy egy ország mennyit veszít rajtuk. Valószínűleg ez a gondolatmenet vezetett odáig, hogy a végső választás a talán unalmasabb, de az újabb eseményre már előkészített Városligetre esett.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr2615334702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.01.15. 08:29:12

Ez így tök új volt nekem.
süti beállítások módosítása