Újjászületik az újpesti Wolfner bőrgyár, ahol a legelőkelőbb talpalávalókat gyártották, és ahol a művészetet a környezetvédelemmel ötvözték már 100 évvel ezelőtt is.
forrás: JA4 Irodaház
Ki gondolná, hogy a monarchiabeli főnemesség kedvenc cipőtalp-gyártója itt székelt Budapesten? A Váci út mellett, a Dunától alig pár száz méterre helyezkedett el az egykori Wolfner bőrgyártó birodalom területe, amely napjainkban lakóparkként és irodaházakként épül újjá. Közülük is kiemelkedik az ikonikus központi épület, amely idén év végétől loft stílusban, tetőteraszos Irodaházként újraálmodva várja kisebb-nagyobb bérlőit megőrizve a történelmi épületet. Itt a falak tényleg mesélni tudnak.
Kezdjük is az elején, valamikor 1840 környékén, amikor a Wolfner dinasztia megalapítója, Gyula létrehozta bőrcserző és gyapjúmosó műhelyét Káposztásmegyeren, a Duna mellett, hiszen ehhez a tevékenységhez nem kevés vízre volt szükség. Mivel az ifjú vállalkozó igen finom szattyánbőrt készített, a pirosra festett finom kecskebőrnek pedig akkoriban nagy divatja volt, hamarosan új telephely után kellett nézni, ahonnan a fokozódó keresletet ki tudták elégíteni testvérével. Így esett a választás az újpesti terültre, ahol megalakították a Wolfner-bőrgyárat. Az 1800-as évek utolsó két évtizedében már innen látták el a monarchia piacait gépszíjjal, szattyánbőrrel, vastagabb marhabőrrel és cipőtalpakkal egyaránt. A millenniumi ünnepségeken még aranyérmet is nyertek míves bőrtermékeikkel, amelyek iránt rajongott az akkori arisztokrácia színe-java. A gyárban, illetve annak színvonalasan kialakított épületeiben ekkoriban már több ezren dolgoztak, az alapító unokaöccse, Wolfner Gyula pedig jó főnökként még egy betegség-baleset biztosító magánpénztárat is működtett cégen belül a munkásoknak.
Bár a gyár egy része 1905-ben leégett, de mivel (egy külső) biztosító fizetett, így a termelésre nem volt különösebben negatív hatással. Ekkor már a Wolfner birodalom adta a hazai bőrpiac forgalmának 40%-át. A történethez hozzátartozik, hogy a családi vállalkozás az I. Világháború idején a hadsereg hivatalos bakancsszállítójává vált, és ez elég jót tett az üzletmenetnek. Ezután már csak fejleszteni kellett a céget, és felügyelni a gyártási folyamatokat. A cég még a környezetvédelemre is ügyelt, különböző ülepítő és szennymegsemmisítő helyiségeket építettek, tisztábbá téve a bőr kikészítésének folyamatát. A családi vállalkozás igazgatója, a fentebb említett Wolfner Gyula báró pedig nem csak vállalkozóként, de műgyűjtőként és mecénásként is kiemelkedett kortársai közül. Például ő nyitotta meg az első lakásmúzeumot is Budapesten, ahol személyes festménygyűjteményét és jelentős népművészeti kollekcióját nézhették meg az érdeklődők.
Így fog kinézni a hamarosan elkészülő irodaház az egykori Wolfner Bőrgyár épületében
A sikerszériának a II. Világháború vetett véget, amikor a Wolfner-bőrgyárnak a magyar honvédség hivatalos beszállítójaként a gyártási ár alatt kellett biztosítani a bakancsbőrt a katonáknak. Állítólag közel 9 millió forintnyi adósságot halmoztak fel a háború idején, de a gépek és meglepő módon az épületek jó része is érintetlenül átvészelte a harcokat. Nem volt ilyen szerencsés viszont a cég vezetője, Wolfner Gyula, aki egy német koncentrációs táborban hunyt el 1944-ben, ahová zsidó származása miatt hurcolták. A gazdátlanul maradt gyár államosítására az 1940-es évek végén került sor, és az egykori Wolfner birodalom Táncsics-bőrgyárként kezdte meg ismét a termelést, hogy kiszolgálja a hazai és KGST piac cipőtalp-igényét. Az akkori gazdasági szakemberek csodálatos jövőt prognosztizáltak az újrainduló gyárnak, hiszen cipőre és bakancsra a háború után még inkább szükség volt Európában. Az ötvenes években ez volt a gyár fő profilja, akkoriban az újságok gyakorlatilag Táncsics bőrtalpú cipőkkel, csizmákkal voltak tele, persze csak akkor, ha gyakori állatbőr-hiány nem szüneteltette éppen a termelést. Két évtizeddel később a jól menő Táncsicsból és még pár egyéb bőrgyárból megalakult a Budapesti Bőripari Vállalat (BBV), amely a keleti blokk államait látta el különböző minőségű és funkciójú bőr-alapanyagokkal. A 90-es években a folyamatosan adósságokkal küzdő, időközben privatizált gyár végül csődbe ment, és a korábbi központi épületeket rendezvényközpontként és kiállítótérként próbálták hasznosítani. A most megnyíló JA4 irodaház ismét sikerpályára állítja a kiemelkedő történelmi értékekkel bíró és érdekes történeteket őrző épületet.
Ha kíváncsi vagy az új irodaházra, ITT megnézheted milyen lesz/lett.
