Ebéd este 7-kor? Kötelező korzózás délután az Andrássyn? Íme néhány furcsaság az aranykor arisztokráciájának napirendjéből.

Csak a templomi harangszó volt pontos - Forrás: Fortepan, Schmidt Albin

 Gondoltátok volna, hogy az órához kapcsolódó életvitelt is a polgárosodás és a városi élet hozta magával? A 1800-as évek előtt a földműveseknél és az arisztokráciánál is egyfajta időtlenség jellemezte az életmódot: a nappal együtt keltek, látták el teendőiket a földeken és az állatok mellett, ezután pedig a nappal együtt feküdtek le, az óra legfeljebb dísztárgyként, ékszerként funkcionált. Télen, amikor nem volt annyi teendő és a napok is rövidebbek voltak a tétlen várakozásé volt a főszerep. Az egyetlen időhöz kötődő tevékenység a misék és az utazás voltak, hiszen az egyházi eseményeket harangszó jelezte, míg az postakocsik indulása is időhöz kötött volt. A városiasodó Magyarországon azonban a kiegyezés után egyre inkább elkezdődik a polgáriasodás, megjelennek a különböző szolgáltatások, nőtt a szerepe a városi életnek és ez magával hozza az életmód átalakulását is. Megvolt a boltok, üzletek nyitvatartási rendje, pontosan kezdték a színházi előadásokat, a társasági eseményeket, de még a Vurstli vagy a sarki büfés is órához igazította a kiszolgálás idejét. Az órák is egyre elterjedtebbé váltak, luxuscikkből mindenki által használt, hétköznapi eszközzé lettek. A munkarend is átalakult, a hivatalnokok, tanárok, jogászok, tisztviselők és polgárok szoros időbeosztás alapján jártak dolgozni. Bár az arisztokrácia nem feltétlenül dolgozott, az időhöz való kapcsolódást azonban ők is átvették: szoros napirend szerint éltek, amiben azért volt néhány furcsaság mai szemmel nézve. Mivel megjelent a közvilágítás, később pedig a villamosság is, egyre inkább elterjedtek a hivatalos éjszakai programok is.

 Egy aktív társasági életet élő arisztokrata általában 10-11 óra körül kelt, miután reggeli teendőit letudta inasa segítségével, bekérte az aznapi újságot, hogy tájékozódjon a friss hírekről. Ekkor jött el a reggeli étkezés ideje is, ami általában valamilyen friss tejtermékből, túróból, tejfölből, kenyérből és szezonáis gyümölcsökből állt. A délelőtt – amit ebben a korban kora délutánig számoltak – általában a hivatalos ügyek intézésének ideje volt. A villásreggelit dél-egy óra környékén költötték el már valamelyik neves kávéház teraszán, megtárgyalva egyúttal az elmúlt napok eseményeit. Délután a korzózásé volt a főszerep: a Városligetben, az újonnan épült Andrássy úton kötelezően sétálgattak az arisztokrácia és a nagypolgárság tagjai, alkalmat teremtve például a házasulandó ifjak és leányok találkozására. Az ebédet meglehetősen későn, este 7 óra körül fogyasztották el az otthonukban, hogy ezután esti toalettbe bújva elinduljanak szórakozni. Az előre bejelentetett bálokra és vacsorákra is jórészt éjjel került sor, de ilyenkor mentek operába, színházba és később mulatni is. A klasszikus vacsorát általában 11 óra környékén tálalták fel, meglehetősen későn. Ebben az időben sem volt ritka, hogy az urak csak hajnalhasadtával kerültek ágyba, mert addig átdorbézolták az éjszakát.

 Bár a hölgyek jóval kevesebbet szórakozhattak külső helyszínen, az időbeosztásuk nem sokban különbözött a férjük vagy kedvesük napirendjétől. Mivel a gazdag úrihölgyek irányába elvárás volt a tétlenség, így a háztartás ügyes-bajos dolgaival, esetleg a gyerekneveléssel nem kellett bajlódniuk. Előbbit a házvezetőnő végezte a cselédek segítségével, míg utóbbi feladatra külföldi nevelőnőket alkalmaztak. A hölgyek is 10-11 óra tájban keltek és reggeliztek, ezután általában vásárlással és egymás meglátogatásával töltötték az időt. Az ebéd utáni pihenőt követve általában a családnak szentelték napjaikat: kivitték sétálni a gyerekeket, elbeszélgettek a házvezetőnővel, intézték a család ügyes-bajos dolgait. Az úri családok, amennyiben tehették, együtt estebédeltek, de természetesen a gyermekek ebben nem vettek részt. A házaspárok ezután együtt indultak a különböző bálokba, operába, színházi előadásokra, itt a frissen beszerzett, legújabb ruhakölteményeket is megmutathatták magukon a hölgyek. A hajnalig tartó dorbézolás azonban már csak az urak kiváltsága volt, a 11 órás vacsorát követően a hölgyek legtöbbször hazatértek.

 Mivel a programok általában időhöz voltak kötve, erre az időszakra jellemző az, hogy megjelent a rohanás, sietség és a stressz is. Korábban nem volt meglepő, ha valaki fél napot késett egy vidéki eseményről, hiszen azok jó pár napig is eltartottak, gondoljunk csak a hétvégi piknikekre vagy a vadászatokra. Ugyanakkor a városi élettel vele járt a programok sűrűsödése, egy opera-előadást nem igen lehetetett órákig tologatni, de az esti korzózást sem lehetett éjfélkor megejteni. A mai kor embere minden bizonnyal ennek az időszaknak köszönheti rohanó életmódját, amiben minden perc számít!