Avagy a pezsgőzés kultúrája a századfordulón

„Siessetek, testvéreim, csillagokat iszom!”

A legenda szerint ez a mondat hagyta el Dom Perignon apát száját, amikor megízlelte ezt az isteni nedűt, az első pezsgőt, amelyet egy pincében felejtett bor megerjedésével állított elő.  A legendával ellentétben mindez nem véletlenül történt, és persze nem is pontosan így.  A jó francia apát tudatosan, módszeresen kísérletezett az ital előállításával, amíg megalkotta ez első igazi pezsgőt. Mindez a XVII. században esett meg, a pezsgő pedig Franciaország Champagne tartományából elindult hódító útjára, a XIX-XX. század fordulóján pedig már Magyarországon is a legkedveltebb luxusitalok közé tartozott.

Forrás: Fortepan/ Klauszer

A pezsgő meghódítja Magyarországot

A pezsgőkészítés tudományát akkoriban Franciaországban lehetett elsajátítani, majd a hazahozott szakértelemből megszülettek az első hazai pezsgőgyárak. Pesten működött Hölle Márton Első Magyar Pezsgőbor- és Szikvíz Gyára, a Fő utcai Ludai Pezsgőgyár Budán, a híres Törley üzem pedig Budafokon.

Forrás: wikimedia

A magyarok annyira megkedvelték ezt a finom buborékos italt, hogy száz éven keresztül töretlenül fejlődött az iparág, volt olyan időszak, amikor 23 településen működött pezsgőgyár. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, mégis megkockáztatjuk, hogy egy főre vetítve még a franciák sem koccintják össze többször a kristálypoharukat.

„No de kérem! Itt nincs Törley?”

 „Nagy szorgalom és kitartás mellett sikerült nekem az eddig ismert champagne-i pezsgőboroknál sokkal kitűnőbbet előállítani.” – mondta magáról Törley József 1882-ben, amikor elhatározta, hogy meglapítja saját pezsgőgyárát. S biztosan nem tévedett, mivel a gyár termelése az 1910-es években már elérte a 2 millió palackot.

A „mámorító italként” emlegetett pezsgő a századfordulón elmaradhatatlan volt a legelőkelőbb szállodák, kávéházak, vendéglők, orfeumok és bárok kínálatából. A száz évvel ezelőtti bálokon az aperitifek között a legelőkelőbb helyen állt a pezsgő, hölgyek és urak étvágy- és hangulatgerjesztőjeként.

S ha létezett olyan „elvetemült” vendéglátós, aki még nem hódolt be az új trendnek, pillanatok alatt áldozatul eshetett Törley zseniális marketingjének. A fáma úgy szól, hogy Törley megbízta embereit, látogassanak el azokra a vendéglátóhelyekre, ahol még nem rendeltek tőle. A „beépített próbavásárlók” pedig Törley pezsgőt rendeltek, s amikor nem kaptak, fennhangon méltatlankodtak, reklamáltak, kínos helyzetbe hozva a tulajdonost. Nem nehéz elhinni, hogy ezek után gyorsan felkerültek az ital vagy étlapra. Akár igaz, akár nem, nagyon bájos történet. A kedves hazafinak nemcsak a pezsgőkészítéshez, hanem az üzletvezetéshez és a marketinghez is igencsak kiváló érzéke lehetett.  Így történhetett, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségeken Törleyék már a „császári és királyi udvari szállítók” címet viselték, pezsgőjüket pedig a hazai ipar egyik csúcstermékeként mutatták be a nemzetközi közönségnek.

Hagyjuk a „sampányert”

S hogy honnan származik maga a „pezsgő” megnevezés? Ezt bizony ugyanannak a személynek köszönhetjük, akinek a Lánchidat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Casinot, s akit a legnagyobb magyarként szoktunk emlegetni, ő Széchenyi István gróf.  1822. márciusában ugyanis Franciaországban, Epernay-ben járt, ahol Wesselényi Miklóssal együtt meglátogatta az akkor már neves Moët pezsgőgyárat. Ezután az élmény után az addig használt „sampányer” kifejezést ő magyarította „pezsgő-borra”.

Madame Pompadour mellei

S bár nem Budapesten történt, de kihagyhatatlan história, hogy kinek is köszönhetjük a pezsgőspoharat. A legenda úgy tartja, XV. Lajos francia király szeretőjének, Madame Pompadournak melleiről mintázták az első pezsgőspoharakat.

Madame Pompadour 

Forrás: wikimedia

A történet minden bizonnyal urbán legenda, de annyi valóban igaz, hogy a király ágyasa rendkívül szerette a gyöngyöző italt, és állítólag egy alkalommal kijelentette, hogy „a pezsgő az egyetlen olyan bor, amitől a nő azután is szép marad, hogy ivott belőle.”

A pezsgő tehát a puritán egyházi szülőhelyéről elindulva óriási utat járt be, és hasított ki magának a századforduló budapesti társasági életéből.