A századforduló Budapestjének legkedveltebb kulturális és társadalmi eseményei voltak az oly népszerű operett előadások. Volt, aki a magyar kultúra megmentőjét, mások a züllesztését látták benne. Egy azonban biztos, fürtökben lógott a közönség, ha a nemzet csalogánya, Blaha Lujza színre lépett; Fedák Sári viharos szerelmi élete pedig lázban tartotta az egész országot.

A „kis opera”, azaz operett műfaja Mozart nevéhez fűződik. Benne fogalmazódott meg, hogy az operát a köznép számára is elérhetővé kellene tenni, és rövid, könnyed, szórakoztató formában bemutatni. Magát az operett elnevezést is neki köszönhetjük.

Szerelem és humor

Az operett alaptörténete mindig valamilyen szerelmi történet, humorral és nem ritkán gunyoros elemekkel fűszerezve. A prózai párbeszédek és a zenei tételek egymásra épülnek, így bonyolódik, szövődik és halad a cselekmény egészen a „happy end-ig”. A népi és modernnek számító kortárs táncok és zene egyaránt beépültek a színes, szórakoztató, könnyed produkciókba.

Primadonnák és bonvivánok násza

Az operett főszereplői a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus.

Küry Klára az 1900-as évek elejének primadonnája

Forrás: Fortepan/ GGAABBOO

A primadonna az első hölgy, akinek lábai előtt hevernek a hódolók. A bonviván, aki őt végül meghódítja. A szubrett szó szerint „komornát” jelent, az operettben pedig egy élénk, furfangos, hamiskás és komikus női karakterszerepet fed. Az ő színpadi partnere pedig a táncoskomikus. Ez tehát a híres négyes fogat.

Párizstól Budapestig óriási siker

A közönség egyszerűen imádta az operettet Párizsban, Londonban, Bécsben és Budapesten is.

Nálunk Huszka Jenő „Bob herceg”, „Aranyvirág” és „Gül Baba” című zajos sikert aratott előadásaival elindult a magyar operett a világhírnév felé.  Kacsóh Pongrác szintén az alapító atyák közé sorolandó „János Vitéz” című darabjával. Mellettük Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Szirmai Albert operettkomponisták neve is fényesen ragyogó csillaggá vált az operett egén. Megszülettek a máig ismert és játszott darabok, a „Cigányszerelem” és „ A víg özveg”  (Lehár Ferenc), a „Cigányprímás” és a „Csárdáskirálynő” (Kálmán Imre).

Primadonnák tündöklése

Nemzeti csalogányunkként emlegetette a kor Blaha Lujza színész- és énekesnőt, aki az operett első igazi sztárjává vált. „Az eleven ördög” és a „Suhanc” című darabokban szerzett hírnevet, a primadonna lábai elé omlott a közönség. MelletteFedák Sári és Honthy Hanna váltak a legtündöklőbb primadonnává ebben a korszakban.

Az ostoros démon

Fedák Sári színésznő viharos szerelmi életével és renegát színpadi fellépéseivel szerzett hírnevet. A hat nyelven beszélő primadonna humorával, remek előadásmódjával és fantasztikus tánctudásával hódította meg a közönséget. Megjelenése és viselkedése is lázadónak, rendhagyónak, alkalmanként botrányosnak számított a maga korában. Például rövidre vágatta a haját, „János Vitéz” szerepében karikás ostort csattogtatott a színpadon, és nem mellesleg 12 évig folytatott szenvedélyes szerelmi viszonyt Molnár Ferenc íróval, aki maga is legendás botrányhős volt. Házasságkötésük után az író nem újdonsült feleségével, hanem szeretőjével költözött össze, és csak a társasági eseményeken jelent meg együtt a házaspár. Tucatnyi anekdota maradt fent marakodó viszonyukról, sok szemtanú emlékszik vissza viharos jelenetekre, hangos káromkodásokra, agresszív kirohanásokra a pár között. Annyi biztos, hogy Fedák Sárinak kiváló érzéke volt ahhoz, hogy mítoszt teremtsen maga köré, és folyamatosan a figyelem középpontjában maradjon.

A magyar szó és kultúra szócsöve

Térjünk vissza egy gondolat erejéig az operett kulturális szerepéhez. A 19. második felében a budai és pesti polgárság jelentős része német ajkú volt,  így az operettnek volt köszönhető, hogy ők is megtanulták a magyar nyelvet, megismerték a népszokásokat  és a kultúrát (főként a táncot és a zenét). Ezzel a magyar nyelv lassan de biztosan elkezdte térnyerését a némettel szemben, kiszorította a társasági- és kulturális élet porondjáról.

De gustibus non est disputandum

Persze nem mindenki szerette és tartotta nagyra az operettet. „Általában ma azt látjuk, hogy a szinház két irányban fejlődik, ezek közül azonban az egyik irány tulajdonképen visszafejlődés, mert itt a szinház a czirkuszhoz közeledik, a mikor hatásait a czirkuszi hatások közt keresi s eszközeiben épen nem válogatós. Hogy eszközei ilyenek lettek, annak egyik oka a nagy tömegben keresendő, mely minden este megtölti a szinházakat, türelmetlenül keresi az újat, és nem idegenkedik a rikító, inkább alsóbbrendű mulatóhelyek műsorába tartozó mutatványoktól. Az a tömeg, mely egész nap kenyérkereső munkát végez, a szinházban a könnyű szórakozást keresi, főleg mulatni jár oda, és nem okulni, gondolkodni azokon az eszméken, társadalmi problémákon, melyek egy drámai mű keretében megszólalnak.” – írja egy kortárs szkeptikus (1906.)

A Népszínháztól az Operettszínházig

A ma Operettszínházként ismert épület (Nagymező u. 17.) egykor Somossy Orfeumként működött, tehát nem itt zajlottak az első előadások. Az operett első igazi otthona az 1875-ben épült Népszínház volt. A mai Operettszínház épületét csak a 20. század elején építették át, és 1923-tól működött Fővárosi Operettszínház néven.

Az operett műfaja egészen az I. világháborúig felfelé ívélt, azután a műfaj átalakult, és egy időre hanyatlásnak indult. Az összkép ennek ellenére rendkívül pozitív, hiszen az operett ma is élő, és igen népszerű műfaj, a Csárdáskirálynő a mai napig több ezer előadást élt meg.

Az operett műfaja másfél évszázada őrzi népszerűségét, így akár szeretjük, akár sem – márpedig az ízlésről értelmetlen vitatkozni – meghatározó szerepe van a magyar színháztörténelembe