Három csodálatos színésznő, akik nemcsak tehetségükkel, de szaftos szerelmi kalandjaikkal is kitűntek kortársaik közül. Emlékezzünk Blaha Lujza, Jászai Mari és Fedák Sári botrányos viszonyaira és életére.
forrás: wikipedia, Blaha Lujza
Blaha Lujza, a nemzet csalogánya csakis tehetségének és gyönyörű hangjának köszönhette, hogy az aranykor viktoriánus erkölcseit követő társaság nem vetette ki soraiból. Bár a színésznőknek, primadonnáknak jobban elnézték a szerelmi afférokat és a titkos viszonyokat, Blaha Lujza még ebben is élen járt. Élete folyamán 3-szor házasodott, de csak első férje nevét viselte élete végéig. Névadó hitvese 3 évvel a házasságkötésük után elhunyt, így a csodás hanggal megáldott színésznő már 19 éves korában megözvegyült. De a szerelmet ekkor sem vetette meg, 1874-ben egy törvénytelen viszonyából fiúgyermeke született és máig tisztázatlan, hogy ki is lehetett a vérszerinti apja. A keresztlevélre eredetileg egy akkori politikus, Máday Sándor nevét írták, míg mások szerint második férje, Soldos Sándor lehetett a fiú apja. Mindenesetre a fiút végül Blaha Lujza leánykori vezetéknevére, a Reindl-re keresztelték. Bizonyos források szerint az ifjú Zichy Jenő gróf lehetett ez a hősszerelmes, aki a vagyonát kockáztatta volna a viszony felvállalásával, mások nagyváradi lovaglópartnerével, Bölönyi Józseffel hozták hírbe, de a legtöbben úgy vélik, hogy kedves színésztársa, Tamássy József lehetett a szeretője éveken keresztül és egyben a gyermek apja. Az igazság úgy tűnik, hogy már soha nem derül ki, Blaha Lujza élete végéig megőrizte ezt a titkot. A körülrajongott színésznőt egyébként sem érdekelte nagyon a közerkölcs, egyszer például nem átallott egyenesen a színpadról köszönetet mondani a nőgyógyászának, aki a saját konyhaasztalán távolította el a primadonna petefészek-cisztáját. Mindezek ellenére a nemzet csalogányát szerették és tisztelték, teret neveztek el róla még életében, illetve halálakor kormányfőknek kijáró ceremóniával temették el.
forrás: Wikipédia, Jászai Mari
Ahogyan Blaha Lujzát imádták a zenés darabok világában, úgy kortársa, a vele egyidős Jászai Mariszintén óriási sztár volt a tragédiák színházaiban. Az általa megformált szerepeiről, Gertrudisáról, Évájáról vagy épp Antigonéjéről ódákat zengett a sajtó, a bulvár pedig a viszonyairól számolt be hasonló lelkesedéssel. Nem volt titok, maga a színésznő sem titkolta, hogy keresi a hozzá méltó társat, ezért sorra gyűjtötte a férfiskalpokat. Férjnél csupán két évig volt, Kassai Vidor színész-festő volt a hitvese, aki állítólag csodálatos könyvtárával és széles körű műveltségével vette le lábáról Jászai Marit. Szexuális éhsége állítólag kielégítethetetlen volt, számtalan ismert ember megfordult az ágyában, így Feszty Árpád, később Reviczky Gyulával, a szerencsétlen sorsú költővel folytatott több éves viszonyt, akit otthagyott egy nála 20 évvel fiatalabb íróért, Szomory Dezsőért. A középkorú nő ugyanis rajongott a fiatal férfiakért. Már 60 éves is elmúlt, amikor beleszeretett a nála 30 évvel fiatalabb orvosba, Plesch Jánosba, aki az utolsó nagy szerelmet hozta el az idősödő színésznő életébe. Hosszas betegség után 70-es évei közepén hunyt el a nemzet tragikája, akinek nem sikerült hozzá méltó férfipárt fellelni sem a színpadon, sem az életben, ahogyan írta naplójában.
Forrás: Wikipédia, Fedák Sári
A következő színésznői nemzedék legnagyobb csillaga minden bizonnyal Fedák Sárivolt, aki a századforduló után kezdte színészi pályáját. Bár a hangja feledhető volt, mégis nézők ezrei rajongtak érte, főként határozott fellépése, előadói módja és erotikus kisugárzása miatt. Ady Endre mellett megihlette a teljes írói művészvilágot, de leginkább Molnár Ferencet, akivel több, mint egy évtizedig vadházasságban élt. Szerelmi viszonyait a korabeli sajtó rendszeresen kitárgyalta, bár az is igaz, hogy Sári szívesen is nyilatkozott erről, hiszen már akkor tudatosan használta a bulvár eszközöket imázsépítésre és a népszerűségének növelésére. A férfiak mellett két másik gyöngéje volt, állítólag imádott kártyázni, az Ultiban ennek emlékére máig Fedák Sárinak nevezik a legmagasabb szintű kontrát. Ezen kívül imádta a politikát is, emiatt kétszer is megjárta a börtönt: először a Tanácsköztársaság után a vörös forradalmi tevékenysége miatt csukták le pár évre, később a II. Világháborút követően a Szálasi rendszer nyílt támogatása miatt került börtönbe. Sajnos népszerűségét és ismertségét teljesen elvesztette, kitelepítésben, Nyáregyházán hunyt el teljes szegénységben az 50-es évek közepén.