Volt a magyar szabadság szimbóluma, később a schönbrunni állatkert kiegyezéskori kistestvére, a XX. század hajnalán pedig a világ egyik legmodernebb állatkertjévé vált a Városliget szíve, a Budapesti Állatkert.

Forrás: Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György felvétele

Kétségtelen, hogy a Városliget egyik kiemelkedő attrakciója ma is az Állatkert, amely szintén a kiegyezéssel egyidőben született és az aranykorban élte virágkorát. Ezzel pedig a világ egyik legidősebb állatkertjének számít, Európában 30-adikként nyitotta meg kapuit. De a gyönyörű műemléképületekkel tarkított intézmény születését és fejlődését kalandok sorozata kísérte.

A történet a XIX. század elején kezdődött, amikor a tudományok fejlődésével egyidőben többször felmerült egy állat- és növénykert megalapításának gondolata, amely a nemzet ifjainak természettudományos ismereteit hivatott bővíteni. A függetlenedési időszakban és különösen az 1848-as szabadságharc idején az Állatkert egyfajta magyar státuszszimbólummá vált, ugyanis Schönbrunnban már a 20-as évektől működött ilyen intézmény. Persze a forradalom elbukott, és vele együtt minden magyar zoológus álma, a budapesti állatkert ötlete is.

Az Állatkert végül 1866-ban nyitotta meg kapuit, a kiegyezés előszeleként ebben is engedményt tettek az osztrákok. Az alapítók között volt Szabó József geológus, Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a Füvészkert igazgatója, és legfőképpen Xántus János, aki ekkorra már elismert zoológus és etnográfus volt. Ő vezette az indulás után évekig a Városliget egyik legnépszerűbb látnivalóját. Az egykori iratok a nyitáskor ötszáz állatról számoltak be, amelyek értéke összesen közel 10.000 forint lehetett. A belépő árát 20 krajcárban szabták meg, ennyi pénzért egy egész libát lehetett venni akkoriban. Maga Ferencz József császár is melegszívű levéllel üdvözölte a budapesti állatkert megnyitását, majd egzotikus állatokat, így például zsiráfot adományozott az újdonsült intézménynek, tette ezt a kiegyezés szellemében.

Forrás: Fortepan/Album012 

Az első évtizedekben az Állatkert komoly fejlődésnek indult, 1876-ra elkészült az első oroszlánház, amelyben az oroszlánok mellett már tigriseket is bemutattak. Később már elefánt, majd víziló és orrszarvú is akadt a bemutatott állatok között. De sajnos az Állatkert valahogyan a senki földjének bizonyult, még az állatok abrakoltatása is nehézségeket okozott a mindenkori vezetésnek. Éppen ezért különböző mutatványosokat, cirkuszi bűvészeket alkalmaztak, hogy az ebből származó bevételekből fedezzék az állattartás költségeit. Különösen virágzott ez az iparág Serák Károly igazgatósága alatt, amikor kötéltáncosok, tűznyelők, kardnyelők és céllövő fenomének is bemutatkoztak itt. Budapest vezetése rengeteget áldozott a millenniumi ünnepségekre, de ebből az adakozásból az Állatkert teljesen kimaradt, sőt a Vurstlival egy kalap alá vették, és rendkívül magas bérleti díjakkal nehezítették működését. Bár ebben az időben a Vurstli és a Világkiállítás a város központjává tette a Városligetet, ebből a népcsalogató programáradatból az Állatkert nem sokat profitált. Ez lehetett az oka annak, hogy a XX. század elejére teljesen csődbe ment.

A budapesti városvezetés a fenntartó egyesület csődje után átvette az Állatkert üzemeltetését és kinyilvánította annak kulturális és nemzeti értékét. Eldöntötték, hogy újjáépítik és átalakítják a modern kor elvárásainak megfelelően a korábban mostohagyerekként kezelt Állatkertet. 1909—1912 között tartott az építkezés, ezidőtájt be is zárt az Állatkert, amelynek vadonatúj – manapság műemléknek számító – épületeit és kifutóit összesen 4,5 millió koronából valósították meg. Ekkor készült el például a Pálmaház és az Akvárium is. Ebben a korban a világ élvonalába tartozott a budapesti Állatkert, ahol először osztályozták rendszertanilag, majd helyezték el ennek megfelelően az állatokat. Érdemes azt is megemlíteni, hogy már ebben az időben fontos szempont volt a természetvédelem, így a pusztulás szélén álló fajok bemutatása és védelme. Európában abban is egyedülálló volt a budapesti Állatkert, hogy hazai, már kihalófélben lévő haszonállatokat is bemutattak, így például a szürke magyar marhát, a pödrött szarvú rackajuhot, a magyar pásztorkutyákat, a hucul ló két változatát: a tach- és a tarpán-hucult.