Volt idő, amikor akkora pénz volt a cérnacsempészetben, hogy az országnak Angliából kellett segítséget kérnie a harchoz.
Újpesti Cérnagyár - forrás: Pinterest
A trianoni békeszerződés nyomán sok olyan ipari létesítmény került az ország határain kívülre, melynek pótlását nem, vagy csak nagy nehézségek árán sikerült megoldani. Az új helyzet által sújtott iparágak egyike a cérnagyártás volt, hiszen Trianon előtt két gyár működött az ország területén, melyek közül éppen a legmodernebb technológiát alkalmazó, világhírű pozsonyi cérnagyár került a határon túlra. A kormány az ilyen helyzeteknél gyakran hozott elhamarkodott döntéseket, mint amilyen a nagyatádi cérnagyár védelmében is született. Az ország vezetése úgy próbálta a nemzetközi piacra alkalmatlan, gyenge minőségű, de magyar területen maradt gyárat megvédeni a csődtől, hogy megtiltott mindenféle cérnaimportot a határon túli területekről. Csakhogy a rendelkezés szinte katasztrofális helyzetet teremtett a magyar ruhaiparban.
A gyár ugyanis sem minőségben, sem mennyiségben nem tudta az iparosok igényeit kielégíteni. Ahogyan az ilyen esetekben lenni szokott, hamar kiépült az illegális import és magánemberek százai kezdtek cérnacsempészésbe, lévén az jobb üzletnek bizonyult, mint abban az időszakban szinte bármilyen más tevékenység. Egy 1000 méteres cérnát a legális behozatal esetén, vámmal együtt nagyjából 45 ezer koronáért lehetett volna kapni a boltokban, ám a csempészek ennek az összegnek a dupláját kérték és kapták a kurrens árucikkért. Ráadásul az is a malmukra hajtotta a vizet, hogy a gyengébb minőségű hazai gyártású cérna ára még ennél az összegnél is magasabb volt.
Persze a kormányzat hamar belátta, hogy ebben az ügyben bizony lépni kell valamit és egy csodás huszárvágással úgy határoztak, hogy egy modern cérnagyár országhatáron belüli létesítése oldaná meg leghatékonyabban a gondokat. A pozsonyi gyárat is birtokló J. and P Coats Ltd. pedig azonnal kapott a kormány 1922-ben tett ajánlatán, és 15 év adómentesség, 35 százalék, más forrásból származó cérnákra kirótt védővám és a gyár számára adómentes gyapjúimport fejében belekezdtek a gyár felépítésébe. Az akkor még Káposztásmegyerhez tartozó, ma a Külső Váci úton található üzem a maga korában a világ egyik legmodernebbjének számított, és az ország igényei mellett exportra is tudott termelni.
Az 1924-ben megkezdett építkezéshez az állam kedvező áron bocsátott rendelkezésre 25 ezer négyszögöl területet, mely korábban gróf Károlyi László birtokában volt. A modern gyár berendezését a cég az olasz és a pozsonyi telephelyről szállíttatta át, és ezek segítségével a cérnagyártás minden részmunkafázisát egy helyen képes volt elvégezni. Az 1926. április 24-én, 11 órakkor megnyitott, barakkos rendszerű telephelyen fonógyár, cérnázó, festő, fehérítő és orsózó üzem, valamint gyapotraktár is helyet kapott. A megnyitáskor bejegyzett 351 munkásból álló létszám már az év végére elérte a 800 főt, és a csúcson 1200-an dolgoztak az Újpesti Cérnagyárban. Az építkezés- és az elkészült gyár irányításával a pozsonyi üzem vezetőjét, Bodó Albertet bízták meg.
A Coats 1932 -ben közös értékesítést szervezett az osztrák Mez Rt. tulajdonában lévő nagyatádi gyárral, majd két évvel később fel is vásárolta azt. Új tulajdonosként pedig azt a telephelyet is modernizálták. A jó évek 1941-ig tartottak, amikor az ország belépett a világháborúba, és az újpesti gyár angol tulajdonosai elhagyták az országot. Bár a csodával határos módon a világégést gyakorlatilag károsodás nélkül megúszta az üzem, a visszatérő britek csak bérmunkákkal tudták azt ellátni a gyárat és végül 1949. december 28-án a kommunista kormány államosította a gyárat. Noha az állami működtetés során a gyárat – magyar viszonylatban – korszerű gépekkel szerelték fel, az mégis mind jobban leszakadt a nemzetközi élvonaltól. Végül a rendszerváltás után, 1990-ben a gyárat visszavásárolta ugyan az eredeti tulajdonos, de azonnal egy teljeskörű modernizálásra volt szükség. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy a cég Coats Magyarország Kft. néven ma is sikeresen üzemel.
