A Wohl nővérek hozták létre a XIX. század második felének leghíresebb irodalmi szalonját, ahol Liszt Ferenc, Jókai Mór, Arany János és Reviczky Gyula egymásnak adták a kilincset.

Wohl Janka/Forrás: Wikipedia 

Az aranykor leghíresebb szalonját egy szingli testvérpár, Wohl Janka és Stefánia vezette, akik maguk is jól bántak a pennával. Soha nem mentek férjhez, saját családjuk nem lévén, a magyar irodalom, kultúra és politika kiválóságait halmozták el törődéssel és női kedvességgel. Ez a cikk az ő kalandos életútjukat meséli el és azt, hogy milyen sokat köszönhettek nekik a dualista korszak kiemelkedő személyiségei, Liszt Ferenctől egészen Reviczky Gyuláig.

A Wohl nővérek egy kikeresztelkedett zsidó családban születtek, ahol a szülők rendkívül fontosnak tartották a lányok magas fokú taníttatását. Mindkét kislány igen tehetségesnek bizonyult, az idősebb Janka zongorművésznek készült, míg a fiatalabbat, Stefániát a hófehér papír vonzotta leginkább. Janka mindössze tizenkét éves volt, amikor a hozzájuk látogató, idősödő Liszt Ferencnek felolvasta első versét, amely a zongoraóriást énekelte meg. Liszt ezt örök barátsággal és a kis művésznő tanításával hálálta meg. Az, hogy Jankából mégsem lett zongorista, csakis annak köszönhető, hogy iszonyú lámpalázzal küzdött, így a szülők végül nem erőltették a fellépéseket nagyobb közönség előtt. Ezután Janka a húga nyomdokaiba lépett, és az írás felé fordult. Ebben a tevékenységükben nemcsak a családjuk, de a hozzájuk gyakran ellátogató, művelt asszonyok, az óvodaalapító Brunszvik Teréz és Teleki Blanka is támogatták a leányokat. A szabadságharc környékén született kislányok az ötvenes évek végére már kiválóan beszéltek és olvastak francia és német, illetve magyar nyelven is. A tehetségüket felismerve Jókai Mór ás Arany János is támogatta a kis tollforgatókat, előbbi a tinédzserkorú Janka verseit ki is adta egy kötetbe rendezve, Stefánia pedig a Divat című lap rendszeres írója lett huszonéves korára. Wohl Janka volt az első nő egyébként, aki hivatalos megbízást kapott a Magyar Tudományos Akadémiától fordításra. Mindkét lány igen büszke volt arra, hogy már egészen fiatalon el tudták magukat tartani és függetlenedhettek a családjuktól férjhez menetel nélkül is.

 Wohl Stefánia/ Forrás: Wikipedia

A Divat című lap, amelynek rendszeres szerzője és szerkesztője volt a két lány, csak egy volt a nőknek szánt, képekkel illusztrált lapok közül, teli társasági hírekkel, érzelmes történetekkel,  versekkel és divatrajzokkal. A Wohl nővérek hamarosan azonban úgy érezték, hogy saját kiadványban szeretnék megfogalmazni mondandójukat, így született meg a 1870-es évek elején a Nők Munkaköre, amely már inkább praktikus, a nők önálló megélhetését is biztosító modern ismeretekkel látta el olvasóit. A Wohl nővérek lapja 1873 szeptemberében beleolvadt a német mintára pár évvel korábban megindított Magyar Bazárba, amelynek rendszeres szerkesztőivé váltak a nővérek. Ez a munka teremtette meg azt az anyagi és társadalmi hátteret, melyre támaszkodva a Wohl lányok végre létrehozhatták nagy álmukat, egy párizsi mintájú irodalmi szalont. Bárkit beengedtek maguk közé, aki egy órácska csevegésre, egy kis jó zenére vágyott, és a vendégek biztosak lehettek abban, hogy kedélyes légkörben és teában nem lesz hiány a 3 szobás, biedermeier Nádor utcai lakásban. Járt ide a régi családbarátok mellett szinte mindenki, akit érdekelt a kor kulturális, politikai és irodalmi élete: gyakori vendég volt a félkezű Zichy Géza, Haynald érsek, Rosty Pál, Kandó Kálmán, a Kisfaludy- társaság tagjai, így Greguss Ágost, Beöthy Zsolt, Győry Vilmos. Olykor felbukkantak nagyreményű ifjú szegény irodalmárok is, mint például Reviczky Gyula, akit kifejezetten támogattak a Wohl nővérek. A szalon hangulatát kiválóan mutatta be Stefánia Aranyfüst című regénye, amelyben számos önéletrajzi tapasztalatot felhasznált.

A kor nagyjai egyébként mind szerették és tisztelték a nővéreket. Jankát tartották a gyakorlatiasabbnak, aki szervezőkészségével csodálatos irodalmi szalonokat hozott létre, míg Stefánia volt a zseniálisabb író. Sajnos ő egészen fiatalon, a 30-as évei közepén megbetegedett, így csak morfiummal tudta átélni a még hátralévő öt évét. Janka hűségesen ápolta húgát, és halála után tiszteletére kiadás alá rendezte élete utolsó éveiben papírra vetett irományait. Stefánia halála után a szalon is bezárt, Janka eladta a lakást, és a Nádor utca másik házába költözött, mert nem tudta elviselni a jól ismert otthon üres látványát. Janka ötvenöt éves korában, a századfordulót követően hunyt el, az aranykor számtalan írója, költője és művésze kedves szavakkal emlékezett meg a leghíresebb magyar szalon egykori háziasszonyáról.