Szepes Mária és Hamvas Béla különös, alkimista barátsága máig foglalkoztatja nem csak az ezoterikus tanok iránt érdeklődőket, de az irodalmárokat egyaránt. De vajon hogyan talált egymásra ez a két kiváló gondolkodó?
Szepes Mária
Fotó: wikipedia
Mondják, hogy bizonyos szerelmek az égben köttetnek, de ha Hamvas Bélára és Szepes Máriára gondolunk, akkor az is igaz, hogy ez a barátság biztosan az égben köttetett. Különös mágikus kapcsolat fűzte össze ezt a két irodalmárt és gondolkodót, akiket az ezotéria rajongói szinte bálványként tisztelnek. De kezdjük az elején, hogyan is ismerkedett meg ez a két különleges ember, akik egymás életében igen fontos szerepet játszottak.
Szepes Mária 1908-ban látta meg a napvilágot egy igazi művészcsaládban, apja Scherbak Oziás (művésznevén Papír Sándor) színész, anyja Kronémer Mária ( művésznevén Kornai Margit) énekes-, színésznő volt. Nem csoda, hogy a kis Mária már kétévesen a színpadon találta magát. Édesapja korai halála után édesanyja 1915-ben ismét férjhez ment Galánthay Balogh Béla filmrendezőhöz, aki már a korai gyermekévektől lelkesen egyengette a kis Mária karrierjét: több filmben is szerepelt, balettiskolát végzett, de lelke mélyén mindig is tudta, hogy valójában írni akar és nem a színpad vonzza igazán. Huszonévesen ismerkedett meg jó kiállású férjével Szepes Béla képzőművésszel, olimpiai ezüstérmes, többszörös atléta- és síbajnokkal. Fiatal házasként három évig éltek Németországban, ahol Szepes Mária Samuel Gerling professzornál pszichológiát, irodalomtörténetet, összehasonlító vallásfilozófiát tanult. Hazatérte után néhány évvel várandós lett a fiatalasszony, de a kisfiú alig hét hónaposan meghalt. Ezután kezdte el írni Szepes Mária leghíresebb regényét, a Vörös Oroszlánt, amely végül a II. Világháború után jelent meg először.
Az írásai hozták össze Hamvas Bélával is, aki néhány írásának elolvasása után rögtön felvette a kapcsolatot az írónővel. A háborús harcokat Szepes Mária Viktor bátyjával leányfalui nyaralójukban vészelte át, itt rendszeresen találkozott Hamvas Bélával, aki szintén itt lakott ezekben a szörnyű időkben. A Duna-parton hosszú sétákat tettek mély beszélgetésekbe merülve, amelyek megalapozták Hamvas élete végéig tartó soros barátságukat. De kis is volt Hamvas Béla, aki bölcsességével így elkápráztatta Szepes Máriát.
Hamvas Béla
Fotó: wikipedia
Az író, filozófus, raktáros, könyvtáros – hogy csak néhány mesterségét említsük – még a XIX. század végén született a felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkészi családban. Érettségi után rövid nyugat-európai körutazást tett édesapjával, aztán 1915-ben katonának jelentkezett, de megsérült. Trianon után a család elköltözött Magyarországra, Budapesten könyvtársként helyezkedett el Hamvas Béla. Ennek az állásának köszönhette Szepes Mária Vörös Oroszlánja is, hogy megmenekült a kommunisták tombolásától. Történt ugyanis, hogy az 1946-ban megjelenő alkimista, ezoterikus regényt nem nézte jó szemmel a párt vezetése, ezért Rákosiék a bezúzása mellett döntöttek. Hamvas azonban négy példányt megmentett, és azokat külföldre juttatta, hogy kiadják őket világszerte számtalan nyelven. Végül hamvast elbocsátották könyvtári állásából, ezért kénytelen volt raktáros, kertész és egyéb kétkezi munkák után nézni. De mialatt napközben fizikai munkát végzett, éjjel és esténként rengeteget írt, tanult és olvasott. Állandó tagja volt a Szepes Mária és testvére által alapított Occulta Academiának is.
Szepes Mária a háború után férjével beköltözött egy romos pasaréti villalakásba, majd a helyreállítás után Viktor bátyjával előadásokat és társasági eseményeket tartottak az otthonukban. Ez a budai otthon egyfajta szellemi műhelyként is funkcionált. Hamvas mellett Márai Sándor, Baktay Ervin és Várkonyi Nándor is tagja volt a klubnak, amit nem egy alkimista társaságnak kell elképzelnünk, hanem inkább egyfajta szabad egyetemnek.
Erről a különös barátságról lesz szó a MiroArt következő estjén, március 24-én.
