100 évvel ezelőtt a húsvéti nagy hét számtalan meglepetést tartogatott Budapest lakosságának, a Tanácsköztársaság rendeletei ugyanis különleges új szokásokat vezettek be.
Fotó: Fortepan/ Jankovszky György
A női kommunákról...
Bár a Tanácsköztársaság vezetői mindenhol hangoztatták, hogy az emberek szabadon gyakorolhatják vallásukat, a húsvéti ünnepek előtt bizony még a napilapokban is megjelentek az akkori vezetés templomokra vonatkozó intézkedései. Az újonnan hatalomra került proletárok ugyanis attól tartottak, hogy a papok a régi rendszer érdekében agitációra használják majd az ünnepi miséket, és az ott összegyűlt tömeg még a végén fellázad az új rendszer ellen. Persze a rendeletre a saját támogatóik rendbontása miatt is szükség volt, mert a különböző kerületekben, országszerte kisebb falvakban működő forradalmi bizottságok olykor önkényesen jártak el a papokkal, szerzetesekkel szemben, még arra is volt példa, hogy egy-egy templomot különböző célokra kisajátítottak. Így aztán Kunfi Zsigmond, illetékes népbiztos ki is hirdette, hogy a szabad vallásgyakorlás bizony mindenkinek szíve-joga, megnyugtatta a templombajáró közönséget arról is, hogy a templomokat nem fogják kisajátítani és sem színházat, sem kabarét, sem gyűléshelyet, sem kultúrházat nem fognak ott létrehozni. Szintén ebben a rendeletben biztosították az embereket arról, hogy a nőket nem fogják kommunákba tömöríteni, és mindenki szabadon élheti családi és házas életét.
Száz éve szegény volt a húsvét...
A tömeg minden bizonnyal megnyugodott, hogy immár a legfelsőbb vezetés által felhatalmazva mehet templomba, de ez csak a reggeli misére vonatkozott. Húsvét vasárnapra és hétfőre ugyanis a népligetbe óriási proletár-gyűlést hirdettek, amelynek célja az új ideológia és az új intézkedések megismertetése volt, illetve felkészülés a közelgő május elsejére, ami már akkor is a munkások legfontosabb ünnepének számított. Arról nem szólt a fáma, hogy végül mennyien mentek el a tömegrendezvényre, de egy biztos, hogy a frissen jött szabadság nem sok örömet tartogatott a szegények, munkások és polgárok számára. Hiszen 1919 tavasza esős nyirkos időjárásával egy szomorú, elszegényedett, éhező és beteg lakosságra köszöntött rá. A háború és a spanyolnátha megtizedelte a felnőtt lakosságot, rengeteg rokkant tért haza a frontokról, miközben a Tanácsköztársaság pártoló csapatai folyamatos harcokban álltak a régi rendszer híveivel. Általános volt az élelmiszerhiány, a lakások a kisajátítások miatt elhanyagoltak és lepukkantak voltak, a szegények sokszor rablással próbálták fenntartani magukat.
Tojásfestés tilalom...
Mindezek következtében új rendeletekben próbálták szabályozni a mindennapi életet. Külön húsbizottságot hoztak létre az éhínséget orvosolandó, majd kialakították a jegyrendszert. Ezt előkészítve, az átmeneti időszakra, ami pont a húsvét utáni hétre esett, általános sertés- és marhahús-kereskedelmi és fogyasztási tilalmat rendeltek el, amely még a magánháztartásokra is vonatkozott. A böjti időszakban talán még elnézte volna a lakosság az ilyen szabályozásokat, de hogy pont az ünnepek után legyen tilos, az biztosan elégedetlenséget keltett. Szigorúan felléptek a húst és egyéb alapélelmiszereket túlárazó kereskedők és parasztasszonyok ellen, akik nem átallottak a keresett termékekért a munkástanácsok által meghatározott ár felett kérni. Minden bizonnyal az élelmiszerhiány miatt tiltották meg a tojások húsvéti festését és kereskedelmét is, hiszen szükség volt minden megehető falatra, nem lehetett holmi színestojásra pazarolni a drága élelmiszert. A hallal és vaddal viszont szabadon lehetett üzérkedni és ezzel jól is lakhatott a főváros népe.
Fotó: Fortepan/ Ebner
Így mulatott Budapest népe 100 éve...
Mindezek mellett azért egész nyugodtan teltek az ünnepek. A színházak és a mozik kinyitottak, várták a szórakozni vágyó közönséget: a Vígszínházban például szombaton Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné vígjátékát mutatták be, az Operában a Faust ment éppen. Persze nagy duhajkodásokra nem volt lehetősége senkinek, mivel 11 után tilos volt az utcákon csoportosulni, lármázni és még a lakásokban sem lehetett önkényesen világítani ilyen későn. S bár a Tanácsköztársaság nagy alkoholtilalma végül elbukott és legalább a finom sörtől és bortól nem kellett megválnia a lakosoknak, egy biztos, aki túl „jól” érezte magát, akár még húsvétkor is lecsukták. Manapság ettől nem kell tartani, bátran mehetünk bárhova, ha egy kis húvétolásra vágyunk, például egy húsvéti programra, ami mér egy héttel az ünnepek előtt elkezdődik.
