Arisztokratákról elnevezett konfettieső, szakállas asszony, indiai fakírok és pajzán kiállítás, avagy a Városligetben létesült századfordulós Ős-Budavára negyed igaz története.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára – Ős-Budavára komplexum bejárata az egykori Fehérvári-kaput mintázta
Különös mulatónegyed nyitotta meg kapuit 1896 májusában a Városligetben. Az Ős-Budavárnak nevezett komplexumban megtalálta mindenki a maga szórakozását. Még az uralkodó család is tiszteletét tette a híres intézményben: a korabeli lapok több cikket is közöltek arról, hogy a tragikus öngyilkosságot elkövető trónörökös, Rudolf özvegye, Stefánia milyen jól szórakozott a Városligetben, az indiai fakírokat bámulva. Természetesen a mulatónegyed nem csak az arisztokraták számára állt nyitva, de 30 krajcárért bárki bemehetett a függőhídon. Az épületegyüttes több tízezer négyzetméteren épült fel, és másfél millió forintba került abban az időben, amikor a havi átlagfizetés ötven forint körül mozgott. A tervezők a 16. századi Buda ódon házait, apró épületeit, színes török bazárjait, mecsetjeit próbálták megörökíteni a különleges intézményben, még arra is vették a fáradtságot, hogy megtartsák a Mátyás korabeli Buda egykori – térkép szerinti – helyszínrajzát kicsiben. A mulatónegyed a Világkiállítással párhuzamosan készült el, és nem titkolt célja az volt, hogy a kiállításra ellátogatókat szórakoztassa, illetve ellássa étellel és itallal. 1896-tól kezdődően naponta 8 oldalas, azonos nevű nyomtatott lap számolt be az itt látható programokról és attrakciókról, de az éttermek és kocsmák kínálatának is helyt adott.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára – Ős-Budavára komplexum Nagykávéháza
Maga a létesítmény két fő részre volt bontható, a főkapun belépve rögtön a török negyedben találta magát a látogató, ahol kávézók, falatozók helyezkedtek el. Itt még egy eredeti török mecsetet is felépítettek, ahol rendszeres iszlám istentiszteleteket tartottak. Persze ez sem ment zökkenőmentesen, mivel a mecset első müezzinje a nyitás után két hónappal váratlanul elhunyt. A Szudánból származó Ibrahim ben Idrisz ugyanis a reumájára felírt kenőcsöt nem felkente, hanem megitta, így szerencsétlenül életét vesztette. Más attrakciók bevezetése sem volt éppen könnyed sétagalopp, hol a szakállas nő szőrzetét borotválták le álmában, hol pedig a legnépszerűbb látványosságnak számító indiai fakírok egyike szökött meg egy szemrevaló pesti menyecskével. A másik fő Ős-Budavár terület a keresztény örökségnek állított emléket: a Szent György térről nyílt a Királycsarnok, a Dalcsarnok, a Nagyvendéglő, a Bábszínház, valamint egy kávéház és egy borozó. Ez utóbbiak egyébként másnap reggelig nyitva tartottak, így igencsak szúrták a belvárosi étteremtulajdonosok szemét, akik csupán éjfélig tarthattak nyitva egy rendelet szerint. Nem csoda, hogy Gundel János vezetésével (az ő nevét az étterméről ismerhetjük) a nyitástól kezdve minden évben petíciót nyújtottak be a városvezetéshez az Ős-Budavára komplexum bezárásáról.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros levéltára – Ős-Budavára komplexum Mecset
Hasonlóan negatívan állt a projekthez a kor legnagyobb szórakoztatóipari császára is, a mai Operett Színház épületében akkor varietét működtető Somossy Károly is. Először ugyanis ez az úriember pályázott a komplexum vezéri posztjára, de Budapest vezetése nem őt, hanem Szekula Hugót ültette az igazgatói székbe. Ezen bedühödve az éjszaka császára Mini-Konstantinápoly néven egy hasonló látványosságot hozott létre a budai oldalon. Ez a terve viszont elbukott, és a szúnyoginváziótól övezve a lágymányosi mutatványos negyed egy év alatt csődbe is ment. Az Ős-Budavára projekt is alig húzta 10 évig. Hiába volt látható itt keleti hastáncosnő, pajzán kiállítás, bőrét nyújtó vadember, hiába tartottak nyitva reggelig a kocsmák és az éttermek, a mutatványos negyed soha nem volt nyereséges, sőt csak az első évben termelt csekély eredményt. Holott a bérlők és a mutatványos bódék tulajdonosai mindent megpróbáltak, hogy becsalogassák és pénzköltésre bírják a főváros népét.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára – Ős-Budavára komplexum megnyitója a bazársor felől
Általános szórakozásnak számított például a konfettidobálás. Nem volt ritka, hogy a szépen öltözött elegáns urak és hölgyek nyakába konfettieső hullott a szűk utcácskákon vagy éppen a színház székein üldögélve. A fiatalabb, bohóbb közönség ugyanis előszeretettel hajigálta kéretlenül mindenkire a konfettit. Pont emiatt Ős-Budavár igazgatósága szigorú rendszabályokat hozott, miszerint a bejáratnál minden konfettit elkoboztak. Természetesen bent azért fel lehetett tölteni a zsebeket papíresővel ismételten, de ez legalább a helyiek szerint bevizsgált, egészségre és szemre nem veszélyes papírból gyártódott. Legalábbis a kereskedők és az Ős-Budavár igazgatósága ilyen egészségügyi szempontrendszerrel indokolta, hogy kintről nem lehetett behozni konfettit, illetve ételt-italt sem. Az árusok egyébként nem átalották a legnagyobb arisztokrata családok neveivel reklámozni a színes konfettit, így aztán Bánffy, Apponyi, Küry és Bálmai papír hullott akkoriban a figyelmetlen sétálók nyakába a Városligetben.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára – Ős-Budavára komplexum, Királyi Csarnok
A konfettieső, a képtelen műsorszámok és az olcsó étel-ital sem oldotta meg az Ős-Budavára gondjait: a magukra valamit is adó színészek és primadonnák az 1900-as évek elején már nem vállaltak fellépést a területen. Az utcákat ellepték a tolvajok és a zsebesek, megjelenésükkel párhuzamosan pedig csökkent a vendéglátóegységek színvonala is. A bérlők nem tudták fizetni a bérleményüket, sorra zártak be a különleges látványosságok. 1906-ra az utolsó bábszínház és étterem is bezárt a területen, a főváros pedig a teljes komplexumot annak minden épületével együtt eladta a Bajorországból Pestre települt Meinhard famíliának, akik 6 évvel később itt hozták létre az Angol Parkot.
Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára – Ős-Budavára komplexum Bábszínháza
