A legmagyarabb román, Gozsdu Manó soha nem is látta a róla elnevezett ingatlanegyüttest. Íme a Gozsdu-udvar eredeti története.
Forrás: Wikipedia/ Gozsdu Manó
1802 februárjában hangos sírással telt meg a nagyváradi Gozsdu ház szobája, hiszen megszületett Athanász városi tanácsnok és Király-Daróczi Bognár Anna egyetlen fia. A román származású apa és a magyar ősöket is magánénak tudó anya szép karriert szánt egyetlen gyermekének, így Gozsdu Manót beíratták a helyi román iskolába. Ezután a kisfiú román görög-katolikus gimnáziumba járt, majd jogot hallgatott Pozsonyban. Bár román nyelven tanult, a magyar kultúrát is ismerte és szerette, már csak azért is, mert fiatalon igen jó barátságba került Vitkovics Mihály szerb-magyar költővel. A művész otthonában pedig olyan kiválóságok fordultak meg a 48-as események előtt, mint Kazinczy Ferencz, Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, a Kisfaludyak és Fáy András. Ez a román-magyar kettősség egész élete folyamán elkísérte: miközben román nemzetiségű hivatalokat és ügyeket vállalt el ügyvédként és jegyzőként, vallásos emberként pedig támogatta a román ortodox egyházat, mégis egyfajta híd szerepet töltött be a magyarok és románok között.
A fiatal Gozsdut a magyar székesfővárosban avatták jegyzővé majd ügyvéddé, és életének jó részét itt is töltötte. Széleskörű hivatalos tevékenységet folytatott, fiatal jogászként volt ügyész, rablógyilkosok védője és házgondnok egyaránt. Felügyelte a Vakok Intézetét, a Pest Biztosító Intézet alelnöke és a Concordia Gőzmalom Társaság elnöke is volt, de jó ideig az ügyvédi kamara vezető posztját is betöltötte. Sikeres pályája során jelentős vagyonra tett szert, amelyet okosan fektetett be ingatlanokba és állampapírokba. Szép nyaralóval rendelkezett a Városligetben, ahová még a 60-as években is szívesen ellátogatott, akkor immár krassói főispánként. A politika és a jog mellett két másik szenvedélyének hódolt: egyrészt nagyon sokat segített a pesti görögromán ortodox egyház megerősítésében, és folyamatosan támogatta az egyház kötelékében tanuló tehetséges diákokat, másrészt magyar és román dalokat gyűjtött és hallgatott. A zene iránti rajongásában állítólag mindkét felesége osztozott, első felesége halálát követően a 60-as évek elején nősült újra, de gyermeke sajnos egyik frigyből sem született.
A jelentős befolyással rendelkező Gozsdu Manó még életében szerezte meg azt a földterületet a Király utca környékén, ahol a Gozsdu udvar ingatlankomplexum áll ma is. A sors fintora azonban, hogy a 40 lakásból és 60 üzlethelyiségből álló udvar megépülését személyesen nem érhette meg. A tekintélyes román tisztviselő ugyanis 1870 februárjában elhunyt, végrendelete szerint pedig vagyonának jó részét az ortodox román egyház kapta meg a Gozsdu-Alapítványon keresztül. Második feleségére évi 6000 forintos járadékot, illetve újbóli férjhezmenetele esetén egyszeri 60.000 forintos összeget hagyott. A Gozsdu-Alapítvány viszont megörökölte az ingatlanokat és több, mint 300.000 forintot. A román egyházi égisze alatt tanuló diákok támogatását szánta az alapítvány legfőbb céljának Gozsdu végrendelete szerint, viszont a vagyon kezelői úgy látták jónak, ha ezt a jelentős összeget részben valamilyen megtérülő befektetésre fordítják. Így merült fel a Gozsdu-udvar épületegyüttes megépítésének terve, amelynek megvalósulása viszont évtizedekig váratott magára. Budapest vezetősége ugyanis rendre elkaszálta a terveket, mivel nem látták biztosítottnak a környék utcái közötti zavartalan közlekedést. Végül Czigler Győző műegyetemi tanár terveit fogadták el, aki úgy tervezte meg a hét épületből és hat udvarból álló komplexumot, hogy a közlekedés megoldott legyen az ingatlan egyes oldalait határoló utcák között. 1903-ban adták át a 40 lakást és 60 üzlethelyiséget tartalmazó Gozsdu-udvart, amely 1947-ig maradt a hasonló nevű alapítvány tulajdonában, amíg a II. Világháború után államosították.
