Kálmán Imre operettjének első bécsi bemutatója után olyan botrány kerekedett, hogy Budapestre már kénytelenek voltak átírni a darabot.
Forrás: Wikpedia - Christian Schröder as Baron Boni Káncsiánu in "Csárdásfurstinnan" (Die Csárdásfürstin). Az első bécsi bemutató.
Mielőtt beszámolnánk a monarchia utolsó kulturális botrányáról, idézzük fel Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjének cselekményét. Adva van egy nyalka legény trónörökös, az arisztokraták tökéletes megtestesítője, Edvin herceg, aki beleszeret az orfeum legszebb primadonnájába, Szilviába, holott neki az udvar megfelelő arát jelölt ki egy azonos trsadalmi rangú hercegnő személyében. Ez a különleges szerelmi kapcsolat áll az operett középpontjában, amelyben kiderül az is, hogy Edvin édesanyja, Cecília hercegnő is korábban színésznő volt, aki számos férfirajongót tudhatott magáénak Csárdáskirálynőként. Önmagában ez a cselekmény volt az, ami kiváltotta a botrányt, ugyanis a bécsi közönség azonnal leképezte az operettet a Habsburg királyi udvarra. Edvint Rudolf trónörökössel azonosították, apját, a megcsalt férjet Ferenc Józseffel, a primadonnát, Szilviát pedig Vetsera bárónéval, Rudolf szeretőjével. Ezután nem is meglepő, hogy a bécsi bemutatót követően hosszú hónapokig kellett várni a budapesti újrázásra, és a magyar szöveg már jóval kevesebb pikáns célzást tartalmazott a német eredetihez képest. Talán maga Kálmán Imre sem gondolta, hogy ez a botrányos operett lesz az, ami meghozza számára a világhírt.
Kálmán Imre zenei tanulmányai befejezte után költözött Bécsbe, hogy ott karriert építsen. A monarchia aranykorában a császárvárosban is gazdag kulturális élet folyt, és az 1850-es évektől kezdve itt is nagyon népszerűek voltak Offenbach nyomán az operettek. Nem csoda, hogy Leo Stein és Béla Jenbach – a kor híres német drámaírói - egy operettötlettel, azaz egy orfeumi énekesnő és egy trónörökös pikáns szerelméről szóló történettel kereste fel a zeneszerzőt. Ez a sztori ugyanis mindent tartalmazott, amit egy jó operettnek tartalmaznia kellett: volt benne szerelem és titok, kifigurázta az arisztokratákat és piedesztálra emelte a színházat és a művészeket. S bár a szövegkönyv már 1914-ben kész volt németül, Kálmán Imre csupán csak pár hónappal később kezdett neki a komponálásnak a világháború kitörése miatt. Elvonult Bad Ischlbe – amely egyébként a császár kedvenc fürdőhelye volt - és megalkotta a Csárdáskirálynőt. A bemutató fergeteges sikert aratott a bécsi polgárok és arisztokraták körében, egyedül a császári udvar fogadta hűvös örömmel a kétértelmű darabot. Több pletyka is napvilágot látott a Csárdáskirálynő bemutatója nyomán, hogy az öregedő császár igencsak szívére vette a premiert. Ezután Kálmán Imre eldöntötte, hogy a magyar darabban már máshova helyezik a hangsúlyokat, és elveszik az operett pikáns értelmezését. Gábor Andor fordítása már teljesen új szöveget és a Hajmási Péter, Hajmási Pál című dallal egy teljesen új zenei betétet is tartalmazott. A bécsi debütálás után közel egy évvel mutatták be a Király Színházban a megújult magyar Csárdáskirálynőt.
Azt nem tudni, hogy az udvari botrány keltette-e a világhírnevet, avagy Kálmán Imre fülbemászó muzsikájának nem tudtak ellenállni egyetlen országban sem, de tény, hogy a Csárdáskirálynő már a háború alatt meghódította Európa színpadait és még a Brodway-re is eljutott. Még Szentpéterváron is bemutatták, Sylvia címmel, az angolok és az amerikaiak pedig Gypsy Princess címmel játszották, mivel ők a főszereplő primadonna szerepét átírták egy cigány színésznőre. Az 1915-ös bécsi ősbemutató óta már számtalan változatban került színpadra a Csárdáskirálynő, amely Kálmán Imre egyik legtöbbet játszott operettjének számít. S az azóta eltelt több, mint 100 év nyomán már a bemutató okozta botrányra sem igen emlékezik senki.
