Balszerencsék és csodák is kísérték a Bazilika építését
2019. július 05. írta: BP Romantikája

Balszerencsék és csodák is kísérték a Bazilika építését

Már megszületése előtt életeket mentett, de két kiváló mérnök halt meg és egy katasztrófa is történt az építkezés 60 éve alatt. 

82612.jpg

Szent István-bazilika a Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) felől. A felvétel 1895 körül készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.087

 

Kevés olyan épülete van Pestnek, melynek története oly különös történésekben gazdagra sikeredett volna, mint a Szent István Bazilikáé, bár ez koránt sem meglepő. Az épület első kapavágása és a felszentelés között ugyanis közel hatvan év telt el. Összehasonlításként az Országház épületét kevesebb, mint 20 év alatt sikerült tető alá hozni, ráadásul mivel a két csodás alkotást szinte egyszerre (egy éves különbséggel) adták át, így elmondható, hogy a Bazilika már 40 éve épült, amikor a másiknak nekiláttak.

            Ha azt mondjuk, hogy különös dolgok kísérték az építkezést, akkor ne feledjük, hogy már a helyszín kiválasztása sem történt hétköznapi módon. Az akkor formálódó Lipótvárosban 1817-ben alakult meg a plébánia, melynek tagjai gyűjtést kezdtek egy méltó templom megépítésére, ám az adományok csak lassan gyülekeztek. Az események csak közel 20 évvel később, a nagy pesti árvíz idején gyorsultak fel, amikor - magaslati helyként – a majdani templom dombján több százan találtak menedéket. Ezt szinte egybehangzóan isteni jeladásnak élték meg a környék lakói és ettől kezdve komolyan támogatni kezdték, hogy a csodatevő helyen egy templom épüljön.

            A következő nevezetes dátumok 1845-46. Előbbi évben kapott megbízást a tervek elkészítésére Hild József, majd 1846-ban megindultak a földmunkák. Természetesen, mint oly sok épületnél Pesten, a Bazilika esetében is leállította a munkálatokat a szabadságharc és csak 1851-ben vonultak fel újra a munkások. A csodás épület 1867-re a kupola egy részéig emelkedett fel, ám ekkor Hild József meghalt, így még ebben az esztendőben egy hasonló szakértelmű építész, Ybl Miklós vette át a munkálatok irányítását. Ő már az első vizsgálatok után jelezte, hogy a kupolát tartó oszlopokba beépített anyagok minősége nem megfelelő, így négy új oszlop és közöttük feszülő vasszerkezet beépítését indítványozta. Azonban a kérdés tisztázására felállított szakértői bizottság nem látta indokoltnak a módosításokat, ráadásul a szükséges anyagi források sem álltak rendelkezésre, így az építkezés folytatódott. Alig pár héttel később már látszottak a nyugtalanító jelek, mert egy komolyabb decemberi vihar után a kupola és az oszlopok is repedezni kezdtek.

            A katasztrófa végül következő év januárjában következett be (ekkor Ybl még csak néhány hónapja dolgozott a projekten), amikor 22-én, délután három órakkor a teljes kupola leomlott. Persze az isteni csoda ekkor sem maradt el, mivel egy újabb egy órával korábban tartott bizottsági szemle miatt lezárták a környéket, így 300 ezer mázsás építmény leomlásában senki sem sérült meg. Ekkor világossá vált az is, hogy Ybl tervei sem menthették volna meg az épületet, hiszen az első repedések megjelenése és baleset között alig hat hét telt el, ennyi idő alatt pedig nem lehetett volna beépíteni a kívánt erősítéseket.

            A károk helyreállítása (a törmelék eltakarítása és a sérült részek visszabontása) végül 1871-tartott, majd ezután indulhatott meg újra az építkezés. Ekkor Yblt felkérték az eredeti tervek átdolgozására és az építkezés vezetésére, melyet el is vállat és 1891 folytatott is. Ekkor azonban az épület második tervezője is meghalt. A munkálatokat ekkor Kauser József vette át és az ő nevéhez fűződik az építkezés befejezésén túl a belső kialakítás és a díszítések tető alá hozatala is. Persze ebben az utolsó időszakban is maradt még egy fordulat a kacskaringós történetben. Az osztrák udvar ugyanis egy Ausztria védőszentjéről elnevezett templomra adott anyagi támogatást, ám az Ezredévi Kiállítás kapcsán az érseki főhatóság 1897-ben első, szent királyunk védelmébe ajánlotta az épületet, így I. Ferenc József 1906, december 8-án már a Szent István Bazilika zárókövének elhelyezésére celebrált ünnepségen kellett, hogy tiszteletét tegye. Az épület ezután megsérült a második világháborúban és leégett 1947-ben, míg 1982-ben életveszélyessé vált egy vihar következtében. Egy évvel később teljeskörű felújításon ment át az épület és azóta is hirdeti, hogy bizony az isteni jeladásra épült helyek bármit képesek túlélni... 

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr3714883196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása