Történelem, avagy így lett Medici Katalin fogfájás elleni gyógyszeréből státuszszimbólum és női csábeszköz.
Forrás: Fortepan
Ha egy fekete-fehér némafilmet nézünk, akkor a képkockákról előbb-utóbb sűrű füst gomolyog. A XX. század elején ugyanis nem volt semmi sikkesebb egy csábosan elszívott cigarettánál. Ekkoriban kezdtek rákapni a gyengébb nem képviselői is a cigarettára, ami az emancipáció egyik szimbólumának számított. A férfiak többsége inkább a szivarozásnak hódolt, amellyel a jelentős társadalmi státuszukat kívánták jelezni. De vajon hogyan lett az indiánok vallási pöfékeléséből egészségkárosító státuszszimbólum? Erről is az aranykor tehet.
A dohányzás sztorija Kolumbusz Kristóffal kezdődött, aki a Karib-térségben meglepődve nézte a bennszülöttek cukornádlevélbe forgatott égő dohányrúdjait, és nem értette, hogy mi a jó a tömény füst letüdőzésében. Persze a kíváncsiság győzött és a XVI. század végén már Európában is megjelent a dohány. A híres Pocahontas férje, John Rolfe pedig hatalmas dohányültetvényeket hozott létre Észak-Amerikában, ami megteremtette az európai dohány-utánpótlás alapjait. Az 1500-as évek végétől a dohányt egyre több formában használták a gazdagok: tubákoltak, kezdetleges szivarokat szívtak, tinktúráját és porrá őrölt változatát pedig többféle betegség, többek között fogfájás, szájszag és bélférgek ellen is javasolták az orvosok. Még a híres Medici Katalinhoz is eljutott a dohány, amely sikeresen el is mulasztotta a fogfájását. Ezután az uralkodónő gyakran hódolt a dohánypor szippantás művészetének, udvari orvosa, Jean Nicot pedig egycsapásra híressé vált. Róla nevezték el egyébként a dohány hatóanyagát, a nikotint is később, az 1800-as években, amikor először sikerült kivonni azt a különleges növényből. S bár a pápák és némely uralkodó bűnös élvezetnek tartotta a dohányzást vagy a tubákolást, az európai népeket meghódította a bódító füst. Sorra tervezték a csodás tubákszelencéket és a különböző pipákat, hogy nemes használati tárgyakat biztosítsanak a dohányzás élvezetéhez. Még a törökökhöz is eljutott az amerikai csodanövény híre, Magyarországon például pont ők honosították meg a füstölés szokását és egyúttal megalapozták a hazai dohánytermesztést is.
Bár a XIX. században egyre több orvos hívta fel a figyelmet a dohányfüst káros hatásaira, a tehetősebb férfiak jó része nem kívánt lemondani szenvedélyéről. A szivarozás és a pipázás egyfajta státuszszimbólummá vált, hiszen elég drága mulatságnak számított. Igen ám, de 1880-ban James Bonsack feltalálta a cigarettagyártó gépet, amelynek segítségével napi 120 ezer cigaretta előállítása vált lehetővé. A meginduló tömeggyártás pedig magával hozta a dohányzás szokásának széles körű elterjedését. Az arisztokraták ugyan még maradtak a szivarnál és a pipánál, de az ipari fejlődésben kiemelkedő polgárság és munkásság már a cigarettának hódolt. Magyarországon az első dohánygyárat 1865-ben alapították Kolozsvárott, így az aranykor meghozta a bódító füst élvezetét Budapestre is. A dohányipar fejlődésével párhuzamosan zajlott a polgárosodás, illetve a női emancipáció. A századfordulón minden haladó szellemű leány és asszony a cigarettázással jelezte haladó szemléletét. A kávéházakat elborította a cigarettafüst, a Duna-korzón sűrű füstfelhőket lehetett látni a sétálók feje fölött és a híres polgári irodalmi szalonokba is beköltözött a dohányzás. S bár sok orvos figyelmeztetett a káros következményekre, a negatív hangokat elhallgattatta a divat.
A férfiak többsége persze eleinte nem nézte jó szemmel, ha egy nő dohányzott, hiszen a XIX- század közepén csak a prostituáltak és a színésznők vetemedtek erre. A századforduló idején viszont a modern reklámipar is sokat tett azért, hogy a nők körében elterjedjen ez a káros szokás. Nem csak a cigarettareklámokon, de a divatlapok fotóin is gyakran lehetett látni cigarettázó modelleket, a filmvászonról pedig egyszerűen nem hiányozhatott a titokzatos füst. Amerikában Audrey Hepburntől kezdve Marlene Dietrichig, rengeteg díva jelent meg elegáns szipkával a kezében, míg nálunk Karády Katalin vált a misztikus dohányzás ikonikus alakjává. A nők számára egyfajta csáberőt is jelentett a cigaretta, az már a sex appeal része lett. Ehhez még Hollywood is odatette az új dohányzó nő-típust: a magas sarkú cipőben billegő szépasszonyok feje körül mindig ott lengedezett a kéklő füstfelleg. A nők új szokását egyébként rengeteg illemszabály is befolyásolta: a szende lányoknak nem volt szabad, erotikus cigarettát szívni, csak vékony illatos kis rudacskát, általánosan tiltott volt a szivarozás, és pontosan előírták a dohányzás javasolt idejét és helyszíneit is. Az aranykor tehát elhozta a dohányzás nagy évszázadát is, hiszen bevallhatjuk a XX. század a cigarettáról szólt. A századelőn kialakított nimbusz csak napjainkban kezd megkopni, amikor az egészségügyi következmények miatt és a felvilágosító kampányok, korlátozó intézkedések hatására már egyre kevésbé trendi dohányozni.
