Vajon mit jelent Zugló, és honnan kapta Lágymányos ezt az elnevezést, és miért hívják így a Rózsadombot?

Zugló szíve, a Városliget - forrás: FORTEPAN/ A FŐVÁROS LEVÉLTÁRA

Az aranykorban lett népszerű Zugló, de akkor kezdték el építeni a Rózsadomb házait és hasznosítani Lágymányos területét is. De vajon honnan is ered ezeknek a városrészeknek az elnevezése és miként kapcsolódtak be a rohamosan fejlődő XIX. századi székesfőváros életébe? 

Egy rejtélyes kis zug Pest határában

Nos, kezdjük csak a névmagyarázatot egy kis történelemmel. A mai XIV. kerület helyén volt egykoron a történelmi Rákos mezeje, ahol a középkori magyar országgyűléseket tartották, és ahol megválasztották 1445-ben Hunyadi Jánost Magyarország kormányzójának. A vizes, mocsaras területen a Rákos-patak mellett rákászok, a Városliget területén pedig vadászok tanyáztak. Nem csoda, hogy a pestiek kietlen félreeső kis helyként gondoltak erre a részre és Szuglónak hívták azt. Ősi szug szavunk már hosszú évszázadok óta „sarok, szöglet, félreeső helyiség, szűk kis szoba” jelentéssel bírt. A XVII.-XVIII. században Pest város fejlődésével párhuzamosan ez a várostól oly messze eső szeglet teljesen kopárrá vált, mivel kivágták az itt található erdőségeket a városi építkezésekhez és el is néptelenedett, csak az 1800-as évek legelején döntött úgy Pest város vezetése, hogy hasznosítja ezt a részt is, kielégítve a növekvő város igényeit. Ez az időszak pontosan egybeesett 18. század végén és a 19. század elején lezajlott nyelvújítással, amikor Kazinczyék igencsak belenyúltak a többféle módon használatos szavaink alakjába és a z-nek is ejtett, de sz-szel kezdődő szavakat leegyszerűsítették. Így lett Szamárdiból a Balaton mellett Zamárdi, Szala megyéből Zala, és Szuglóból Zugló. A városrész megszületésekor sokan még mindkettő alakban használták az elnevezést. Az utcanév például máig megőrizte az eredeti formát, a Szuglót, de a XIX. század végén a Kis-Szuglónak és Nagy-Szuglónak titulált terület immár Zugló néven vált Budapest hivatalos kerületévé. Ekkorra már sorban épültek a villák Herminamezőn, kész volt a kis földalatti, sőt alakult a Városliget és az Ajtósi-Dürer sor környéke is. Zugló mai városképét jórészt már a XX. századnak köszönhetjük.

A Lágymányosi öböl még a feltöltés előtt - Forrás: FORTEPAN/ A FŐVÁROS LEVÉLTÁRA

Lágymányos, a budai Isztambul

Hasonlóan érdekes Lágymányos elnevezése és története is. A nyelvészek máig vitatkoznak azon, hogy a név az itt található talaj lágy, mocsaras, vizenyős mivoltára utal-e avagy ténylegesen a német Leutenant szóból ered. Ez utóbbi sem elképzelhetetlen, hiszen a XIX. század közepéig Buda lakosságának jó része német ajkú volt, ez pedig még ma is látszik a különböző elnevezésekben. A Gellért hegy mellett elterülő, vizenyős terület sokáig teljesen lakatlan volt, tényleges hasznosítására csak a Duna- szabályozása után került sor. Bár volt egy-két eszement vállalkozó, aki már korábban is külön városrészt álmodott erre területre, gondoljunk csak a híres orfeumot üzemeltető Somossy Károly mini-Isztambul szórakoztató-negyedére. De ezek a tervek többnyire dugába dőltek az itt tanyázó szúnyogok és a folyamatos árvízveszély miatt. Végül a Duna medrét átszabták, és kialakították a Lágymányosi-öblöt, amelyet a József Nádor Műszaki Egyetem építésekor kezdtek el dél irányban fokozatosan feltölteni. A Műegyetem legnagyobb, központi épülete 1909-ben jött létre Hauszmann Alajos tervei alapján, ezt követően pedig gombamód nőttek ki a földből a házak és a lakótelepek Lágymányoson. Városrészként való elismerésére 1990-ben került sor.

Rózsadomb 1872 környékén - Forrás: FORTEPAN/GGAABBOO

Amikor a rózsák és szőlő helyét átvették a lakóházak

Hasonlóan fiatal városrésze Budának a Rózsadomb, amelyet már a török korban is hazsnáltak mezőgazdasági célokra. Ezen a gyönyörű kilátással bíró területen állítólag Gül Baba rózsáit termesztették, innen is ered az elnevezése. A mai gazdagnegyed fejlődése tulajdonképpen az ezredforduló táján indult meg, miután a filoxéra teljesen elpusztította az itteni szőlőskerteket. A gazdák már nem is telepítették újra a szólót, hanem megpróbálták a gyönyörű vidéket hasznosítani. A Rézmál-, Szemlőhegy- és Vérhalom-dülőket magába foglaló területen egyre gyakrabban fordultak meg kirándulók, akik az egészséges levegő és a csodálatos kilátás miatt beleszerettek a Rózsadomb hangulatába. Egyre-másra bújtak ki a földből a szebbnél szebb villák és a családi házak, s a fejlődést csak segítette, hogy 1896-ban a városvezetés megépíttette az egész vidéket tiszta vízzel ellátó vízmedencét is. Ezután makadámutak épültek a Rózsadombon, amelyek már teherszállításra és kocsiközlekedésre is alkalmasak voltak. Idővel megjelentek a villanyvezetékek és a csatorna is, sorra épültek a sportolásra alkalmas intézmények is, hogy kielégítsék az ide települő előkelő polgárság igényeit a XX. század első felében.