Amikor párbaj lehetett egy helytelen megszólításból
2017. május 16. írta: Lynxa

Amikor párbaj lehetett egy helytelen megszólításból

A mai ember számára nosztalgikusan és egyben érthetetlenül hangzanak a második világháború előtti megszólítások. De ne higgyük, hogy a kor embere számára mindig tudta pontosan, hogyan is kell szólítania egy rangban felette állót. Sok esetben párbajig fajult az eltévesztett udvariassági formula.

 

A második világháború után jogszabályban törölték el a korábban kötelező megszólításokat és a kommunizmus a mindenkire egyaránt érvényes „elvtárs” titulussal hangsúlyozta a teljes egyenlőséget. Ez ugyan könnyebbséget jelentett a bonyolult rendszer után, ugyanakkor lezárt egy nosztalgikus és bizony tisztelettel teli korszakot. A szinte átláthatatlan megszólítási rendszerből mára csak az egyházi személyek iránti különleges tisztelet maradt meg, bár a 19-ik és 20-adik század fordulóján még ez is másképpen nézett ki kissé.

 

            Ma is bevett formula, hogy a pápa neve elé az Őszentsége jelzőt is odaillesztik, azonban korábban használatban volt a Szentséges megszólítás is, így a teljes név előtt a Szentséges Atya kitételt illett használni. Bár a magyar emberek ritkán kerültek olyan helyzetbe, hogy a Szentatyát kellett volna bármilyen módon megszólítaniuk, a hazai egyházi rendek is bőven elég fejtörést adtak ebben a témában. A Főméltóságú kitétel például a mindenkori Hercegprímásnak dukált – a kormányzó és a kiemelt grófi családok tagjai mellett – és semmiképpen sem volt keverendő a Főmagasságú megszólítással, ami viszont csak a bíborosoknak járt ki. Nagyméltóságú volt az érsek, míg Méltóságos a püspök, de ezeket sok világi rang esetében is használták, míg Nagyságosnak nevezték többek között a plébánost is. A Főtiszteletű megszólítás a protestáns püspököt illette meg, és nem vette jól ki magát egy katolikus pap esetében, ugyanis őt Főtisztelendőnek illett titulálni. A Tisztelendő a katolikus káplán, segédlelkész és a rabbi, a Nagytiszteletű a parókiával rendelkező református, evangélikus lelkész, míg a Tiszteletes a protestáns segédlelkész szabatos megszólítása volt.

 

            Szintén aránylag áttekinthető volt a királyi család tagjainak illő megszólítása is, hiszen Felséges titulus a királynak, a királynénak, a királynőnek és a trónörökösnek járt, míg az uralkodói család többi tagját illett Fenséges névvel szólítani. A többi világi rang és státusz azonban már lényegesen bonyolultabb rendszert alkotott.

            Kegyelmesnek szólították az értelmiségi középosztálybelieket, míg a Tekintetes megszólítás már az iparosoknak és a mesterembereknek is kijárt. A cselédek pedig gazdájukat Nemzetesúr titulussal is illették. Az első világháború után életre hívott Vitézi Rend tagjai a Vitéz vagy Vitézlő címmel gazdagodtak, míg Nemzetest tettek a nemesi családok tagjainak neve elé, ugyanakkor a tábornoki kar tagjait Nagyméltóságúnak kellett szólítani. Ettől lefelé, az ezredesi rangig Méltóságosnak szólították a katonaembereket, de ez a cím illette többek között a polgármestereket, az ispánokat és az állami vállalatok igazgatóit is.

Ha valaki elvétette ezeket a címeket, akkor általában csak rosszalló pillantásokat kapott az érintettől, ha azonban egy hölgy esetében vétett, akkor jó eséllyel egy párbaj felhívással lett „gazdagabb”. A nők megszólítása ugyanis talán a férfiakénál is bonyolultabb volt.

megszolitas2.jpg

Az előkelő hölgyek megszólítása volt talán a legnehezebb
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

Bár általában nem vettek részt sem a politikai, sem a gazdasági életben, őket is illett titulussal megszólítani. Ha egy nő diplomát szerzett, onnantól a szakterülete bekerült a neve elé, így Tanító vagy éppen Mérnök Úrhölgy lett az előtag. A házasság után pedig a férjnek kijáró tisztelet illette meg őt is, így például Nagyságos Asszony névvel kellett megtisztelni. A nők a nőket legtöbbször Nagyságának szólították, ami a Nagyságos Asszony egyszerűsítéséből jött létre, míg a Kegyed a Kegyelmességed rövidülése. Az ifjú hölgyeket a keresztnevükön Kisasszony előtaggal kellett szólítani, míg az udvarlók ezt egy idő után elhagyhatták. Ha pedig mindez nem lett volna elég bonyolult, akkor a titulusok halmozhatóak is voltak. Az alsóbb néprétegek előszeretettel igyekeztek a lehető legtöbb előtagot felsorolni egy megszólításkor. Kiváló példa erre Horty Miklós Nagyméltóságú Vitéz titulusa, de előfordultak olyan szörnyszülöttek is, mint a Nagyságos Vitézlő Tisztelendő.

baro_lipthay_bela.jpg

Báró Lipthay Béla Főispán esetében is lehetett válogatni a megszólítások között
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára           

 

Talán még ennél is nagyobb tiszteletet illett tanúsítani írásban, hiszen a levelek esetében még további szabályokat is észben kellett tartani. Csak példaként említve: a rangban felettünk állónak egész íves papíron kellett levelet írni (ez kb. egy A2 poszter mérete volt), míg a barátok között a mai rajzlap fele is elfogadott volt. A címzésből nem derülhetett ki, hogy milyen a viszonyunk a fogadóval, vagyis a jól nevelt úriemberek a saját feleségüknek is Nagyságos Asszonyként címezték a postai küldeményeket, a megszólítás után 4 ujjnyi tisztelethelyet hagyva.

            A második világháború idejére azután a titulusok nagy része magától is kikopott a köztudatból, míg végül az 1947-es IV. Törvénycikk végérvényesen, jogi úton tiltotta be a címek használatát.    

A bejegyzés trackback címe:

https://bpromantikaja.blog.hu/api/trackback/id/tr2212420645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovi1970 2017.05.17. 12:38:02

Érdekes dolog, hogy a tudást manapság is szeretik feltüntetni. PhD, Med, LLM, egy angol nyelvű névjegykártyán ezek ugyanúgy szerepelnek.

Ehhez képest több mint vicces amikor a magyar jogászok szerényen "doktori" címet adományoznak maguknak, és nehogy ne legyen ultragáz még 1-2 szakmának alapdiplomára is.

Ha pedig valaki előveszi akkor kitalálnak egy elég üres magyarázatot, hogy ez nem fokozat hanem "cím". Hát nem az...

kewcheg 2017.05.17. 12:38:08

Meg vagyjunk álldva ezzel a nyelvel, ba..om aláássan....kérlek engedéjt

Terézágyú 2017.05.17. 12:38:14

Szemere Bertalan már az 1830-as évekbeli nyugateurópai útirajzában írja, hogy magyarok, kapjunk már a fejhez, Franciaországban mindenki 'monsieur' még az utcaseprő is, mi meg itt uradzzunk...

Terézágyú 2017.05.17. 12:38:19

Meg ugye a polgári illemtankönyvekben még a 1930-as években is le kellett írni, hogy ne várjuk már el a cselédtől, hogy "kezét csókolom"-mal köszönjön a gazdáinak, elvégre a jobbágyságot 1848-ban eltörölték...

flydomi 2017.05.17. 12:38:24

-Ez ugyan könnyebbséget jelentett a bonyolult rendszer után, ugyanakkor lezárt egy nosztalgikus és bizony tisztelettel teli korszakot.

Azért ez is messze volt a tisztelettel teli korszaktól.Gondolom,az "alacsonyabb" beosztású embereket nem vették ember számba.
Szóval nem hinném,hogy ez olyan tisztelettbeli idő lehetett,ahol nem volt egyenlőség.

2017.05.17. 13:51:38

Manapság a "Szerbusztok Drága Urak!" dívik. XD

Translator +X+ · http://www.szabadzona.hu 2017.05.17. 13:51:53

@Kovi1970:

Mondjuk egy bárótól abban különböznek, hogy megdolgoztak érte.

Bár az "Angyali Üdvözlet"-ben is azzal figurázzák ezt ki, hogy kb "amióta összehasonlító népitáncból is adnak doktori címet, azóta nem használom a sajátomat".

exterminador 2017.05.17. 13:57:31

Förtelmes világ volt.

Greg36 2017.05.30. 05:21:15

@Translator +X+: @Kovi1970: Ez egy európai hagyomány, a középkorban háromféle doktor létezett: orvos, jogász és teológus. Minden más tudományos doktori fokozatot később aggattak rá. A PhD-t úgy 4-500 évvel később.
süti beállítások módosítása