Fülledt erotika, budapesti malacságok és az ikonikus hely, melyet sokan Kék Disznóként emlegettek.
Budapest mely helyszíne lehetett, ahogy egyaránt megfordult Károlyi Mihály, az Eszterházy és a Festetics grófok is? Mikszáth egyenesen a kor Parlamenti életének legfontosabb helyszíneként utal rá, bár némi iróniával. Vajon mi lehetett ez? Egy elegáns szalon? Netán irodalmi kávéház vagy orfeum? Egyik sem, ez ugyanis a híres Király utcai Blaue Katze, avagy Kék Macska, a kor leghíresebb bordélyháza volt.
Annyit azonban máris hozzá kell tenni, hogy a kor megítélése egészen más volt az ilyen szabados szórakozással szemben. A krónika szerint annyi bordélyház működött Budán és Pesten az 1860-as években, mint Párizsban. A bökkenő csupán annyi, hogy a francia főváros lakossága az akkori Buda és Pestének hétszerese volt.
Persze „a Macskánál” komolyabb, választékosabb szórakozóhelyek is működtek, a millenniumi évben Budapesten 930 kocsma, 426 kávémérés, 249 kávéház és 87 étterem hívogatta a vendégeket.
Ahol a sör és bor folyt
Hogy a híres Kék Macska 1850. körül, a Király utcában nyitott meg, az nem véletlen. Ebben az utcában működött ugyanis több alkoholkereskedés. Sört és bort kínáltak a közvetlen szomszédban, így az igencsak szerencsés elhelyezkedésű mulató gyorsan a korszak legismertebb és egyben leghírhedtebb „intézményévé” vált.
A Király utca
Forrás: Fortepan/ Klösz György
S hogy kikkel kellett versengeni a vendégekért? Mulatókkal, bárokkal, orfeumokkal, kabarékkel. Ezek mindegyike a szabados szórakozás helyszíne volt, csak a szabadság fokában és a műsorok pikantériájában volt különbség. Volt ahol nyíltan, volt ahol csak titkos szobákban zajlottak a légyottok. Volt ahol tetőtől talpig felöltöztek a hölgyek, és volt ahol csak egy maszk takarta az arcukat, semmit sem bíznak a képzeletre.
Akkor most Macska vagy Disznó?
A kor kritikusai – sőt valószínűleg törzsvendégei – is egyetértettek azzal, hogy a Kék Disznó elnevezés sokkal találóbb volna a mulatónak, nem kell hozzá sok fantázia, hogy kitaláljuk, miért. A mulató leghíresebb énekesnői Waldau Janette, Hildegarde és Fischer kisasszony, valamint a két Mutzbauer-lány volt. S hogy mit adtak elő? Kuplékat énekeltek, szórakoztató jeleneteket adtak elő, főleg németül. Kendőzetlen, egyértelműen pikáns és szabados produkciókat láthatott a közönség.
A Fekete, a Vörös, és a Tarka
Mindez további Macska nevű mulatóhelyeket jelentettek, amelyek ugyanúgy a Király utcában hívogatták a vendéget. Ha összeadjuk a „Macskákat”, s hozzászámítjuk az utcában működő sör- és borkereskedéseket, nem túlzás azt állítani, hogy kiérdemelte Pest vigalmi negyedének címét.
Gusztus dolga
Jókai Mór kissé élesebben bírálta a híres mulatót: „Mindennap ugyanazok a chansonettek, az előre ismert több mint kétértelműségekkel; ugyanazok az énekesnők, hol szőke hamis hajjal, hol barnával, az a visítozás, kiabálás, ser, bor, punch, szivar és hajkenőcs-bűz, merész táncfigurák és őszinte oldalbadöfések, szalicilsavas pezsgő, s hölgyek, akiknek az is jó; leányok, akikkel az ember per tu van, s férfiak, akiknek a „Lauskerl” már titulus: az embernek utoljára ettől is elmegy a gusztusa.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
Már most, ha regényíró volnék, untomban azt tenném, hogy elírnám a kék macskabeli életet, épületes olvasmányul az érettebb korú fiatalság számára; hozzátéve a végén, hogy mind ez azért lett a maga természetes mivoltában egész élethűséggel leírva, hogy irtózzanak vissza tőle mind azok, a kik még nem ismerik, s aztán igyekezzenek saját tapasztalataik nyomán meggyűlölni azt a förtelmes életet”. A sorok olvasása közben jogosan felmerül a gondolat, hogy valószínűleg Jókai is jó néhányszor tiszteletét tehette itt, míg végül „elment tőle a gusztusa”.
Az angol királyi család
A fáma szerint VII. Edward brit királyt is megszédítette a Kék Macska. Még fiatal trónörökösként, 1868-ban járt itt, és egy énekesnő rabul ejtette a szívét. Édesanyja, Viktória királyné közbenjárására rövidesen véget vetett a kapcsolatnak. A későbbi uralkodóról tudható volt, hogy igencsak az élvezeteknek élt. Erős dohányos volt, napi húsz cigarettát és tizenkét szivart szívott el, és jelentős szerepet játszott a férfidivat alakításában is. Egy ilyen életvidám, kedélyes természetű karakterről talán nem is túlzás feltételezni a fenti történet igazságát.
Az aranykor vége
A Kék Macska lármás aranykorának mégiscsak vége lett. 1920-tól már kávéház működött az egykori frivol szórakozóhely épületében. Mára sajnos már csak egy falmaradvány őrzi az emlékét. Egy rajta álló tábla azonban ma is emlékezteti a járókelőt a XIX-XX. század fordulójának ricsajos estéire.
