Virtuális túra Nemecsek Ernő, Boka János és Áts Feri híres Füvészkertjében, amit éppen az aranykor óriási fejlődése pusztított el. A ma ismert ferencvárosi egyetemi botanikus park nyomába sem érhet a XIX. századi Füvészkertnek, ahol több, mint 10 hektáron tenyésztek a növényritkaságok.
Ki ne ismerné a Füvészkertet és benne a tavat, amibe Nemecsek Ernő kétszer is beleesett a Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc regényben. Pedig amikor ez a népszerű iromány megjelent a századforduló után 7 évvel, a Füvészkert regénybeli formájának már nyoma sem volt. Csak az 1880-as években, az Üllői út környékén felnövő Molnár Ferike emlékeiben élt, aki később felnőttként ezzel a regénnyel állított örök emléket a különleges botanikus kertnek. Annyit még egyébként érdemes megjegyezni, hogy a szóban forgó, Nemecsek eséséről elhíresült tó sem létezett már a regény megjelenésekor, mivel akkorra feltöltötték a Klinikák létrehozása során: pontosan ide épült ugyanis a belgyógyászat épülete az 1900-as évek hajnalán. Mindennek hátterében az állt, hogy a századforduló táján úgy döntött a Budapesti Egyetem, hogy a kert 10 hektárjából 7-et leválaszt, és átadja azokat az újonnan épülő egyetemi gyakorlókórháznak.
Fotó: Fortepan/ ELTE Füvészkert
Ennek a döntésnek a nyomán alakult ki a mai Füvészkert, amely bár csekély területű, de igen ritka növényeknek ad otthont. Manapság van itt páfrányfenyő, amely fajta még a hirosímai atomrobbantást is túlélte, óriás tündérrózsák, amelyek 3 méteres leveleikkel akár egy 10 éves gyereket is megtartanak, és számos ősi magyar növény, például bánsági pünkösdrózsa, magyarföldi husáng, tornai vértű és pilisi len.
A Füvészkert sorsa egyébként korábban sem volt szerencsés. A kert ősét valamikor az 1700-as évek végén hozták létre Nagyszombaton az ottani Egyetem botanikus kertjeként, így az egyik legidősebb ilyen jellegű európai növénykertnek számít. Mivel abban az időben a gyógyszerészet alapját a gyógynövények adták, az itt található különlegességek elsősorban az orvoslást szolgálták. A kert néhány értékes növénye később átkerült Budára a felsőoktatási intézmény költözésével, majd az 1800-as években Pestre telepítették át a növénytárat: a Ferencziek tere és a Kálvin tér is otthonául szolgált, míg nem József Nádor meg nem vásárolta Festetics Antal józsefvárosi villáját és parkját a kert számára. Ez lett a ma is ismert Füvészkert végső otthona. Maga József nádor imádott kertészkedni, így külön figyelmet fordított a Füvészkertre, mind anyagilag, mind politikailag támogatta az egyetemi tanparkot. A kertet egy angol park mintájára építették fel gyönyörű szigetekkel és tavakkal, számos növényritkasággal és pálmaházzal, ahol melegkedvelő fajokat tudtak nevelni. A 70-es évek végére a Füvészkert gazdagsága elérte csúcspontját, ekkor Európa vezető egyetemei jártak a budapesti Füvészkertbe terepmunkára.
Fotó: Fortepan/ ELTE Füvészkert
Molnár Ferenc kisfiúként minden bizonnyal sokat játszhatott ebben a csodás Füvészkertben, ezek az emlékek adták később a Pál utcai fiúk regényének egyik leghíresebb helyszínét. Abban az időben 10 hektáron két kertet különböztettek meg: a jóval nagyobb területű, parkként is funkcionáló külsőkertet, amely a szabadon élő és hazánkban honos növényzetet foglalta magába; illetve a belsőkertet, ahová a ritkaságoknak helyet adó építmények tartoztak, így például a pálmaház és az üvegházak. Az aranykor gazdasági fejlődése és a város folyamatos kiépülése azonban nem tett jót a kertnek. Az egyetemnek nem volt pénze, hogy fenntartsa a drága építményeket, a parkot meg kellett nyitnia a nagyközönség előtt is, ami miatt sok ritka növényfaj kipusztult. Végül az egyetem a századforduló táján úgy döntött, hogy a Füvészkert két harmadát feláldozza a klinikai építkezések miatt, így a I. és II. Világháború már csak a park töredékét pusztíthatta el.
